‘Aton Napisten’ kategória archívuma

Aton ókori egyiptomi napisten. Először a XII. dinasztia idején bukkan fel, majd elszórtan találunk rá utalásokat a XVIII. dinasztia korában, III. Amenhotep uralkodása alatt pedig jelentősége növekedni látszik. Jelentősége Ehnaton uralkodása alatt éri el tetőpontját, mikor az Amarna-reform részeként kísérlet történik az egyistenhit bevezetésére és Aton kultuszának kizárólagossá tételére. A reformok kudarca után helyét ismét a korábbi főisten, Ámon veszi át.


A napistenhit Egyiptomban
Az ókori Egyiptomra egész története folyamán jellemző volt a napkultusz. Egy másik fontos jellemzője az egyiptomi vallásnak a szinkretizmus, azaz hogy az egyes istenek az idő folyamán fokozatosan egymásba olvadtak; ilyen szempontból az egyiptomi világnézet már Ehnaton előtt is lassan, fokozatosan haladt az egyistenhit felé. Ré napistent, aki a legkorábbi időktől fogva fontos szerepet töltött be az egyiptomi vallásban, gyakran azonosították a helyi főistenekkel, hogy azok hatalmát nagyobbnak mutassák. Így természetes, hogy amikor a második átmeneti kor vége felé a thébai uralkodócsaládnak sikerült kiűzni Egyiptomból a hükszosz megszállókat, és Théba vált Egyiptom déli fővárosává és legfontosabb vallási központjává, a város istene, Ámon pedig az ország főistenévé, rendkívüli mértékben megszaporodtak az Ámon-Ré istenre tett utalások. Ámon-Ré papsága a vallásin kívül mind politikai, mind gazdasági szempontból jelentős tényezővé vált.
Ehnatont és követőit napimádónak nevezni a tények túlzott leegyszerűsítése volna. Maga az Aton szó tulajdonképpen a Napot, mint égitestet jelenti, azaz a napkorongot (a domborművek egy értelmezése alapján inkább napgömböt; a fejlett csillagászati tudású egyiptomiak feltehetőleg tisztában voltak a Nap gömb voltával, de a egyszerű nép számára a Nap korong maradt).

Ehnaton Nagy Aton-himnuszából nyilvánvaló az istennek az élet minden területére kiterjedő hatása: Aton a mindenség teremtője, ő ad életet mindennek, ami él, nélküle káosz és sötétség uralkodik. Mint teremtő isten, Aton egyszerre hím- és nőnemű. Feltehetőleg ez ad magyarázatot az Amarna-kor művészetének azon sajátosságára, hogy a fáraót, Aton földi helytartóját egyszerre ábrázolták férfias és nőies külsővel.


Kategória