‘Az időutazás lehetséges!!!’ kategória archívuma

Manapság talán sokan úgy gondolják, hogy az időutazás lehetetlen. Pedig, ha a mai fizikai tudásunkat és az elemi logika szabályait felhasználjuk, könnyen eljuthatunk egy merőben ellentétes álláspontra.

Ebben a cikkben tudományos megalapozottsággal fogjuk bizonyítani az időutazás lehetőségét, és egyszerű – mindenki által otthon is kipróbálható – gyakorlati módszert adunk ennek kipróbálására. Sajnálatos, és bizonyítást nyert tény, hogy ezzel a módszerrel csak egy irányba, a múltba tudunk időutazást végrehajtani.

Ne féljünk az időparadoxontól! Módszerünkkel sajnos testi mivoltunkban nem, csak mint megfigyelők lehetünk jelen a múltban.

Látni fogjuk, hogy időutazás, úgymint múltba nézés, már számos alkalommal előfordult történelmünk során. Sőt könnyen visszatekinthetünk a nagyon távoli múltba, akár még az ember kialakulása előtti időkbe is. Persze, ha igazán távolra akarunk visszamenni, ahhoz speciális optikai eszközökre van szükség.

A következőkben megismerhetjük a módszert és a bizonyítást logikailag sorrendbe állított tényekre alapozva:

· Hogyan érzékeli az ember a külvilágot?

Érzékszervein keresztül. (Hogy melyik érzetnek mi a jelentése, azt a korábbi emlékek határozzák meg.) Bátran nevezhetjük a legfőbb és legfontosabb érzékelési formának a látást.

· Mit látunk?

Ha bármit látunk (az álmokon és a teljes sötétben, csukott szem esetén is látható világos foltokon kívül), valójában a dolgok által kibocsátott vagy a róluk visszaverődő fényt észleljük szemünkkel. Annak színét és erősségét.

· Milyen is a fény?

A fény elektromágneses hullám, amely légüres (akadálymentes) térben a végtelenségig terjed, viszont a fényerősség a távolság növekedésével négyzetes arányban csökken (kétszeres távolságban már csak negyede lesz). Tudjuk, hogy a fény véges sebességgel terjed, ugyanis körülbelül 300 ezer kilométert tesz meg egy másodperc alatt.

Ezeknek a megállapításoknak a segítségével már könnyű megoldani a múltba nézés problémáját. Alkalmazzuk az elemi logika szigorú szabályait és hosszas elmélkedés után vonjuk le a megfelelő következtetéseket! Így a következőket állíthatjuk:

A fény terjedéséhez idő kell. Az a fény, amit a szemünkkel felfogunk, valamennyi idővel az észlelés pillanata előtt indult el egy fényforrásból vagy egy tárgy felületéről.
Tulajdonképpen az adott idővel korábbi állapotot látjuk. (Most eltekintünk a szemünk és agyunk feldolgozási sebességétől, amelyek ezt az időt szintén csak növelik.)
Tehát, minél távolabbra nézünk, annál régebben indult fénysugarakat láthatunk.
Például, ha a Napra nézünk, annak nyolc perccel korábbi állapotát látjuk, mivel a Nap olyan messze van, hogy fénye nyolc percig utazik, míg eléri a Földet. Ha “ellopnák” a Napot, nyolc percig észre sem vennénk!
Ha csupán egy másodpercet szeretnénk visszanézni a múltba, akkor nézzünk fel a Holdra, amely a fénynek alig több, mint egy másodpercre van a Földtől.
A Merkúr Földközelben: 4,3 perc.
A Vénusz Földközelben: 2,1 perc.
A Mars Földközelben: 3 perc.
A Jupiter Földközelben: 33 perc.
A Szaturnusz Földközelben: 1,1 óra.
Az Uránusz Földközelben: 2,4 óra.
A Neptunusz Földközelben: 4 óra.
A Plútó Földközelben: 4,3 óra.
A Naphoz legközelebbi szomszédos csillag a Proxima Centauri: 4,3 év.
Az égbolt legfényesebb csillaga a Szíriusz: 8,6 év.
Galaxisunk a Tejútrendszer legtávolabbi csillagai: 80 ezer év.
A Tejútrendszerhez legközelebbi szomszédos galaxis, az Androméda-köd: 2,5 millió év.
És végül említsük meg, hogy a rádiótávcsövekkel észlelhető legtávolabbi objektumokról több, mint 10 milliárd éve utaznak hozzánk a rádióhullámok. (A fényhez hasonlóan a rádióhullám is elektromágneses hullám, de szabad szemmel nem látható.)
Láthatjuk, hogy (bioreceptoros, auto-fókuszos, intelligens) időgépünk, a szemünk, igazán a múltba lát.

Néhány további érdekesség és következtetés:

Eddig nem szóltunk a hangokról, amelyek szintén hullámként terjednek (hanghullámok). A hang terjedési sebessége sokkal kisebb, mint a fényé. A hang nem terjed légüres térben, mert közvetítő közegre van szüksége. Tulajdonképpen a hang a közvetítő közeg rezgését, és annak terjedését jelenti. Így a terjedési sebesség függ attól is, hogy miben terjed a hang: levegőben, vízben, szilárd anyagokban. Levegőben a hang sebessége körülbelül 340 méter másodpercenként.

Ha meghallunk egy mennydörgést, amit egy tíz kilométerrel távolabbi villámcsapás okozott, akkor tulajdonképpen a fél perccel azelőtti múltat halljuk.

A vízfelszínen is terjednek hullámok.

Egy-egy nagyobb tengerfenéki földrengésről sajnos csak néhány óra múlva szereznek tudomást a partlakók, amikor az óriási árhullám végigsöpör lakóhelyükön.

Visszatérve a fényre és a látás tulajdonságaira, értelmezzük szigorúan a tényeket!

Bármilyen közelre is nézünk, biztos, hogy valamennyi időbe telik, amíg a látvány eljut a tudatunkig. Így tehát valójában mindig a múltat, illetve sohasem a jelent látjuk.

Forrás: http://www.freeweb.hu/t-t/minden/tudom/idogep.htm

a

Kategória