‘Az értelmes delfinek’ kategória archívuma

A Delfinek magasan fejlett fénylények, akik a teljes agykapacitásukat használják, egyszerre mindkét agyféltekéjüket. Testükkel és szellemükkel egyaránt rá vannak hangolva a napra, holdra, csillagokra, az Istenre/Istennőre, fajuk kollektív tudatára. Ezzel szemben az átlag ember csak az egyik agyféltekéjét működteti és az agykapacitásának 5-10 százalékát használja. Az emberiség földi fejlődésének is az a végcélja, hogy olyanná váljunk, mint a Delfinek, a teljes agykapacitásunkat használjuk.

Két alapvető feladatunk van, hogy ezt elérjük:

fejlesszük magunkat szellemileg,
állítsuk helyre agyunk és testünk idegi-elektromos hálózatát.

Delfinektől mit tanulhatunk mi, emberek?


Az emberiség földi fejlődésének a rezgésmintáit hordozzák.

Az ősi időkben, mi emberek az érzékelésnek és a kommunikációnak a maitól egészen eltérő formáját alkalmaztuk, amely nem az elmén, hanem a szívben rejlő szakrális téren keresztül történt.

Fennmaradtak a földön olyan benszülött törzsek, akik nem veszítették el ezt az ősi képességüket. Ma is kapcsolatban vannak az ősi tudathálóval, amit „Álomidőnek” neveznek. Amikor a szívük szakrális terében léteznek, akkor rá vannak hangolódva mind az emberiség kollektív tudatára, mind az univerzális tudatra egyaránt.

Ugyanígy a bolygónk magasan fejlett fénylényeinek, a Delfineknek is fennmaradt e képességük. Az „Álomidőben” képesek közvetlenül kommunikálni velünk, emberekkel.

A Delfin, mint lény, azt a minőséget képviseli, ami felé mi emberek tartunk. Az emberiség földi fejlődésének a rezgésmintáit hordozzák. Nekünk is megadatott az a képesség, hogy olyanná váljunk, mint ők.

A Delfinek magasan fejlett fénylények, akik a teljes agykapacitásukat használják, egyszerre mindkét agyféltekéjüket. Testükkel és szellemükkel egyaránt rá vannak hangolva a napra, holdra, csillagokra, az Istenre/Istennőre, fajuk kollektív tudatára. Ezzel szemben az átlag ember csak az egyik agyféltekéjét működteti és az agykapacitásának 5-10 százalékát használja. Az emberiség földi fejlődésének is az a végcélja, hogy olyanná váljunk, mint a Delfinek, a teljes agykapacitásunkat használjuk.

Két alapvető feladatunk van, hogy ezt elérjük:

fejlesszük magunkat szellemileg,
állítsuk helyre agyunk és testünk idegi-elektromos hálózatát.

Az idegi-elektromos hálózat az a kommunikációs csatorna, amelyen keresztül a szellemünk meg tud szólalni és teremteni képes a fizikai világban. A magasabb szellemi énünk energetikai áramlása az elektromos áramhoz hasonló, ezt nevezik KA energiának (KA=szellem). A testünk áramvezető képességén múlik, hogy a KA energia teljesen és szabadon tud-e áramolni a testünkben. Erre az akadálytalan áramlásra az idegrendszerünknek és a vázizomzatunknak van a legnagyobb szüksége.

A Delfinek számára ez lehetséges, mert a teljes agykapacitásukat használják. Aki megfigyeli a Delfinek mozgását a vízben, az láthatja, hogy gerincük egyenes, idegi reakcióidejük azonnali, spontán összhangban élnek önmagukkal és a környezetükkel. Testük rugalmasan reagál minden helyzetre és szükségletre. Amikor megmozdítják az uszonyaikat, akkor a mozdulatok, idegrendszerük vezérletével, finom hullámokban végigfutnak a testükön anélkül, hogy görcsökbe, vagy izomfeszültségekbe ütköznének.

Az idegrendszer- és a vázizomzat gyógyító munka létfontosságú minden ember számára, aki fejlődni szeretne, alkalmazkodva a Föld megemelkedő rezgésszintjéhez. Nagyon fontos olyan módszereket megtanulnunk, amivel megtanítjuk a testünket, hogyan engedje el a feszültségeket, a káros energiákat, megbetegítő rögzüléseket, ezáltal meggyógyítva önmagunkat, az életünket.

