‘a „Csatahajó-sziget”- Japán’ kategória archívuma

Japánban, Nagaszaki partjaitól 15 kilométerre található Hashima, közismertebb nevén Gunkanjima. („Csatahajó-sziget”). Egykoron Japán szénbányászatának központjaként, ez a mindössze 480 x 160méteres sziget volt a Föld legsűrűbben lakott területe, ma azonban elhagyatottan áll.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sziget története a 18 század elején kezdődött. A közeli Takashima sziget lakói a felszínen talált szenet már évszázadok óta használták háztartásaikban. A terület földbirtokosai a Fukahori család meglátta a lehetőséget és átvette a takashimai bánya irányítását. Az egyre növekvő szénigény miatt körülnéztek a közeli szigeteken is ekkor bukkantak a hashimai szénkincsére a tengerfenéken.  A 19. század közepére Japán megnyitott kapuit és hamarosan sorban álltak Nagaszaki kikötőjében a gőzhajók. Sokáig Hashima volt az egyetlen kapocs Japán és a nyugati világ között.
A szigetet Mitsubishi vállalat (hajózási vállalkozásként indult) vette meg és 1887-től 1974-ig hatalmas mennyiségben bányásztak itt szenet. Az élet- és munkakörülmények borzalmasak, az időjárás pedig kegyetlen volt Hashima szigetén. 1916-ban itt építették fel Japán első nagy tájfun-biztos beton épületét, így védve a hurrikánoktól és tájfunoktól a lakosságot. A szigetet is betonfallal vették körbe, részben az időjárás miatt, részben, hogy további beépíthető terültet kapjanak. Az így kialakult sziluettjének formájáról kapta a sziget a Gunkanjima nevet, melynek jelentése csatahajó, ugyanis a helyieket egy japán császári haditengerészeti hadihajóra (az 1920-ban épült Tosa csatahajóra) emlékeztette.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A II. világháború idején már évi 410 ezer tonna szenet termeltek ki, azonban a japánoknak a fronton volt a helyük. A kormány által a helyettesítésükre hozott kínai és koreai hadifoglyok a betonfalakkal körülvett munkatáborban, főként az alultápláltság, betegségek következtében sorra vesztették életüket. A háborút követően a japán lakosság folytatta a bányászatot és az 1950-es évek végére a sziget lakossága elérte az 5300 főt, az ekkori népsűrűség meghaladta a 139100fő/km2. Míg a tenger alatt a bányászat virágzott addig a felszínen egy egész kis város épült iskolával, kórházzal, üzletekkel és templommal, sőt még bordélyház is működött a szigeten.

A sziget hanyatlása a kőolaj térhódításával esett egybe. A szénbányákat 1974-ben bezárták és mindössze néhány hónap alatt a sziget teljesen elnéptelenedett, épületei pedig lassan romokká váltak.
1974 és 2009 között a szigetre szigorúan tilos volt belépni. Ám 2009. április 22-én a helyzet megváltozott és a szigetet az egykori lakók nyomására megnyitották a nagyközönség előtt. Amíg a sziget biztonságosabbá tétele be nem fejeződik csak néhány száz méteres partszakasz járható be szigorú felügyelettel. Egy japán non-profit szervezet szeretné elérni, hogy Japán gazdasági életében betöltött szerpe miatt Hashima felkerüljön az UNESCO Világörökség modern ipari örökségek listájára.

 


Kategória