‘Apák’ kategória archívuma

Ez a bejegyzés az apákról, apáknak szól, hálából kedvességükért, mellyel az évek alatt elhalmoztak bennünket. Oltalmaztak, védelmeztek minket. Megöleltek, ha fájt valami, könyvespolcot készítettek, főztek, a vállukra ültettek, szurkoltak értünk, és megszenvedték minden szívfájdalmunkat. Hogy végül örök barátaink legyenek. Rengeteg apukánál figyeltem már meg hirtelen változást, ellágyul a tekintetük, még görnyedt vállaik is kiegyenesednek a nagy büszkeségtől, ha a gyerekeikről van szó. Hangjukban ott a szeretet, az óvás, a féltés. Az ember nem is gondolná ezekről a kemény legényekről, hogy ilyenek is tudnak lenni!

Hatalmas mackó, amint mindenféle csacskaságot gügyög alig fél éves porontyának. Lányos apuka, aki mesterien bánik a hajkefével. Fiús apuka, aki fociedzésre viszi a fiát minden héten kétszer, ha esik, ha fúj. Elvált apuka, aki a világ másik végéről is minden héten hívja a lurkókat, nem tud nyugodtan aludni, ha nem hallja a hangjukat. Másod-, harmadállásban güriző apuka, aki a család jólétéért hajlandó feláldozni az egészségét. Barkácsolós apuka, aki profin szereli a biciklit, művészien farag babaházat. Laza apuka, igazi barát. Őrmester apuka, szigorú, de a merevsége mögött hatalmas szív dobog. Ahány apuka, annyiféle, mint ahogy anyuka sincs két egyforma.
Június harmadik vasárnapján őket köszöntjük, az Apákat. Hazánkban hivatalosan még nem honosították az ünnepet, de reméljük, hamarosan ez is megtörténik, hiszen az apák is a család részei, az anya mellett ők is rendkívül fontos szerepet töltenek be gyermekük életében, és bizony valljuk be, ezt gyakran el szoktuk felejteni. A mai nap legyen kivétel és még ha csak egy ,,köszönőmmel” is, de tudassuk velük, mennyire fontosak nekünk!

Az apák teremtése

Amikor a jó Isten az apákat teremtette, először egy rendkívüli magas alakot teremtett. Az egyik angyalnak azonban nem igazán nyerte el a tetszését a kész mű.
– Miféle apa ez? Ha a gyerekek alacsonyak, miért ilyen égimeszelők az apák? Mindig hétrét kell majd görnyednie, ha üveg golyózni akar csemetéjével, ha ágyba akarja dugni, vagy ha egy puszit akar nyomni a feje búbjára.
A jó Isten elmosolyodott.
– Ez igaz, de ha alacsonyra tervezem, hogy néznek fel rá a gyerekek?
A jó Isten hatalmas, inas kezeket formált az apáknak. Az angyal szomorúan rázta a fejét.
– Ez nem lesz így jó! A nagy kezek esetlenek. Nem boldogulnak a pelenkázással, az apró gombokkal, a lófarokhoz való hajgumival és a baseballütőkből származó szálkákat sem tudják kivenni a pici tenyerekből.
A jó Isten ismét elmosolyodott.
– Igazad van, de ahhoz, hogy az ember vigyázni tudjon egy aprócska zsebéből előkerülő számtalan kincsre nagy kéz szükségeltetik.Ahhoz viszont elég kicsire tervezem, hogy az ujjak átfoghassák egy gyermek arcocskáját.
A jó Isten ezután hosszú, izmos lábakat és széles vállakat teremtett. Az angyal a szívéhez kapott, és döbbenten így szólt:
– Tudom, hogy közeleg a hétvége, és fáradt vagy? de mondd tudsz-e róla, hogy ennek az apának nincs öle? Ha az ölébe akarja ültetni a gyermekét, a szegény kölyök két comb között a földre huppan.
A jó Isten újra csak mosolygott.
– Az anyja fogja ölbe venni az apróságokat. Az apának erős vállra van szüksége, hogy boldoguljon a porontyokkal megpakolt szánkóval, egyensúlyban tudja tartani a biciklit, és a bábszínházból hazafelé menet egész úton karjaiba vigye alvó gyermekét.
A jó Isten éppen a világ legnagyobb lábfejét próbálta megformázni, amikor ismét megjelent az angyal, és szinte ráförmedt:
– Ez aztán a kontár munka! Komolyan hiszed, hogy ezek a csónaklábak képesek lesznek talpra ugrani hajnalok hajnalán, ha a csecsemő felsír?
Vagy végigsétálni a születésnapi zsúrra felállított iciri-piciri asztalkák között anélkül, hogy eltaposnának legalább három vendéget?
A jó Isten ismét csak mosolygott.
– Meglátod, hogy milyen remekül tudja majd használni őket! Segíthet a gyerekeknek, ha az Üveghegyen túlra akar majd ellovagolni, és elriaszthat vele egy felbukkanó egeret.
A jó Isten egész éjjel dolgozott, s végül kevés szavú, határozott hangot, valamint mindent látó, de nyugodt és türelmes tekintetet alkotott. Végül, mintegy ráadásként könnyeket is adott az apának. Amikor elkészült az angyalhoz fordult és így szólt:
– Remélem elégedett vagy a végeredménnyel, és belátod, hogy egy apa legalább annyira szeretheti a csemetét, mint egy anya!
Az angyal szó nélkül bólintott.


Kategória