‘Abaligeti-barlang’ kategória archívuma

A 219 méterrel a tenger szintje felett nyíló cseppkőbarlangban ma is ott folyik a patak, amelyik kialakította. Az Abaliget-barlang a Mecsek-hegység eddig leghosszabban feltárt és leginkább kutatott barlangja. A becsült összhossza közel 1, 3 km, ebből a mintegy 500 méter hosszú főág turisztikai célokra hasznosított.A barlang levegője alkalmas légúti megbetegedések gyógyítására, magas pára-, radontartalma, pormentessége és a felszíninél alacsonyabb légnyomása miatt. A hőmérséklet maximum 13,6, minimum 10 Celsius-fok.

A helybeliek képzelete mondát fűzött a barlanghoz.

A török időkben az abaligeti lakosok a rablók elől a barlangba menekültek. Azonban akadt közöttük egy áruló, aki a barlang bejáratához vezette a törököket. A barlangba nem mertek bemenni, ezért nagyhalom fát hordtak össze a bejárat előtt és meggyújtották. Arra számítottak, hogy vagy kifüstölik a magyarokat, vagy azok megfulladnak a nagy füstben. A barlangban lévők egyre beljebb húzódtak és egy helyen észrevették, hogy a sűrű füst nagy örvényléssel tűnik el egy sziklanyíláson át. Itt rejtett kijáratra bukkantak, kimenekültek és felfegyverkezve most már ők törtek a törökökre beűzve őket a barlangba, ahol bennfulladtak.

A barlang döntően a sötétszürke középső triász, anizuszi mészkőben alakult ki. Teljes vízgyűjtőterülete 6.37 km2, ennek mintegy 65 %-a az Abaligettől déli irányba eső Jakabhegyi-antiklinális homokkövén helyezkedik el. Az innen érkező vízfolyásnak és az általa szállított koptató hordaléknak feltehetően jelentős szerepe volt és van a barlang fejlődésében. Így a barlangot tulajdonképpen az allogén úton létrejött barlangok közé sorolhatjuk.

A mecseki karsztosodás megindulását, így a barlang kialakulásának kezdetét, általában az újpleisztocénre-óholocénra teszik. Az Abaligeti-barlang esetében ennek egyik fő bizonyítéka a barlangnak az óholocén völgytalphoz történő illeszkedése. Ennek némileg ellentmond az, hogy a barlangban talált szinlők kialakulását egyes szerzők a pleisztocén klímaingadozásokhoz kötik . Bár ezt a kérdést nem áll szándékunkban eldönteni, véleményünk szerint a szinlők kialakulásához nincs feltétlenül szükséges jelentős klímaingadozás, ezt az egyes víznyelők időszakos elzáródása is előidézheti.

A barlang eddig megismert járatrendszere a főágból és három mellékágból áll. A 291,5 méter tszfm-i magasságban nyíló főág hossza 447 méter, átlagosan 3-3,5 méter magas és 2 méter széles. Mai formáját a turisztika célú átalakítás nagyban befolyásolta. A végpontot ma egy szifon képezi. Ez fölött található a Nagyterem, ami omlásokkal nyerte el mai formáját.

A mellékágak közül egy található a barlang keleti oldalán. Ennek hossza megközelítőleg 40 méter. Alját löszös agyag tölti ki, ami később a továbbjutást is lehetetlenné teszi. A járat jelenleg vizet nem vezet.

A főág nyugati felén két mellékág nyílik. Az első, I-es számú mellékág rövidebb, mintegy 90 méter hosszú. A járat igen szűk, kanyargós, nehezen járható, az első pár méter kivételével az alján vízfolyás található. felszíni kapcsolata még nem feltárt.

A II-es számú mellékág a barlang bejáratától mintegy 350 méterre nyílik, becsült össz hossza 700 méter. Ebben a mellékágban a patak csak helyenként bukkan elő, több helyen barlangi nyelőben tűnik el. A járatrendszerben a szűk, csak kúszva járható részek váltakoznak a főág méreteit megközelítő szakaszokkal. Felszíni feltárt kapcsolata van az akácos víznyelővel és vízfestéssel bizonyított összefüggése a Török-pincével. Mindkét említett nyelő csak időszakosan aktív.

A barlanghoz tartozó legjelentősebb víznyelő a Nyárás-völgyben található. A barlang főágától légvonalban hozzávetőlegesen 1,5 km távolságra helyezkedik el. Feltehetően a főág közvetlen nyelője, de itt még jelentős barlangjáratok várhatnak feltárásra.


Kategória