‘A Fátimai titkok’ kategória archívuma

A fátimai titkokat a Szűzanya tárta fel a harmadik fátimai jelenés során, 1917.Július 13.-án, három pásztorgyereknek a Portugáliai Fátima  kisváros közelében.

A fátimai jelenésekből összesen hat volt. A római katolikus egyház ltal elfogadott álláspont szerint a Szűzanya valóban megjelent a három pásztorgyereknek.A hatodik jelenés, a napcsoda, 1917.Október 13.-án  történt, és a becslésektől függően 30-70 000 ember látta.

Az összesen három  három titok jövendölés, amelyekből kettőt Lucia 1941.-ben kiadott, amikor a Vatikán két, korábban meghalt látnoktársának a szentté avatási perét folytatta. A harmadik prófécia titokban maradt, és csak 2000-ben hozták nyilvánosságra.

A következő sorokban a Fátimai titkokból olvashatók részletek.

AZ ELSŐ FÁTIMAI TITOK:

A Pokol Látomása:

“Szűzanya egy hatalmas tűztengert mutatott, ami a föld alatt látszott. Emberi formájú démonok és lelkek voltak alámerülve, mint égő, átlátszó széndarabok, mind megfeketedett vagy bronz színben ragyogott, a tűzvészben lebegtek, majd az égbe emelkedtek a lángok segítségével, amelyek belőlük indultak füstfelhőket okádva, majd körülvéve minket súlytalanul, fájdalmas és kétségbeesett sikolyok és nyögések közepette visszahulltak. Nagyon megrémültünk, reszkettünk a félelemtől. A démonokat meg lehetett különböztetni, ijesztő és visszataszító hasonlóságukról a félelmetes és ismeretlen állatokhoz, mind fekete és átlátszó. A látomás hosszúnak tűnt, de pillanatnyi volt. Hogyan hálálhatnánk meg szeretett mennyei Anyánknak, aki első Megjelenésének útmutatásaival felkészített minket a Mennybe utazásra. Úgy gondolom, máskülönben meghaltunk volna a félelemtől és rettegéstől.”

 

A MÁSODIK FÁTIMAI TITOK:

Láttad a Poklot, ahová a szegény, bűnösök lelke kerül. Isten meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét, hogy megmentse őket. Ha megteszik, amit nektek mondok, sok lélek meg fog megmenekülni és béke lesz. A háború a végéhez közeledik, de ha az emberek nem hagyják abba Isten megbántását, egy rosszabb fog kitörniXI.Pius pápa  méltósága alatt. Ha egy éjjel ismeretlen fényt láttok majd, tudjátok, hogy ez az a nagy jel Istentől, hogy közeledik a világ megbüntetése a sok gonoszságáért, háborúval, éhínséggel, az Egyház  és a Szentatya üldözésével. Ennek megakadályozására jönni fogok és kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek és az elsőszombati engesztelô szentáldozást. Ha kérésemet teljesítik, Oroszország meg fog térni, és béke lesz; ha nem, elterjeszti tévtanait a világban, háborúkat és az Egyház üldözését okozva. A jókat fel fogják áldozni; a Szentatya sokat fog szenvedni; nemzetek fognak elpusztulni. Végül Szeplőtelen Szívem győzedelmeskedni fog. A Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, s az megtér és a béke időszaka fog újra a világra köszönteni.

Megjegyzés: Mária 1929-ben kérte Oroszország felajánlást, de erre csak végzetesen későn, 1942-ben került sor. A Szűzanya által kért felajánlást II. János Pál pápa a világ püspökeivel együtt 1984-ben megismételte. Lúcia szerint a Szent Szűz ez utóbbit fogadta el.

Ennek a titoknak a polémiája csak másodrendű az állítólagos végső Fátimai titokban, ami látszólag megjósolja a mindent elsöprő 2. világháborút, a radikális, kegyetlen és szélsőségesen vallásellenes Szovjetuniót. A háborúkat és a meghatározott közvetlen szembesítést, amelyek a nyugati demokráciák és a  szovjet blokk között jött létre. Néhány kritikus megjegyezte, hogy a “jövendölést” nem hozták nyilvánosságra egészen 1941 augusztusáig, miután a 2. világháború már elkezdődött. Azonban néhány támogató 1941-ben megjegyezte egy megfigyelőnek, hogy elkerülhetetlennek tűnt, hogy a Szovjetunió térde borulna a náci Németország  előtt és nem élné meg Közép- és Kelet-Európa feletti uralmát, mint ahogy tette.

