‘Asztrológia’ kategória archívuma

Mivel nem vagyok az asztrológiában túlságosan járatos, segítségemre van az asztrologia.lap.hu weboldal.

Asztrológia fogalma

Eredete valószínűleg az ősi Babilonra vezethető vissza. A régi babilóniaiak már Kr. e. 3000-ben megfigyelték az égboltot, hogy megbízható naptárt készíthessenek a vadászat és a vetés optimális idejének megválasztására. Egyiptom közvetítésével az asztrológia a görögökhöz is eljutott, akik megalkották a ma legismertebb asztrológiai módszert. Az asztrológiai világkép megfelel az ezoterikus felfogásnak, a világot rendezett egységként (kozmosz) értelmezi, amelyben minden jelenségnek határozott “értelme” van, hiszen a kozmosz törvényszerűségeinek engedelmeskedik. A bölcsek szerették volna megismerni ezeket a törvényszerűségeket, figyelték a természetet, összehasonlították a megjelenési formákat és olyan összefüggéseket fedeztek fel, amelyekből az derült ki, hogy a kozmosz különféle megnyilvánulásai azonos törvényszerűségeknek vannak alávetve és ennélfogva hasonlóak a reakcióik is. Így lehetségesnek kell lennie, hogy egy tetszés szerinti zárt rendszer megfigyeléséből következtessünk egy másik zárt rendszerre. Ez a felismerés Hermész Triszmegisztosz híres mondásában kristályosodik ki: “Amilyen fent, olyan lent is” (Tabula Smaragdina Hermetis). Ez a mondat amely máig az ezoterika kulcsmondata, azt fejezi ki, hogy vannak olyan univerzális törvényszerűségek, amelyek az összes létforma valamennyi szintjét áthatják. Az asztrológia azzal az igénnyel lép föl, hogy az univerzális törvényszerűségekből kiindulva, szimbólumai útján meg tudja ragadni és le tudja képezni a valóság egészét. Minden bolygó és minden állatövi jegy a valóságnak más-más, meghatározott területét szimbolizálja. A horoszkóp egzakt pontossággal mutatja a “valóság-epítőkövek” eloszlását: megmutatja melyeket hoztuk magunkkal, amikor világra jöttünk, és melyeket kell még elérnünk cselekedeteinkkel, végül pedig utal megszerzésük módjára is.

Az asztrológia az a tudomány, amely átvitt értelemben a csillagos égboltnak, s főleg a Naprendszer bolygóinak a földi életre és az élőlényekre való hatásait vizsgálja, ezekből von le következtetéseket a jövőre nézve is.
Az asztrológiának többféle ága van, például a meteorológiai asztrológia, továbbá a mundan asztrológia, amely bizonyos területeken, illetve államközösségekben élő népek sorsát kutatja. Azonban az asztrológiának legelterjedtebb ága és az asztrológusok tevékenységének igazi köre a natalasztrológia, vagy születési asztrológia, mely az egyes emberek jellemére és életsorsára következtet, abból kiindulva, hogy a születés pillanatában és földi helyére nézve milyen volt az égitestek konstellációja. Ehhez természetesen pontosan tudni kell, hogy az illető lény mikor (év, hónap, nap, óra, perc) és hol (születési hely) lépett a földi életbe, pontosabban, hogy mikor és hol történt első lélegzetvétele, amellyel a földi körforgásba bekapcsolódott. Az első lélegzetvétel pillanata az adott létbelépés kezdőpontja (origo), és az ebben a pillanatban a születés földrajzi helyén fennállott égi konstelláció képe/rajza a születési horoszkóp vagy születési képlet. Ehhez hasonlóan lehet egy gondolat vagy vállalkozás origójának idejére is horoszkópot felállítani, amelyből arra a gondolatra vagy vállalkozásra messzemenő következtetéseket lehet levonni. A horoszkópot úgy kell felfogni, mint az egész csillagos ég képét, bár abból főleg a Naprendszer bolygói érdekelnek minket asztrológiai szempontból.

A horoszkóp rajza a gyakorlati kívánalmaknak felel meg. A rajta látható kör, a Nap látszólagos földkörüli pályája: az EKLIPTIKA. A kör középpontja a Föld, és körülötte be vannak rajzolva a bolygók aszerint, hogy az Ekliptika melyik részén álltak, végül legbelül a tér fel van osztva 12 erőmezőre, az ún. házakra. Az egyéb állócsillagok (a Naprendszeren kívüli csillagok) haladása rendkívül csekély (72 év alatt 1 fok), egyeseket ezek közül is feltüntetünk a horoszkópban. Az Ekliptika felrajzolásával a Zodiákus kör 360 fokra oszlik, és minden 30-30 fokos részét zodiákus jelnek vagy jegynek nevezzük.
A horoszkópnak négy fő alkotórésze:
1. a zodiákus jelek
2. a bolygók
3. a sugárzások (aspektusok): a bolygók sugarai a születés pillanatában milyen szögben érték a Földön az újszülött testét
4. a házak.