Delfin – és az ember közötti kommunikáció
John Lilly története

John Lilly a múlt század második felének leghíresebb delfinkutatója. Kezdetben az igazság kiderítése érdekében gyilkos módszerekkel kísérletezett, azokkal, amelyeket a tudomány más fajok vizsgálatára rendszeresen alkalmazott. Célja, hogy felderítse agykérgük fiziológiai titkait. Lenyűgözte őt, kortársaihoz hasonlóan, a delfin agyának, idegrendszerének a fejlettsége.

Lenyűgözte a lény intelligenciája, minden állatot felülmúló tanulási képessége, jóindulata és kedvessége, szelídsége. A delfinek hatalmas szájukkal és fogaikkal bármikor átharaphatták volna a kutatók karját. A szenvedést minden ellenállás nélkül tűrték, soha nem szegültek ellen az embernek. Kedvesek, barátkozóak voltak. Amikor vége lett a kísérletnek, ismét önfeledten játszottak.

Azt tapasztalták, hogy ezek a lények könnyűszerrel megértették őket. Olyan magas értelmi színvonallal rendelkeznek, mint az ember. A delfinek agyának fejlettsége arra késztette Lillyt, hogy beszélni tanítsa őket, mégpedig angolul, de ez a próbálkozása nem járt sikerrel.

Lilly anatómiai térképeket készített a delfinek agyáról. Előtte feltárultak a delfinek csodás képességei. Nem fért a fejébe, hogy a delfinek, a bolygón a legnagyobb agyvelejüket és legfejlettebb idegrendszerüket, vajon mire használják? Miért nem ártanak soha sem az embernek, semmilyen körülmények között? Hiába igyekeztek értelemmel megérteni, az értelemnek egy másik formáját, sehova nem jutottak a delfinekkel kapcsolatban.

Lillynek, a szenvedélyes kutatónak sikerült, de nem az értelme által. Számtalan esetben bebizonyosodott, hogy az ember delfineket tanító kísérletei úgy végződtek, hogy a delfin tanította meg valamire az embert. Úgy gondolom, hogy Lilly is ennek köszönheti a mély belső átalakulását, hogy eljutott igazi önmagához, hogy teljesen megváltozott.

Lilly magán próbálta ki, hogy mi történik vele, amikor a delfinekhez hasonlóan, éjjel – nappal a vízben lebeg. Úgy gondolta, hogy az embernek először a belső világát kell megértenie, csak akkor képes a környezete megértésére. Erre a célra találta fel az érzékszigetelt kamrát, a híressé vált un. szamadi kamrát. Az addigi tudományos feltételezésekkel szemben kísérletei bebizonyították, hogy ebben a közegben nem elalszunk, hanem a tudatunk felfokozottan éberré válik. A lebegő ember agyhullámai megfelelnek az alvás és az ébrenlét határán, az alfa sőt a théta hullámoknak. Mély meditációs állapot jön létre. Lilly rájött a párhuzamosságra a két kisérletben: a kamrában lebegő ember agyhullámai és a delfin belső állapota között. Lilly ebben az állapotban csodás felfedezéseket tett. Rájött, hogy a tudatunk végtelen, ennek csak mi magunk szabunk határt. Transzcendentális élményeket élt át. Találkozott a mestereivel, átélte a végtelen fény, a végtelen szeretet állapotát. Ha valaki erre a szintre eljutott, többé már nem tud ártani egyetlen lénynek sem.

Rájött, hogy a fajok közötti kommunikáció a hagyományos, tudományos módszerekkel az értelem révén lehetetlen.
A hagyományos tudomány számára nincs olyan állat, aminek tudata van, ezért szerintük, az állatokkal nem lehet kommunikálni. Ez az emberi faj magasabbrendűségét hirdető értelem, vezet a fajokkal való kegyetlen kísérletezéshez, kiirtásukhoz, az egész bioszféránk tönkretételéhez. A többi faj alacsonyabb rendű az embernél, ezért kénye kedve szerint rombolhatja, mint a rabszolgáját ketrecben, cirkuszi mutatványokban mutogathatja, pusztíthatja őket! Ezt jelenti a legmagasabb rendűnek lenni a bolygó lényei között?

