‘Buddha bölcsesség / tanítás /’ kategória archívuma

A Buddha szót használhatjuk úgy, hogy Gótamára(2) utalunk vele, annak a rendszernek az alapítójára, amit ma buddhizmusként ismerünk, a történeti bölcsre, aki 2500 évvel ezelőtt érte el a Parinibbánát(3) Indiában, a Négy Nemes Igazság(4) és a Nemes Nyolcrétű Ösvény(5) tanítójára, amely tanításoknak még ma is hasznát vehetjük.

De amikor menedéket veszünk a Buddhában az nem jelenti azt, hogy valami történeti személyben tennénk ezt, hanem abban, ami bölcs az univerzumban, a tudatunkban, abban, ami tőlünk nem független valami,hanem sokkal valóságosabb annál, amit a tudatunkkal felfoghatunk vagy az érzékszerveinkkel tapasztalhatunk.

A Buddha-bölcsesség hiányában az élet teljesen lehetetlen lenne az univerzumban, mert a Buddha-bölcsesség az, ami oltalmaz. Mi ezt Buddha-bölcsességnek hívjuk, mások, ha úgy tetszik nevezhetik másnak is, ezek csak szavak. Mi történetesen a saját hagyományunk szavait használjuk. Nem fogunk vitatkozni páli, szanszkrit, héber, görög, latin, angol, vagy bármilyen más eredetű szavakról, mi a Buddha-bölcsesség terminust, csupán konvencionális szimbólumként használjuk, ami segít emlékeztetni arra, hogy törekedjünk a bölcsességre, az éberségre, a felébredésre.

Számos északkelet-thaiföldi erdei bhikkhu(6) meditációs tárgyként használja a Buddhó(7) szót, egyfajta kóanként(8). Először lecsendesítik a tudatukat a ki-és belégzés megfigyelésével és a Buddhó szótagok segítségével, majd elkezdenek elmélkedni azon, hogy: Ki a Buddhó? Ki az, aki ismeri a dolgokat? Mi az amegismerés?” Amikor Északkelet-Thaiföldet körbeutaztam a thudong(9) gyakorlat során, szívesen látogattam meg Ácsán Fun kolostorát. Ácsán Fun egy szeretetre méltó és mélyen tisztelt szerzetes volt, a királyi család tanítója és annyira közkedvelt, hogy állandóan látogatókat
fogadott. Ott ültem a kutijánál(10) és hallgattam a legcsodálatosabb Dhamma-tanításokat Buddha minden témakörével kapcsolatban, és ahogy én láttam ez volt minden, amit tanított. Igazán beható meditációs gyakorlatokat tudott átadni mind az írástudatlan parasztoknak, mind az elegáns, nyugati képzésben részesült arisztokratáknak. A tanításának lényege az volt, hogy ne csak mechanikusan ismételgessük a Buddhó szót, hanem elmélkedjünk rajta és vizsgáljuk meg azért, hogy
felébresszük a tudatot és ténylegesen nézzünk bele a Buddhóba, abba, aki ismeri a dolgokat”, ténylegesen vizsgáljuk meg a kezdetét, a végét, fenn és lenn azért, hogy minden figyelmünk erre összpontosuljon. Amikor ekképp cselekszünk, akkor a Buddhó szó a tudatunkban fog visszhangzani. Vizsgáljuk meg, vegyük szemügyre, tanulmányozzuk mielőtt kimondjuk, miután kimondjuk és végül kezdjünk el figyelni rá és halljunk túl a hangokon egészen addig, míg a csendet nem halljuk.* Jegyzetek *(2) Gótama – Sziddhattha Gótama Szakja, a későbbi Buddha eredeti, teljes neve.

(3) Parinibbána – az Öt Halom (lásd a következő címszót) felbomlása, hétköznapi nyelven: egy megvilágosodott személy halála”. [Eredeti jegyzet]

Öt Halom – panycsakkhandha. A Buddha tanítása szerint, minden lény öt halom”-ból áll: test – rúpa, érzetek – védaná, észlelések -szannyá, (az előző megtestesülésből származó) késztető erők -szankhára, tudat – vinnyána. Az élőlény halálakor ezek a halmazok felbomlanak, majd újra összeállnak egy olyan formában, ami se nem teljesen azonos, se nem teljesen más, mint ami volt”. Ezt nevezzük újjászületésnek. A megvilágosodott személyek esetében a halmazok felbomlását, már nem követi eme újraegyesülés és újjászületés.

(4) Négy Nemes Igazság – csattári arija szaccsáni. A buddhizmus esszenciája: 1. A szenvedés igazsága, 2. A szenvedés okának igazsága, 3. A szenvedés megszüntetésének igazsága, 4. A szenvedés megszüntetéséhez vezető út igazsága, ami nem más, mint a Nemes Nyolcrétű Ösvény.

(5) Nemes Nyolcrétű Ösvény – arija atthangika magga. A negyedik Nemes Igazság, a szenvedés megszűnéséhez, a megvilágosodás felismeréséhez vezető út: 1. A helyes szemlélet, 2. A helyes szándék, 3. A helyes beszéd, 4. A helyes cselekvés, 5. A helyes megélhetési mód, 6. A helyes erőfeszítés, 7. A helyes éberség, 8. A helyes koncentráció.

(6) bhikkhu – buddhista szerzetes, szó szerinti jelentése: koldus”.

(7) Buddhó – a Buddha” szó páli tőalakja.

(8) kóan – japán szó, kínai eredettel (kung-an). A zen (csan) buddhisták által használt taoista hatásra -, paradoxonokra épülő találós kérdés, vagy példázat, amin a gyakorlók elmélkednek, a megvilágosodás realizációja érdekében.

(9) thudong – thaiföldi kifejezés (páli: dhutanga), jelentése: vándorolni”. Kemény gyakorlat, amely során a szerzetesek
helyről-helyre vándorolnak, és az itt-ott felkínált élelmet és szállást elfogadva tisztítják meg önmagukat a mohóságtól, az
ellenszenvtől és a nemtudástól.

Ácsán Szumédhó tanításai.

kategória