‘A Delphoi jósda’ kategória archívuma

Delphoi valaha régen a világ közepének tartották ez volt Athéné szentélye a híres Görög jósda.  Az északi parthoz közel található a híres Delphoi az antik világ leghíresebb jósdája és egyben Görögország legszentebb helye.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A delphoi jóshely eredete a  Mükénéi korba, az i. e. 1500 körüli időkre nyúlik vissza. Ekkor még csupán egy egyszerű, babérágakból készített kunyhó állt itt – ami a Föld istennőjének,Gaiának szentelt hely volt. Azért választották éppen ezt a helyet, mert a talaj nyílásaiból kábító hatású vulkáni gázok szivárogtak elő, és az ősi hiedelem szerint a jóserő a Föld méhéből áradt. Delphoi elnevezése kapcsolatba hozható a görög δελφ delph „üreg”, vagy δελφός delphus „anyaméh” szavakkal, amelyek a földanyára utalnak. A delphoi Földistennő „minden istenek közül az ősjós” megtisztelő nevet viseli. Később Gaia lányai osztottak jóslatot. Először Themisz, a törvény istennője, őt a Föld másik titánleánya Phoibé a „ragyogó” Létó anyja váltotta fel, aki pedig unokájának ajándékozta a jóshelyet.

A mítosz szerint Zeusz két sast röpített el a világ két végéről és találkozásuk alatt feküdt Delphoi, amelyet így a világ közepének hittek. Ma már nem csak a görögök, de a világ minden tájáról érkeznek ide turisták, akik ma is hisznek ennek a szent helynek az erejében, és tanácsot kérjenek házasság, szerelem vagy pénz terén.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Delphoi jósda több mint 1000 évig üzemelt egészen a Kr. u. 4. századik. A jósdában Apollón papnője Püthia válaszolt a kérdezőknek, ezt a szerepet mindig egy 50 év alatti fedhetetlen életű asszony töltötte be. Az első jósnő egy szűz lány volt, aki évente csak egyszer jövendölt: Apollón születésnapján, Büiszosz hónap (január-február) hetedik napján. Ám miután egyszer elrabolták a fiatal Püthiát, inkább 50 év fölötti nőket alkalmaztak. Idővel egyre több kérdés érkezett, ezért nem egy, hanem két Püthia jósolt, és a jövendölésre már minden hónap hetedik napján sor került. Azok a zarándokok, akik olyan városból érkeztek, amelynek állandó követe volt Delphoiban, bármelyik nap kérhettek jóslatot. A jósnő jövendölés előtt megmosakodott a „tisztaság forrásában”, majd ivott a szent Kaszotisz-forrás vizéből és babérleveleket szedett, amelyeket elrágott. Ezután a papok és a hívők diadalmas menetben a templomba vezették, ahol lement a templom legbelsőbb szentélyébe. Ott egy háromlábú aranyszéken helyet foglalt a vulkanikus gázokat kibocsátó nyílás fölött és – további babérleveleket rágcsálva – hamarosan transzba esett. A zarándokok kérdéseire adott válaszai állítólag artikulálatlan hangokból álltak, amelyeket a papok jegyeztek le, értelmeztek, és hexameteres versbe szedve ismertettek a hívőkkel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miután Delphoit tömegesen kezdték elárasztani a látogatók, az eredeti, komoly vallási tartalom fokozatosan elenyészett. Még a „gyorsjóslás” intézményét is bevezették: az orákulum sorshúzással válaszolt a kérdésekre. Az isten templomában összeesve érthetetlenül beszélt majd szavait egy pap értelmezte és ő adta át a feleletet.

Az antik Görögországban több jósda is működött pl. Dódónában, amely Zeusz egyik templomában volt. A jósda romjai a mai napig állnak, amelyek nem csak egy rég letűnt időt tárnak a szemünk elé, de egy csodás környezetet is, amelyhez hasonló nincs máshol Görögországban. Apollón szent kerülete temenosz ahol a jósda is működött egy lejtőre épült 275 m magas sziklacsoport emelkedik fölé, ezek az úgynevezett ragyogó sziklák, mivel hajnalban és alkonyatkor tűzhányó izzásával ragyognak. A szentély alatt mély szurdok húzódik ahol az ezüstös zöld olajfák ezrei húzódnak egészen az öbölig.

Delphoi szavahihetővé teszi a Gaia-elméletet miszerint a föld egy lélegző élő szervezet. Apollón előtt a föld istennőjének szentelték a helyet. A jósda tekintete egyre nőtt és a 7. század végén a fejlődés megmutatkozzon az épületek fejlődésében is.

Kroiszosz király pl. egy negyed tonna súlyú aranyoroszlánt küldött, amely egy 117 fehér arany téglából rakott gúlán ált. A szobor és különböző értékes kincsek a szent út mentén álltak, amely kanyarogva vezetett fel a szent jósdához. Ma sajnos csak néhány oszlop és a feltárt alap meredt meg, de még így is lenyűgöző látványt nyújt.a legmagasabb helyet a stadion foglalta el ahol négyévente rendezték meg a Püthiai ünnepi játékokat. A Pazar környezet a pompás épületek a szobrok és a csillogás fogadta az ide látogatókat, de ez nem is meglepő, hiszen egy isten üzenetét közvetítették itt.Aki ellátogatott a templomba először a Kasztália forrásban kellett, hogy megtisztálkodjon utána egy áldozati kecskére locsolt hideg vízzel vizsgálták meg vajon kedvez –e az isteneknek a behatolás, ha a kecske didergett akkor fel lehetett áldozni. Miután a kérelmező befizette a megszabott díjat, benyújtotta a papnak a táblácskára rótt kérdését, beléphetett a templomba. Az adüton melletti helyiségben várakozott, amíg a paptól megkapta a választ, amely szinte mindig bizonytalan jelentésű, kétértelmű, sőt olykor egyenesen érthetetlen volt.

Sok császár és király is megfordult a jósdában, akik háború kimenetelét vagy uralkodásuk idejét szerették volna itt megtudni. E kultuszhely tekintélye idővel túlnőtt a vallási kereteken. A görögök nem kezdtek háborúba vagy nagyobb közösségi vállalkozásba anélkül, hogy a Püthiát meg ne kérdezték volna, de egyszerű emberek is gyakran fordultak hozzá személyes problémáikkal. Nagy szerepe volt az erkölcsök és magatartásformák alakításában is. Népszerűsége és nagy tekintélye miatt távoli népek uralkodói, így az egyiptomi fáraó, Amaszisz, de a lüdiaiak, a káriaiak is gyakran fordultak Püthiához.

A virágzó korszaknak természeti katasztrófák sorozata, földrengések, hegyomlások okozta pusztítás vetett véget. Mivel Delphoi befolyása lassanként elapadt, a szentély e katasztrófák után már nem kapta vissza régi fényét. Mindez a delphoi jósda hanyatlását és végét jelezte.

Végül Theodosius Császár 393-ban betiltotta a jövendölést, majd bezáratta a jósdát.

Ókori források szerint az utolsó, aki a delphoi jósdában jóslatot kért,Iulianus  római császár volt, aki a düledező szentélyben a következő választ kapta az elhanyagolt külsejű papnőtől:

„Menj, követ, vidd hírül a császárnak:
A remekmívű szék darabjaira hullott,
S Phoebus már nem lakik itt.
Kiszáradt a szent babérfa,
Nem zenél többé a forrás,
A vizek hangja elnémult örökre.
Követ, mondd el a császárodnak:
Az új Isten elsöpörte a régi isteneket.”

Nem sokkal ezek után a jósda romba dőlt.

 


Kategória