Lilly hallgatva a belső hangra, befejezte a kísérleteit, elengedte a delfinjeit. Próbálta megértetni a tudományos körökkel, hogy a büntetés – jutalmazás, a pavlovi feltételes reflexre építő pszichológiai módszer alkalmazása (rabszolgatartó és a rabszolga) helyett a delfinekkel való kommunikáció egyetlen módja: megérteni, hogy a delfint hatalmas biokomputerét bármikor át tudja programozni úgy, hogy vevő legyen az emberi kommunikációra. Ehhez arra van szükség, hogy egyenlő lénynek tekintsük, mi emberek magunkkal. Megkérjük rá, hogy segítsen abban, hogy megismerhessük, fedje fel titkait.

Más lényekkel való kommunikáció nem jöhet létre csak a kölcsönös jóakarat, a kölcsönös tisztelet, a teljes szabadság és egyenlőség révén.

Az a fajta emberi tudományos gőg (a magát felsőbbrendűnek képzelő faj gőgje), amely megkínozza és megöli a delfint, úgymint a többi állatot, hogy megérthesse az agyműködését, az napjainkban leáldozott.

Az elméleti fizika alátámasztotta, amit John Lilly állított. Kockára tette a hírnevét, a becsületét, hogy bebizonyíthassa, hogy a megfigyelő nem független a megfigyelése alanyától, hogy tarthatatlan ez a rideg, kegyetlen szemléletmód.

Lilly példaként szolgált abban is, hogy szabadon engedte a delfinjeit, felhívta ezáltal a világ figyelmét, hogy a delfináriumokat, a Marinelandeket szűntessék be, mivel azok a delfinek halálát okozzák.

Életének példája még napjainkban is felhívás. Sajnos még a 21. század elején, napjainkban sem szűntek meg ezek a létesítmények, nem szűntek meg a tudomány fejlődése érdekében, az emberiségért végzett állatkísérletek sem!

Mit tudunk a delfinekről?

A delfinek, csodálatos lények. A delfin tudományos kutatások nem adtak választ arra, hogy mire használják a delfinek az agyukat, ami az élővilág legösszetettebb agya.

A delfineket kutató tudósoknak is az volt a véleménye, hogy ez az agy nem arra való, hogy a cápák feletti korlátlan uralmat megszerezzék a tengerekben, nem a fennmaradás céljait szolgálják. Úgy látták, hogy a rendkívül bonyolult társas kapcsolatokban játszanak szerepet.

Lehet, hogy ezt a hatalmas agykapacitást felsőbbrendű célokra használják? Lehet, hogy mindez az emberi háromdimenziós tudatszinten megválaszolhatatlan? Milyen tudatszinten vannak vajon a delfinek?

A múlt század második felétől megsokszorozódtak a cetek agyával kapcsolatos anatómiai kutatások. Az első viselkedéskutatásokhoz és az őslénytani leletekhez kapcsolódva, a kibontakozott kép, egészen lenyűgöző. Kezdetben földi emlősök voltak (négylábú rovarevők, sörényes hangyászfélék), amelyet 50-60 millió évvel ezelőtt kezdtek visszatérni a tengerbe. Néhány millió évig a mocsarakban tocsogtak, később kétéltűek és halevők lettek, egyre mélyebbre merészkedtek a tengerben és a végén egy egészen más világba jutottak. Alaktanilag is alkalmazkodtak a környezethez és átalakultak. Ez a világ sűrűbb, mégis könnyebb benne haladni, sokkal több benne a rezgés és fénytanilag átlátszatlan. Itt nem a szagok, hanem a hangok uralkodnak. Az adaptáció hatására szaglásuk teljesen megszűnt, íz érzékelésük rendkívül kifinomult. Elvesztették szőrzetüket, bőrük alatt vastag zsírpárna képződött, és rendkívül érzékeny bőrrétegük alakult ki. Látásuk csökkentve, de megmarad, egyaránt működik a víz és a levegő közegében (különleges fénytani teljesítmény). A tapintó- és a hallószerveik viszont rendkívül kifinomultak. 20 millió év alatt kifejlesztették híres hangvisszaverő készüléküket „szonárjukat”. Ez egy mélységérzékelő gép, segítségével a legátszátlanabb vízben is tájékozódnak.

