‘A magyar őstörténet-kutatás’ kategória archívuma

 

Véleményem szerint szoros összefüggés húzódik a magyarság valódi történelme, ősi múltja, valamint nemeztünk jelene és jövője között. Kérdéseim: vajon minden információval rendelkezünk az ősi hagyományainkkal kapcsolatban? Honnan meríthetnénk példát és lelki erőt napjainkban? Miért jó magyarnak lenni a 21. században?

Az ország megosztott, a magyarság sokat nélkülöz és kínlódik. Ebből a helyzetből kitörni, de legalábbis vigaszt és értelmet adni segíthet az őstörténet-kutatás, amely az elmúlt évtizedekben indult virágzásnak kis hazánkban. Eredményei nem csak rendkívüli eseményekről, dicső históriáról, több ezer éves gyökerekről számolnak be, hanem egyúttal egyfajta tanulmány gyanánt is szolgálnak. A magyarság őstörténete feltárja ugyanis, hogy mit csináltunk helytelenül a múltban és rávilágít arra, hogy az élet törvényszerűségei alól népszellemünk, kollektív tudatunk sem képez kivételt.

A magyarságnak a genetikai vizsgálatok szerint legkevesebb 35 000 éves múlttal kell számolnia a Kárpát-medencében egyes genetikusok szerint. A történelemkönyveink azonban egészen más képet vetítenek elénk, illetve sugallnak az elménkbe. Vajon miért? Miként lehet ekkora különbség a kutatók eredményei és értelmezései között?

Nos, ha erre a kérdésre nem is válaszolhatunk azonnal, tény, hogy szakadéknyi különbségek vannak a magyar őstörténet jelenlegi tálalása és a tradíciókat valóságként és nem mesékként kezelő szemlélet képviselői között.

A 20. századi történelemkönyveinket tanulmányozva arra a következtetésre jutottam, hogy még a közelmúltról sincs konszenzus a szakértők között. Aminek egyik okát én abban látom, hogy e „szakértők” személyes ideológiák és célok alá rendelnek minden tényt, vagyis igyekeznek jobbról és balról megvilágítani, beállítani és eltorzítani az eseményeket, miközben a lényeg, ami a fizikai szemmel mindig láthatatlan, nem kerül bemutatásra, hanem rendre elsikkad.

Márpedig lélek nélkül az őstörténet-kutatás is olyan, mint az ember isteni alkotóesszencia híján: halott. A holt betűkkel ugyan majdnem mindent lehet igazolni az embernek, de a valóságot meghazudtolva egy valamit nem lehet: feltámadni. Igen, a magyar lélek „halott” vagy legalábbis tetszhalott, bénult és dermedt. Ennek tudom be, hogy a nemzeti öntudatunk mint olyan sokak számára alig-alig létezik. Természetesen egyre többekben ébredezik a lélek, amit sokan egyfajta belső útkeresésként élnek meg – vélemény szerint nagyon helyesen. Ugyanis a fő gondot az elmúlt 1100-1200 évben mindig az jelentette a magyarság történelmében, hogy vezetőinket többször vitték tévútra csalással és ármánnyal.

Ez a kérdés azért összetett és szerteágazó, mert az adott korban bizonyos vezetőink nem tudatosan vagy csak féltudatosan viszonyultak azokhoz a „kívülről”/külföldről felkínált lehetőségekhez, amelyek azután népünket a lelkétől megfosztott állapotáig vezették. Végeredményben komoly vezetői döntések révén a magyarság elveszítette, illetve megszakította a kapcsolatát szent lelkületével.

Akinek nincs múltja, jövője sem lehet. Akinek nincs lelke, annak nincsenek belső törvényei, belső iránymutatása, s nincs kapcsolata Istennel. S ha ez az állapot tartós, akkor elhitethető vele, hogy új istenre, vezérlő szellemre van szüksége. De sejthető, sőt törvényszerű volt, hogy ősi népszellemünk ezt nem fogja tűrni és elviselni, miként a lelkeink sem voltak képesek befogadni a nekik kínált, mesterséges szellemi és lelki táplálékokat: a lelkületünktől, a valódi énünktől idegen ideológiákat, az évszázadokon keresztül szenvedést okozó izmusokat, az álságos hiedelmeket, a jövevényvallásokat, a külföldi hatalmasságok akaratát és a kreált identitást.

Az várható volt, hogy ha letelik a magyarság 1000 éves turáni átka, avagy megkezdődik egy korszak, akkor a Teremtőnk újra esélyt ad a magyarság ősi erőinek és tudásának visszanyerésére. A magyar lélek létezik, ebből fakad a magyar virtus, mely évezredek tapasztalatát és bölcsességét hordozza. Van, akit már most is ez inspirál, van, aki éppen efelé halad, s olyan is akad, akit egyelőre még nem érintett meg.

Aki tisztán szeretne látni, annak szembe kell néznie a legnehezebb kérdéssel: a vér, a szív, a lélek, az igazi én, vagyis a hovatartozás dilemmájával. Magyar, ismerd meg önmagad, hogy visszanyerhesd én-azonosságodat! S ha sikerül, irányítani tudod majd a sorsodat. Addig azonban mások irányítanak téged kényük-kedvük szerint. Ebben lehet segítségünkre többek között a magyar őstörténet kutatása is.


Kategória