Mindezek lényegének megmagyarázásával foglalkozik az asztrológiai elemtan, és összekapcsolt jelentőségeikből levonható következtetésekkel az asztrológiai szintézis.

Ahhoz, hogy tanulmányozni lehessen a zodiákus kör részeinek jelentőségét, valamilyen rendszer szerint részeire kell bontani. Elméletileg bármilyen sok részre fel lehet osztani a kört, gyakorlatilag okkult vonatkozásokban és asztrológiai célokra egyaránt a kör 360 fokos beosztásának a 12 egyenlő részre (30-30 fokos) zodiákus jelre való osztása látszott a legmegfelelőbbnek. A zodiákus kör kezdőpontja a TAVASZPONT, vagyis a földi Egyenlítő és az égi Ekliptika azon metszéspontja, ahol a Nap az északi félgömbön a tavasz kezdetekor áll (ált. márc.21.). A Tavaszpont minden évben 50 másodperccel hátrább tolódik, és így kb. 26 000 év alatt egy teljes kört ír le az Ekliptikán. Mivel az egész ekliptikai fok és jelbeosztás a Tavaszpont után (KOS 0 fok) igazodik, nyilvánvaló, hogy a zodiákus jeleket nem szabad azonosnak tekinteni az ugyanilyen elnevezésű állócsillag képekkel.

A BOLYGÓK
Az asztrológia ősidők óta hét bolygót(planétát) ismer: Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz. (mert hogy ezeket lehetett szabad szemmel is megpillantani).
Ezeket nevezik ősbolygóknak, az újonnan felfedezett, új vagy “transzcendentális” bolygók pedig:
Uránusz /felfedezve 1781-ben Sir William Herschel által/
Neptunusz /felfedezve 1846-ban Leverrier és Galle által/
Plútó /felfedezve 1930-ban Lowell és Tombaugh által/

A bolygók a következő időegységek alatt teszik meg pályájukat a Nap körül:
Hold:28 nap
Merkúr:88 nap
Vénusz:224 nap
Mars:687 nap (kb.2 év)
Jupiter: 12 év
Szaturnusz: 29 év
Uránusz: 84 év
Neptunusz:165 év
Plútó:248 év

Minden ősbolygóhoz valamilyen principium (alapelv, őselv) tartozik, amely valamely formában megnyilvánul minden emberben asztrális, éteri és fizikai síkon, a születéskori bolygóállásnak megfelelően. Az új bolygókhoz szintén tartoznak principiumok, de azok annyira magasrendűek (szellemiek), hogy a mai fejlettségi fokon álló ember azokra még nem igazán képes reagálni. Ezért az új bolygók az asztrológiában nem külön elvekkel, hanem inkább csak megnyilvánulási módokkal szerepelnek.

Az új bolygókra egyébként jellemző, hogy minél alacsonyabb fejlettségi szinten levő ember horoszkópját nézzük, annál kevésbé vehetők figyelembe jellemrajzilag.
Az új bolygók három ősbolygó magasabb oktávjainak is tekinthetők: az Uránusz a Merkúrnak felel meg, a Neptunusz a Vénusznak és a Plútó a Marsnak.
Ezek az új bolygók lassú járásuk miatt több esztendőn át ugyanabban a jegyben állnak, tehát inkább bizonyos generációs hatásokat, adottságokat hoznak, mint egyéni tulajdonságokat.

Minden egyes bolygónak más tényezők módosító befolyásától függetlenül vizsgált egyéni hatását, jellegzetességeit ESZENCIALIS JELENTŐSÉGNEK nevezzük. Ez tulajdonképpen az egyes bolygók alap-jelentéstartalmát fedi (pl. hogy a Nap az egót, az öntudatot, az egyéniséget, az életerőt jelenti egy képletben, stb.). Azonban ez az esszencialis jelleg a gyakorlatban sosem nyilatkozik meg tisztán. Az hogy a bolygók számos jelentősége közül melyek és milyen mértékben valósulnak meg, az minden esetben az illető bolygónak a kérdéses horoszkópban elfoglalt helyzete szabja meg.

A HÁZAK
A házak tulajdonképpen hullámzó erőmezők, melyek 24 óra alatt teljesen körülfutnak a Földön. A házakon belül négy sarkalatos pont jut legjelentősebb szerephez, ezek a sarokházak kezdőpontjai.

A keleti látóhatár és az Ekliptika metszéspontja a házrendszer mindenkori kezdőpontja: az ASCENDENS, az 1. ház sarka.
Vele szemben tehát tőle 180 fokra van a nyugati horizont és az Ekliptika metszéspontja: ez a DESCENDENS, a 7. ház sarka.