A mai cetfélék kb. 25 millió évre tekintenek vissza.

Összesen 80 fajt ismerünk, két nagy családra osztva:

lebernyeges cetfélék (hatalmasak,szájuk szélén szűrőseprűvel, közöttük a föld legnagyobb állata a Kék bálna.
Fogas cetfélék (ide soroljuk a delfineket)

Öt kis cetféle édesvízben él (Amasonas, Ganges, Kínai tavak), 15 faj a folyók és a tengeröblök találkozásánál az édes-sós vízben, 40 faj a sós vízben, mégpedig a part mentén és a nyílt tengerben is, és a többi faj kizárólag a nyílt tengerben él. A két család ősei eltérőek lehettek, mégis az idegrendszerük vázlatosan azonos.

Az emberi agy 5,5 millió év alatt érte el a jelenlegi 1600 köbcentiméterű térfogatot. A cetek idegrendszere végtelenül lassan, fokozatosan ötször ennyi idő alatt alakult ki.
A cetek agytérfogata a bolygón a legnagyobb, 1700 köbcentiméter. Anatómiailag teljesen különböző attól, amit a szárazföldön ismerünk. Az agy gömb alakú, az orrlyuk áttevődött a nyakszirtre, a pofaberendezés átalakult szonárrá.

A legérdekesebb fiziológiailag az agyuk. Az összes állatnál, az embernél is, az agyi fejlődés nem a rendszer legmegfelelőbbel való felváltásával ment végbe, hanem az egyik rendszer a másikra épült rá.

Mi a különbség az ember és a delfin agya között?

Az embernek van egy hüllőagya (létfontosságú lüktetések, pulzációk központja) erre épült egy újabb réteg a limbikus, ez az emlősök ősi agya (környéki idegrendszer fedi be, ez az érzelmek többségének a központja), az utolsó réteg a neocortex az agyköpeny kérge (gondolkodás, analizálás, logika, beszéd), ami az emberhez kötődik és tette lehetővé hatalmunkat az összes többi lény felett.

A ceteknél is megvan mindhárom réteg, sőt a neocortexük jelentősebb (ősibb, ritkább idegsejű hálózatot tartalmazó szürkeállomány), viszont csak náluk alakult ki a neocortexük előtt, egy különleges réteg, amit paralimbikus lebenynek neveztek el. Ennek az előagylebenynek az a különlegessége, hogy egyazon helyen gyűjti össze mindazokat a mozgásszabályozó és érzékelő központokat, amelyek az embernél az egész neocortex területén találhatók.A szárazföldi emlősöknél az agykérgek között hosszú, és lassú az összeköttetés, míg a ceteknél ez közvetlenül jön létre. Ez nagyon különleges. A ceteknél, ezáltal a hang (elsősorban) a látvány, az íz közvetlenül jelenthet mozdulatot, anélkül, hogy jelrendszert kellene megfejteniük.
A cetek legjobb megközelítési módjának ezért a zenét tartják, amely bonyolult mozgásokat válthat ki belőlük. A cetek agya és a mi jobb agyfélteként között lehet párhuzamot vonni, mert csak az képes felfogni a zenét.

Miért fejlődhetett ki ilyen agyuk?

Talán erre az a magyarázat, hogy az embernél sokkal kényelmesebb életük volt (ezt választották?!), ezért fejlődhetett ki náluk az élővilág legösszetettebb agyveleje. A tenger mindent magadott nekik. Bőven volt élelmük, környezetük nem jelentett igazán veszélyt a számukra. Jellemző rájuk, hogy értelmi képességük 90 %-át a társas együttlét kötötte le, és csak 10%-át a külső információk felvétele. (ezzel szemben a nyúlnál ez pont fordítva van, állandóan a külső veszélyekre figyel). Csupán az ember tudta elérni évmilliók során ezt a nagyúri fényűzést.

