‘A Tiltott Város – Kína’ kategória archívuma

Minden idők egyik legtitokzatosabb városába egyszerű halandó hosszú ideig nem tehette be a lábát. Ma a Világörökség része.

 

Kína fővárosa, Peking szívében terül el a Tiltott Város, a világ egyik legnagyszerűbb palotaegyüttese, Kína dinasztikus múltjának szimbóluma. Neve rejtélyek és cselszövések emlékét, pompája a kínai császárok fényűző életét idézi.

A Tiltott Várost többször hasonlították rafináltan faragott kínai varródobozkák sorozatához: a nagyobb doboz mindig egy hasonlót, de kisebbet rejt. Bár ma már mindenki beléphet ide, a Tiltott Város mit sem veszített titokzatosságából. Amilyen lehetetlen előre megmondani, mit rejt egy dobozka, épp annyira elképzelhetetlen, hogy Peking fenséges palotaegyüttese valaha is maradéktalanul felfedje titkait.

A Tiltott Város megépítését az 1403-1423 között uralkodó Jug-lo, a harmadik Ming császár határozta el, miután kiűzte a mongolokat Pekingből. Mindmáig tisztázatlan, ugyanarra a helyre építette-e városát, ahol korábban az 1274-ben odalátogató Marco Polót megigéző mongol palota állt, vagy csupán mintaképnek tekintette a mongol Kubiláj kán palotáját.

Annyi bizonyos, közel százezer mesterember és egymillió munkás fogott neki, hogy a Tiltott Város nyolcszáz palotáját, 75 csarnokát, számos templomát, pavilonját, könyvtárát, lakosztályát és az őket összekötő kerteket, udvarokat és sétautakat megalkossa. Ebben a széles várárokkal és 11 méter magas fallal védett császári negyedben, ahova közönséges földi halandó kezdettől nem tehette be a lábát, 24 Ming és Csing császár uralkodott egészen 1911-ig, a polgári forradalom kitöréséig.

A Tiltott Város építészeti remekmű. Szépsége nem annyira az egyes épületekben, inkább az együttes átgondolt elrendezésében és a díszítéshez használt színek kombinációjában rejlik. Egészében azt a kínai szemléletet tükrözi, miszerint a császár, az Ég Fia, mint közvetítő felelős a rend és harmónia fenntartásáért a Földön.

A város téglalap alaprajzú, és Pekinghez hasonlóan észak-déli tájolású. Fontosabb épületei dél felé, a jótékony hatású, szent nap irányába néznek. Az épületek tetejét faragott őrző figurák díszítik, mivel a kínaiak úgy tartották, a gonosz szellemek a tetőn keresztül jutnak be az épületekbe.

A város hivatalos bejárata a Déli kapu volt: dobpergés és harangzúgás jelezte, valahányszor a császár áthaladt rajta, továbbá innen szemlélte meg seregeit, itt szabott ki büntetést a foglyokra, innen nézte végig a gonosztevők megkorbácsolását, és hirdette ki az új év beköszöntét.

A kapun túl elterülő térség magába foglalja az Arany-folyó egy szakaszát. Az íjszerű ívet leíró folyó öt csodálatos márványhídjával a Mennyei Béke Kapujához, onnan pedig a kínai világ középpontjának tartott Mennyei Béke Csarnokához vezet. Ebben a káprázatos teremben trónolt Sárkánytrónusán a császár, és ünnepélyes alkalmakkor nagyszabású rendezvényeket tartottak itt.

Mögötte emelkedik a Tökéletes Béke Csarnoka, ahol a császár a külföldi követeket fogadta. Ha tehette, egyetlen császár se merészkedett ki a Tiltott Városból. Vendégeiket a három hivatalos császári épület legészakibb tagjában, a Béke Megőrzésének Csarnokában szórakoztatták.

E csarnoktól északra három palota áll, melyekben a császári rezidencia kapott helyet. Kettő közülük, a Mennyei Tisztaság Palotája és a Földi Nyugalom Palotája a császár, illetve a császárné lakóhelye volt.

 

Közöttük emelkedik az Egyesülés Csarnoka, jelképesen fejezve ki császár és császárné, Menny és Föld, jang és jin, a férfi és női princípium egyesülését. A palotákon túl terülnek el a kertek, melyek az épületek szimmetrikus elrendezését tavakkal, sziklakertekkel, templomokkal, könyvtárakkal, színházakkal, pavilonokkal, fenyő- és ciprusfákkal oldják.

Megtalálhatók itt a több ezer szolga, eunuch és ágyas lakrészei, hiszen ők egész életüket a Tiltott Város falai között töltötték. Ez a káprázatos épületegyüttes ugyanis nem csupán hatalmi székhely volt: a Tiltott Város teljes egészében a császár kényének-kedvének kielégítését volt hivatott szolgálni. A pompás étkek elkészítéséről mintegy hatezer szakács gondoskodott, a testi örömökről pedig kilencezer ágyas, akiket hetvenezer eunuch őrzött. Az 1908-ban elhunyt özvegy császárné, Cü Hszi híres volt arról, hogy étkezésein 148 fogást tálaltak fel, és eunuchjaival fiatal szeretőket kerestetett, akikről, amint a város kapuin belülre kerültek, soha többé nem lehetett hallani.

A Sárkánytrón hatalmának 1911-ben a kínai forradalom kitörése vetett véget. Egy évvel később az új köztársaság vezetői lemondásra kényszerítették az akkor hat éves császárt, Pu-jit. Annyit megengedtek neki, hogy 1924-ig, gyakorlatilag házi őrizetben, a Tiltott Városban éljen. Az épületek többsége ettől kezdve pusztulásnak indult. Napjainkban azonban a csarnokokban és palotákban a Tiltott Város csillogó múltját bemutató kiállítások láthatók, és ahogy egyre több látogató keresi fel e lélegzetelállító labirintust, mind nehezebb megérteni a császárt és udvartartását még alig száz évvel korábban is övező titokzatosságot.

De a falak és tágas udvarok a múltat idézik, akárcsak a kiállításokon bemutatott, művészi tökéllyel megformált, káprázatos fegyverek, ékszerek, császári öltözékek, hangszerek és ajándéktárgyak, melyeket a világ legkülönbözőbb uralkodói ajándékoztak Kína császárainak. A helyet az UNESCO 1997-ben felvette a Világörökség helyszínei közé.


Kategória