‘A Sarasvati folyó- India’ kategória archívuma

A Sarasvati folyó felfedezése nyomatékosítja a védikus irodalom ősiségét és leírásainak valóságát.
A régészet újabb felfedezései nyomán fokozatosan átértékelődnek a védikus szövegekben található földrajzi leírások. A sokak által korábban csak mítoszgyűjteménynek vélt könyvek ugyanis meglepő pontossággal írják le India földrajzát – mégpedig a Kr.e. 3000 körüli, vagy még korábbi állapotban. Ez pedig azt jelenti, hogy a védikus kultúra akkor már fennállt, sőt igen fejlett szinten létezett.

A nyolcvanas évek elejétől kezdődően egy indiai és francia régészekből álló kutatócsoport kiderítette, hogy a Védákban leírt, s addig csak legendának tartott Szaraszvatí folyó valóban létezett. A SPOT műhold által készített felvételeken élesen kirajzolódik a folyómeder és az eltűnt folyó egykori oldalágai. A rekonstrukció alapján a Szaraszvatí szélessége a mai Pandzsáb területén a 19 kilométert (!) is elérte. A kutatók számos, a főmederhez kapcsolódó öntözőcsatornát, mesterségesen kialakított árkok kiterjedt hálózatát is felfedezték.

Az eredetileg 1600 kilométeres hosszúságú Szaraszvatí medrének szenzációs feltárása új megvilágításba helyezte az Indus-völgyi civilizációról kirajzolódott képet. Az eltemetett folyó partján ugyanis ezernél is több régészeti lelőhelyet mutattak ki, míg a korábbi Indus-völgyi lelőhelyek száma nem haladja meg a százat. Ma még csak sejtések vannak arról, hogy a gigantikus méretű Szaraszvatí partjain virágzó civilizáció pontosan mekkora kiterjedésű és milyen fejlettségű lehetett.

A kutatócsapat eredményei azonban már eddig is több ponton megdöntötték a régészek és történészek elméleteit. A folyó medrében talált települések közül a legidősebbek kora Kr. e. 3000-re datálható. Ennek alapján nyert bizonyítást, hogy a folyó kiszáradása mintegy 5000 évvel ezelőtt már megkezdődött.

A védikus irodalom a Szaraszvatít hatalmas, az óceán felé hömpölygő folyamként említi. Feltűnik például a Rig-védában és több puránában. A Bhagavad-gítát is magában foglaló Mahábhárata eposzban ezt olvashatjuk: „A Szaraszvatí szent folyama vadul ömlik a tengerbe.” (MBh. 3.88.2.)

A bizonyítékok alapján ma bátran felvethetjük azt a lehetőséget, hogy a Védák már Kr. e. 3000-ben megvoltak. A korábbi elméleti alapon elvégzett kormeghatározások a védikus írásokat sokkal későbbi keletkezésűnek tekintették.


Kategória