‘A hetvenmillió éves falu’ kategória archívuma

Azt tudjuk, hogy időszámításunk előtt nyolcszázezer évvel készültek azok a kőszerszámok, amiket a mai Belgium területén találtak. De vajon a hetvenmillió éves lelettel miért nem foglalkozik senki? Vagy csak kamu az egész?

A történet főhőse Robert Garcet, aki egyszer csak nekiállt, és saját maga felépített egy furcsa tornyot az ötvenes évek elején. Összesen 15 év alatt rakosgatta össze a két kezével. Ezt a mai napig kedvelt látványosságot (mely Belgium Eben-Emael városkájában áll). flintkőből, azaz kvarcból építette. Ez a kő bőséggel áll rendelkezésre a régióban.

A bácsi kicsit bogaras

Robert Garcet nem hétköznapi alak. Igazi művész volt, ami a torony minden egyes részletében megmutatkozik. Építő, szobrász, festő és író egy személyben. A torony ma múzeumként is szolgál: Garcet régészeti, ásványtani és földtani érdeklődésének, gyűjtőszenvedélyének eredményét mutatja be. S mert spirituális numerológiával is foglalkozott, sok tekintetben ez a tudása is megmutatkozik az alkotásában.

A torony hétszintes, minden szinten két tizenkét négyzetméteres, négyzet alakú szoba található, amiket négy-négy tornyocska tart. Az építmény minden mérete szimbolikus jelentőséggel bír, és minden mindennel összefügg. A tetejét négy kőszobor díszíti, ezek a négy bibliai állat képében a négy evangélistát ábrázolják. Garcet apokaliptikus víziója leginkább az Angyalok Termében érhető tetten, ami telis-tele van szimbólumokkal. A torony tetején található a mágikus négyzet, aminek a számai minden irányban a 666-ot adják ki.


Na de hol a falu?

Külön érdekesség, hogy a toronynak van két föld alatti szintje, és egy olyan labirintus bejáratára épült, ami ősi földalatti járatokba vezet. Ebben a labirintusban számos fosszília, történelem előtti időkből származó eszközök és ritka geológiai képződmények találhatók. Garcet állítása szerint úgy kétszáz új organzimust fedezett fel, amelyeket tanulmányozott, és rajzokat is készített róluk. Ezek többnyire apró rovarok és rákfélék, de van egy hiányos sárkánygyík-csontváza is.

A legérdekesebb mégiscsak a föld alatti labirintus. Az évek során sok járatot feltárt, és egyik sem végződik sehol, hosszú-hosszú ideig lehetne még tovább ásni, hogy kiderüljön, hova vezetnek. A környéken azt beszélik, hogy vannak valahol földalatti alagutak, amik egész Németországig és Hollandiáig átérnek. A régióban számos kőbánya található, és némelyik önmagában is igazi labirintus. Ezek a bányák viszonylag újak – az elmúlt századokból valók -, de találtak néhány sokkal öregebbet is, amiknek nem tudták beazonosítani a korátAmi megmagyarázhatatlan…

Garcet a labirintus egyik alagútjában, a toronytól nem messze egy egész földalatti falut talált. Állítása szerint ezeket a lakhelyeket a sziklák falába vájták, de a föld felett volt az egész, kint a szabad levegőn. Viszont a falu tetején három rétegnyi óceáni lerakódást lehet látni, ami azt mutatja, hogy a térséget háromszor borította már be hosszabb időre a víz. Viszont ezekből a rétegekből az derül ki, hogy a falunak körülbelül hetvenmillió évesnek kell lennie, ami a régészetben hallatlan adat. Ráadásul Garcet szerint az összes fal, a kőpadok, minden kvarcból készült, ennek ellenére a felületek nagyon simák, amit kvarcból nemigen lehet létrehozni a maihoz hasonló modern szerszámok nélkül. A kvarc a pattintott kő maga, hiszen szilánkosan válik le, és mindig durva marad a felülete.

Garcet amint megbizonyosodott arról, hogy helytállóak a felfedezései, meghívta a belga régészeket, hogy jöjjenek el, és vizsgálják meg nyugodtan. Egyik sem volt rá kíváncsi. Ez azért is roppant szomorú, mert a hatvanas évek végén egy közeli bánya berobbantotta az alagút felett levő területet, és az egész földalatti falut porrá zúzta.

Ki tudja ezt bizonyítani?

A hatvanas évek elején készült egy felvétel a faluról. Részben a kezdetleges felszerelés, részben pedig a világítás nehézkessége miatt a felvétel nem kifejezetten éles és tiszta, de határozottan mutatja, hogy a falu bizony ott volt. Garcet méretarányos makettet is készített róla, amin látszik a fő utca néhány mellékutcával és különböző épületekkel. Még játéknak tűnő tárgyakat is talált: erős jóindulattal babának nevezhető, lapos kőből készült figurákat, amikbe belevésték a mintát.

A régészek pedig látatlanban legyintenek az egészre, hiszen számukra az ősi mindössze néhány ezer évre nyúlik vissza. A legrégebbi eszközök is néhány százezer évesek, így senki nem veszi be a hablatyot a három réteg óceáni törmelék alatt levő faluról. Pedig még mindig lehetne mintákat venni, és ott vannak a rajzok és a makett…

Egyébként érdemes megjegyezni, hogy Garcetnek nem volt tudomása sima kvarcfalakról sehol máshol, és akkoriban még nem is írt ilyesmiről senki. Mégis, azóta több olyan eset került napvilágra, amikor hétköznapi emberek véletlenül bukkantak földalatti alagutakra, és olyan szobákat találtak ott, amiknek teljesen sima volt a fala. Ezek az alagutak pedig szintén számos rétegnyi óceáni törmelék alatt fekszenek. És azok, akik ezeket építették, tudták, hogyan kell a követ megolvasztani, hogy ezt a hihetetlenül erős és sima, üveg-szerű felületet kapják. Biztosan nem a tűz felfedezésével voltak elfoglalva


Kategória