Az adott földrajzi hely délköre szintén két pontban metszi az Ekliptikát:
– a látóhatár feletti metszéspont a MEDIUM COELI , vagy röviden MC – ez a 10.ház csúcsa (itt delel a Nap),
– a látóhatár alatti metszéspont az éjjeli oldalon az IMUM COELI, ez a 4.ház csúcsa.

A horoszkóp négy sarkalatos pontjának meghatározása tehát teljesen egyértelmű.
Az asztrológiai gyakorlat azonban a Földet körülvevő teret még további szakaszokra bontja: a sarkalatos pontok közötti negyedeket 3-3 szakaszra, azaz osszesen 12 szakaszra, vagyis 12 asztrológiai ház jön így létre. Az ún. közbeeső házak sarkainak kiszámítása az asztrológia története folyamán többféle matematikai módszerrel történt, s gyakran képezte vita tárgyát, hogy melyik számítási eljárás a helyes.
Mivel a házak nem “láthatók” az égbolton, és érzékszerveinkkel sem észlelhetők közvetlenül, kizárólag a gyakorlati tapasztalat, az empíria az egyedüli, amely dönthet abban a kérdésben, hogy melyik házrendszer alkalmazásával lehet a valóságnak legjobban megfelelő kifejtési eredményre jutni. A világ asztrológusainak túlnyomó többsége már hosszú idők óta a PLACIDUS-féle házrendszerrel dolgozik, mert a gyakorlat szempontjából ez vált be a legjobban, a tudományos asztrológiai munkákban is mindinkább ezt használják.

A FÉNYSZÖGEK
Már régóta tudják az asztrológusok annak jelentőségét, hogy az első lélegzetvétel pillanatában bolygók sugarai egymáshoz viszonyítva milyen szögben érik a Földet, ill. az újszülöttet. Általában azt szoktuk mondani, hogy egy “bolygó rossz aspektussal támadja a másikat”, holott a bolygók sosem támadják egymást, csak az történik, hogy valamilyen lény vagy vállalkozás origója (keletkezése) pillanatában fontos bolygók sugarai diszharmonikus szögben metszik egymást az eredet (origo) helyén, és ez a tény az illető lényre vagy vállalkozásra a léte folyamán nehézségeket, diszharmóniát jelent.
Azt is régóta tudják, hogy a sugaraknak nem minden szögben való találkozása jelentős, csak bizonyos meghatározott szögek lényegesek, akár jó, akár rossz, helyesebben kellemes, vagy kellemetlen hatások kiváltását illetőleg. A többi szög közömbös, viszont az előbb említett jelentős szögek mindkét irányban több fokon át ugyanolyan jelentőségűek, csak csökkenő intenzitású hatást fejtenek ki.
A sugárzások (aspektusok) jelentősége szoros kapcsolatban áll a számok okkult jelentőségével, amely számokkal a kört, azaz a 360 fokot osztjuk.
Mivel Földünk száma a 12-es, aspektusok szempontjából a körnek 1-12-ig terjedő számokkal való osztása jöhet tekintetbe, de ezek közül sem mind. Ugyanis az 1-12 számok közül amelyik maradék nélkül foglaltatik a 360-ban, az annak megfelelő principium jelentős az asztrológiai sugárzásoknál, kivéve a 9-és számot, mely azért nem számít ide, mert szellemi szám, és az asztrológia csak az asztrális, lelki, fizikai adottságokra vonatkozik.

1-es 360:1=360°: Konjunkció (erős fényszög., lehet harmonikus vagy diszharmoniku is)
2-es 360:2=180°: Oppozició (erős, diszharmonikus fényszög.)
3-as 360:3=120°: Trigon (erős, harmonikus fényszög.)
4-es 360:4=90°: Kvadrát (erős, diszharmonikus fényszög.)
5-ös 360:5=72° : Quintil (gyenge, ritkán veszik figyelembe)
6-os 360:6=60°: Szextil (erős, harmonikus fényszög.)
7-es ….
8-as 360:8=45°: Félkvadrát(semiquadrat) (gyengébb, diszharmonikus fényszög.)
10-es 360:10=36° : Semiquintil (nagyon gyenge, nem jelentős fényszög.)
11-es …..
12-es 360:12=30°: Félszextil(semisextil) (gyengébb, diszharmonikus fényszög.)

Minden sugárzás annak a számnak a jelentőségében hat, amellyel való osztás útján létrejött.
Minden így létrejött sugárzással egyenlő értékű és egyenlő jelentőségű az azt 180 -ra kiegészítő szög alatti sugárzás. Így a további új sugárzásokat kapjuk:
8-ashoz 135°: Sesquikvadrát (gyengébb, diszharmonikus fényszög.)
12-eshez 150°: Kvinkunx (gyengébb, diszharmonikus fényszög.)

 

 


Kategória