A HARMADIK FÁTIMAI TITOK:

látnok Lúcia nővér levele:

“J. M. J.

Az 1917. július 13-án, a fatimai Béke-völgyben kinyilatkoztatott titok harmadik része:

Az én Istenem iránti engedelmességből – aki Őexcellenciája, a Főtisztelendő leiriai Püspök úr, valamint Ön és az én szentséges Anyám által adott erre parancsot nekem – írok Önnek.

A két, már korábban elmondott rész után Miasszonyunk bal oldalán, egy kicsit magasabban láttunk egy angyalt, bal kezében lángpallossal; szikrázva lángokat bocsátott ki magából, mintha föl akarná gyújtani a világot; de a lángok kialudtak, amikor találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárzással. Az Angyal jobb kezével a Földre mutatva hangos szóval mondta: ‘Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!’

Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk ‘valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek’, láttunk egy fehérbe öltözött püspököt ‘akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya’. Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők.

A kereszt két szára alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözőkanna, melybe összegyűjtötték a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledő lelkeket.

Kelt Tuyban, 1944. március 1.”

 

Az augusztus 13-i  jelenésről a gyerekek lemaradtak, ugyanis Outrem polgári prefektusa letartóztatta és kihallgatta őket, majd megpróbálta kicsikarni belőlük a hazugságukat elismerő vallomást, de ők erre nem voltak hajlandók. Szabadon bocsátásuk után a Szűzanya augusztus 19.én  jelent meg nekik Valinhos település mellett, Cova da Iriatól nem messze.

Az utolsó jelenéskor 1917. október 13-án  az egyes becslésektől függően 30-70 000 ember volt jelen. A megjelenő hölgy azt mondta, ő  a Rózsafüzér  Királynője, és ezen a helyen állítsanak kápolnát a tiszteletére. A jelenés végén mindenki láthatta a a csodát: a Nap egy ezüstkoronghoz vált hasonlóvá, szabad szemmel is lehetett szemlélni, saját tengelye körül forgott, mint egy tűzkerék, majd úgy tűnt, mintha a földre zuhanna.

Egy pillanatra megállt, majd újból forogni kezdett. Ismét megállt és megint, harmadszor is forogni kezdett s még csodásabban szórta a tündöklő színeket. A tömeg mozdulatlanul, elragadtatva bámult. Hirtelen mindenki úgy látta, mintha a nap leszakadna a mennyboltról s feléjük zuhanna. Rémült kiáltás tőrt fel tízezrek torkából: “Csoda! Csoda!”

FATIMA A CSODA UTÁN

1917 óta a Szűzanya nem jelent meg többé a Cova da Iriában, de ekkor kezdődtek meg a rendszeres zarándoklatok minden hó 13án, főként május és október között. S a Szent Szűz kegyelem ajándékai leszálltak a beteg lelkekre, a beteg testekre. A jelenések helyén először emlékívet állítottak, majd kicsiny kápolnát emeltek, végül pedig hatalmas szentélyt építettek. Ma a templom körül kórház, lelkigyakorlatos ház és más épületek sorakoznak. Az ellenfél természetesen nem nyugodott bele oly könnyen az eseményekbe. Minden erejével küzdött az ájtatosság elterjedése ellen. Az egyházi hatóság vizsgálata 1917—19-ig, majd 1922 májusától 1930 áprilisáig tartott. Végül hivatalosan elismerték a fatimai jelenések hitelességét s megengedték a fatimai Szűz tiszteletének terjesztését. A nép persze nem várta be az egyházi hatóság jóváhagyását, hanem az első perctől kezdve százezrével özönlötte el a kegyhelyet. Az egyházi jóváhagyást például 100.000 ember jelenlétében olvasták fel, éppen tizenhárom évvel az utolsó jelenés után. A lisszaboni bíboros pátriárka vezetésével és 300.000 zarándok rézvételével, akik Portugália minden részéből sereglettek Fatimába. A spanyol polgárháború idején, a portugál egyház újból zarándoklatot szervezett Fatimába, hogy a fatimai Szűz segítségével megmentsék hazájukat a veszedelemtől. És Portugália megmenekült…