Az idegrendszer egyéb különleges adottságai:

A cetféléknek nem kell a nehézségi erőt leküzdeni (mint a szárazföldön), ezért idegrendszerük hatalmas mennyiségű energiát tud felhalmozni.
Neuro-pszichológusok szerint az elvont gondolkodás, a beszéd, nevetés, az érzelmek felidézése, az emlékezés, nem csupán a neokortex agykéreg nagyságától függ, hanem az idegkötegek vastagságától is, amelyek összekötik a régebbi agyrétegekkel. Iyenformán elmondható, hogy a cetek rendelkeznek az – előagylebenyük révén – a legvastagabb idegköteggel.

Az emberi agy fejlődését a környezethez való adaptáció tette lehetővé. Azt mondták a tudósaink, hogy a kézhasználat következtében fejlődött ki az emberi agy. A felmerülő mind -mind újabb, megoldandó kérdéseket csak egy még nagyobb agy tudott megoldani, ami kitalált egy újabb szerszámot.

Semmi válasz nincs arra, hogy mi mozgatta, mi volt az inspiráció a cetteknél, hogy az embernél is nagyobb, összetettebb agyat fejlesztettek ki. Az ember számára talány, hogy mire is használják? A neurológusok szerint ez az agy nem fejlődhetett volna ki, ha nem használják. Ez egy bonyolult, rendszeresen karbantartott gépezet.

Hangképző- és hallószerveik különlegessége.

A cetek az emberi fül számára fel nem fogható hangokat is képesek befogadni, mivel a dobüregi hangablakuk kb. 20-200 ezer hertzig képes hangot befogadni, míg az emberé csak 20-20 ezerig.
Hangok két fajtáját képezik. A hangok egy részét, a többi állathoz és az emberhez hasonlóan a légzőszerveikkel. Más részét viszont, a szonárján keresztül. A kétféle hangot művészettel keverik, a másodperc századrésze alatt számtalan variációban, formára. A hangot másodpercenként több mint 1500 méteres sebességgel képesek egymáshoz eljuttatni.
Szonár, ultrahangot a víz alatt észlelő és felderítő berendezés, amit az első világháború idején a tengeralattjárók felderítésére használtak. Kibocsátották az ultrahangot, és elemezték a visszhangját. Ez az elve az echografiának is, amelyet a magzat megfigyelésére használnak az anya hasában.
A cetek berendezése ennél fejlettebb annál, amit az ember valaha is kitalált. Ez által látnak is a hangjukkal, holografikus módon. A tudósok bebizonyították, hogy a szonár áthatol az anyagon. Valóságos domború képeket készítő röntgengép. A Doppler effektust felhasználva (mozgó tárgy rezgésszám változásának görbéje), a visszhang révén képesek látni a testben lévő legfinomabb áramlásokat is.

Mondhatnánk, hogy a delfinek ezáltal tisztánérzékelők? Csodálatos hallószervük és idegrendszeri érzékenységük révén képesek a bolygónkon a legtökéletesebb kommunikációra?

Abban egyetértenek a kutatók, – kísérletek igazolták, hogy a delfinek hangokkal kommunikálnak és képesek a fogalomalkotásra. Náluk nincs szorosabb kapcsolatot tartó, társas lény.

Bőrük különlegessége

Ennek köszönhető a haladásuk sebessége. Óránként 30 csomót is képesek megtenni.
Erre a bőrük a magyarázat. Tulajdonképpen két bőrrétegük van. Egyik belül van, szalonnaréteg burkolja, a másik kívül a felszínen. Arra szolgál, hogy eltakarjon apró, függőleges, szivacsos, vízzel töltött rétegű csatornákat. Bármely test, ami levegőben, vagy vízben mozog közegellenállást vált ki, apró örvényeket, amelyek lefékezik. A delfin bőre olyan puha és rugalmas, hogy ez nem tud létrejönni. Másrészt a külső bőrt rendkívül sok vérerecske szövi át. Amikor nagy sebességgel halad, akkor ezekben vérbőség keletkezik, ami elegendő a bőrrel érintkező vízréteg vékony rétegének felmelegítésére. Ez a felmelegedés, kiküszöböli a közegellenállás miatti örvényeket.

a

Kategória