‘Alfred Nobel’ kategória archívuma

Alfred Bernhard Nobel (1833. okt. 21. Stockholm – 1896. dec. 10. San Remo): svéd vegyészmérnök, feltaláló, gyáros. Szentpéterváron, apja gyárában megismerkedett a robbanóanyagokkal, a nitroglicerin alkalmazásával.

Találmányát kifejezetten békés célokra akarta felhasználni, amely nélkül a bányák korszerű munkája, a vasút- és alagútépítés szinte elképzelhetetlen. Tehát Nobelt nem valamiféle lelkifurdalás, mint azt sokan mondták különösen annak idején, hanem eredendően pacifista volta vezette a világbéke előmozdításának gondolatára.

A család eredetileg Angliából származott; nevük Nobilius volt. A 18. század elején Svédországban éltek. Alfred Nobel apja, Emmanuel Nobel építész volt, s számos építészeti remekművel gazdagította Svédországot és Norvégiát.

 

Párizsban kémiai tudását fejlesztve anyagi támogatást szerzett kutatásaihoz (1850-1853). 1863-ban visszatért Stockholmba, felépítette az elsõ nitrogliceréngyárat (1865). Feltalálta az iniciálgyújtást (1863), a dinamitot (1867), elõállította a robbanózselatint (1875), ezzel biztonságossá tette a nitroglicerin használatát. 1884-ben a Svéd Akadémia tagjává választotta, és az uppsalai egyetem tanára lett.

1889-ben feltalálta a füst nélküli lõport. 1891-ben San Remoban telepedett le. Érdeklõdése a természettudományokon kívül az irodalomra (verseket írt), a mûvészetekre is kiterjedt. 1895-ben írt végrendeletével létrehozta a Nobel Alapítványt. Az 1957/58-ban felfedezett 102. rendszámú elemet róla nevezték el nobéliumnak.

Érdeklődése rendkívül széleskörű volt. Hatalmas könyvtára, és képtára volt, ő maga verseket is írt. Sosem nősült meg. Élete utolsó évtizedében egy alapítvány gondolata foglalkoztatta: amely a tudomány és kultúra legkiválóbbjainak munkáját jutalmazná, s a béke ügyét szolgálná. Végrendeletét saját maga fogalmazta, amely aztán sok vitára adott alkalmat.

A Nobel Alapítvány alapokmányát 1990-ban mutatták be Stockholmban a királyi palotában. Nobel 1895. november 27-i keltezésű, s a mai Nobel-díjakra vonatkozó rendelkezése:
“Egyéb hátramaradó, hasznosítható vagyonom a következőképp használandó fel: Hagyatékom gondnokai által biztos értékpapírokban elhelyezett tőkém alapot képvisel majd, amelynek évi kamatai azok számára osztassanak fel, akik az elmúlt esztendőben az emberiségnek a legnagyobb hasznot hajtották. E kamatok öt egyenlő részre osztassanak, amelyből Egy rész azé, aki a fizika terén a legfontosabb felfedezést vagy találmányt érte el; egy rész azé, aki a legfontosabb kémiai felfedezést vagy tökéletesítést érte el; egy rész azé, aki a fiziológiai vagy az orvostudomány terén a legfontosabb felfedezést tette; egy rész azé, aki az irodalomban eszmei értelemben a legjobbat alkotta; egy rész azé, aki a legtöbbet vagy a legjobban működött közre a népek testvériségéért, az állandó hadseregek megszüntetéséért vagy csökkentéséért, valamint a békekongresszusok megrendezéséért és követéséért. A díjakat a fizikában és a kémiában a Svéd Tudományos Akadémia, a fiziológiában vagy az orvostudományban a stockholmi Karolina Intézet, az irodalomban a Stockholmi Akadémia, a béke ügyében pedig egy öttagú bizottság adja ki, amelyet a norvég Storrting választ. Kifejezett akaratom, hogy a díjak odaítélésében a nemzetiség kérdése fel ne merüljön, így tehát a díjat a legméltóbb nyerje el, akár skandináv az, akár nem.”

Nobel tipikusan gyakorlati ember volt. Kutatásai mindig praktikus, azonnal felhasználható találmányokat eredményeztek. Elméleti képzetsége viszont nem volt hiánytalan, autodidakta volt. Több nyelven beszélt. Sokáig élt Párizsban, ahol dinamitkirálynak is nevezték, majd 1891-ben áttelepült San Remóba, ahol kutató laboratóriumot rendezett be. Ott is halt meg 1896. december 10-én.

 


Kategória