1938 május 13-án megismételték a fatimai Szűznek tett felajánlást. A jelenések huszonöt éves évfordulóján, 1942ben csodálatos, soha nem látott diadalmenetben kisérték a Szent Szűz szobrát Falimából Lisszabonba. Milliók zarándokoltak a Cova da Iriába, hogy egyesítsék imájukat a jubiláló Szentatyával s könyörögjetek a békéért. Portugália csodálatos változáson ment át a huszonöt év alatt. A püspöki körlevélben olvashatjuk: “Aki 25 évvel ezelőtt hunyta le szemét Portugáliában, ma nem ismerné meg többet az országot. Olyan mély, olyan hatalmas változás állott be életében s mindez annak az egyszerű, láthatatlan tényezőnek a következtében, melyet a fatimai Szűz megjelenése jelentett.”

A FATIMAI KIS LÁTNOKOK

A két kis testvér, Francisco és Jácinta nincsenek már közöttünk. Örök boldogságban szemlélhetik a fénybe öltözött “Úrnőt”. A Szentszűz első megjelenése alkalmával azt ajánlotta a kicsinyeknek, hogy hozzanak áldozatokat a bűnösök megtéréséért. A gyermekek tanácstalanok voltak, mert nem tudták, mivel hozhatnának áldozatot. Másnap azután Francisco így szólt:

— Adjuk oda uzsonnánkat az állatoknak. Ez áldozat. Ez volt első böjtnapjuk, de az elsőt sok újabb követte, csakhogy akkor már nem az állatoknak adták, az ennivalót, hanem a szegény gyermekeknek. Lassanként a művésziességig fejlesztették önmegtagadásukat.

1918 decemberében Francisco és Jácinta spanyolnáthát kaptak. Lúcia minden szabadidejét velük töltötte. Mind a hárman tudták, hogy ez a két gyermek utolsó betegsége.

Francisco, aki hitt az égi üzenetben, melyet nem közvetlenül a Szűzanyától, hanem csak Luciától hallott; Francisco, aki számtalan rózsafüzért mondott el a Szentszűz kívánságára, Francisco, aki oly sok áldozatot hozott a bűnösökért, 1919 április 3án részesült az első szentáldozásban s másnap örökre lehunyta szemét. Még nem töltötte be tizenegyedik évét.

Jácinta kálváriája hosszabb volt. A “spanyol” következtében súlyosan megbetegedett. Szenvedését áldozatul ajánlotta fel a Szűzanyának. Végül a lisszaboni kórházba vitték, hogy műtétnek vessék alá. Fájdalmai és áldozatossága egyre növekedett. Magányosan halt meg, ahogy a Szűzanya előre megjövendölte neki betegsége folyamán, egyik látomásában. 1920 február 20-an lehelte ki lelkét. Még nem töltötte be a tizedik évét. Bátyja, Francisco mellé temették a fatimai temetőbe. Sírkövükön csak ez áll: “Itt nyugszik Francisco és Jácinta Marto földi porhüvelye, akiknek megjelent a Szűzanya.” Lúcia továbbra is elzarándokolt a tömeggel minden hó 13-án s a Cova de Iriában mondta el rózsafüzérét. Majd püspöki ajánlatra belépett a dorottyás nővérek intézetébe. Ott senki sem tudta, hogy a nővér, aki beöltözése alkalmával a Maria das Dores (Fájdalmakról nevezett Mária) nevet kapta, voltaképpen a fatimai Lúcia. Csak örök fogadalma napján tudták meg társnői a valóságot. A Szűzanya azóta is állandóan segítségére van, hiszen Mária nővér az ő titkaink letéteményese.

Azóta Lucia is meghalt.

 


Kategória