‘Csodák’ kategória archívuma

 

A Stonhenge körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló monumentális őskori építmény az angliai Wiltshire-ben, Salisbury-től mintegy 13 km-re északra. Kiépítése Kr. e. 2500 körül kezdődött és 2100 körül fejeződött be. A hely korabeli szerepével kapcsolatos elméletek az 1919-ben, de főként az 1950-ben indult ásatások nyomán születtek és a kérdés napjainkban sem jutott nyugvópontra. A régészeti helyet és környékét Az UNESCO 1986-ban a világ kulturális örökségének jegyzékébe vette fel.

 

 

Nevezetes kövei:

-az úgynevezett oltárkő

-az áldozókő

-a két stációkő és

-a sarokkő, (amely a bejárat közelében, a Sugárút közepén áll).

A töltés belső oldalán két kisebb kör alakú árok sík földdarabot vesz körül; ezeket északi és déli sírhalomnak nevezik, közepükön valaha szintén kőoszlopok emelkedhettek.

A történelemben Stonehenge-et (függő kő) mindig is a szellemvilágnak fenntartott helyként tisztelték, ahol éppen ezért sosem tartottak lakomákat, mulatozásokat. Építésének kezdete több mint 5000 évvel nyúlik vissza az időben, első fázisa régebbi az egyiptomi piramisoknál is. Akkor még a Földön nem alakultak ki az országok, a városok, az írást sem ismerték, és királyok sem uralkodtak alattvalóik felett. Akkor csupán egy volt a sok megalit építmény közül szerte Európában. Kik építhették? Felmerültek az ókori egyiptomiak, mint építtetők, kik szakrális célokra használhatták a templomot, valószínűbb azonban, hogy helyi őslakók keze van a dologban. Ők is kultikus célokra hozhatták létre, ahonnan jól megfigyelhették a Holdat, hogy rendre újjászülessen, akár a halottak. Az ötezer évvel ezelőtti csillagászati megfigyelések minden bizonnyal misztikus indítékokból eredtek, mint tudományos igényből.
Az ősök az első fázisban még faoszlopokat állítottak szépen sorban, köralakban,. Ez az alakzat az őket körülvevő világot modellezte, ahogyan az emberek a horizontot látták. A kör jelentette a kozmosz központját, az volt a Földet a szellemvilággal összekötő kapocs. A látóhatár fáit a totemoszlopok gyűrűje tükrözte vissza, a világ szélét pedig a kívül végigfutó árok jelképezte. Bejárata a legészakibb holdfelkeltét jelölte. A „henge” volt az a hely, ahol az élők találkozhattak a holtakkal, különböző ceremóniák keretében.

 

A második fázis Kr.e.2500 táján jött létre, amikor közel 100 db, megközelítőleg 30-40 tonnás, kőtömbökkel helyettesítették a faoszlopokat. Egynémely követ 150km-ről, a walesi kőfejtőből kellett ide szállítaniuk, de hogyan? Az egyik elmélet, miszerint gleccserek hordták ide a jégkorszak végén, elég ingatagnak bizonyult. Az első köveket még csak félkörívben rendezték el, két, párhuzamos sorban. Ezeket aztán 50 év múlva elbontották, és egy nagyobb szerkezetet emeltek, immár teljes kört alkotva, roppant nagyságú és súlyú homokkövekből, tagjait vízszintes tetőkövekkel kapcsolták össze. Ezt hívják Sarsen-körnek. Ennek az alapanyagát 30 km-re bányászták a helyszíntől, ma is láthatóak ennek a maradványai. 2-7 méter magas, 20-40 tonnás, durván faragott kőoszlopok meredeznek a ég felé, a külső gyűrű átmérője 100 méter. A végső forma Kr. e. 200 környékén készült el, akkor négy koncentrikus gyűrűvel rendelkezett.

 

 

Nemrégiben, próbaképp egy darab monolitot 12 nap alatt vonszoltak el kezdetleges módszerrel pont ilyen távolságból a helyszínre. Ehhez a kemény munkához kétszáz, tagbaszakadt férfire volt szükség.

A kör közepén patkó alakban sorakoztak a hármas kövek (két kőoszlopon egy keresztbe fektetett harmadik), ahol a két függőleges oszlop közül a vékonyabb sima, míg a vastagabbik durva felületű. A kör közepén álló magányos kőoszlop, a menhir volt a bejárat vagy út egy másik világba, illetve a hármas kövek (triliton) közti keskeny rések szintén átjárók voltak valahova a szellemvilágba. A Salisbury-síkságon számtalan hasonló menhir áll magányosan a pusztában, melyek határjelző kövek, esetleg fallikus szimbólumok, avagy az ősök lelkének jelképei lehettek. Egy másik elmélet szerint csillagászati megfigyeléseket szolgáltak. A belső kört a „kék kövek” gyűrűje övezi, a név a kövek eső utáni színére utal. Stonehenge kövei közül emberi élet maradványai, rituális tárgyak kerültek elő. Több kör építését is tervezték ebből a maradandó anyagból, a kő örökkévalónak látszott, ezért lehetett a halhatatlanság jelképe.

Az építményhez egy közel három kilométer hosszú út csatlakozik. A főbejárat mellett Stonehenge legjelentősebb sziklaobeliszkje található, a Heel Stone, azaz a Sarokkő, mely egy kis körsánccal van körülvéve. Úgy tájolták, hogy a nyári napforduló felkelő napjának sugarai egy időben fussanak végig a középponton álló sziklatömbön és a főbejárat melletti sarokkövön. Csillagászok megállapították: a kőtömbök elhelyezése tudatos építést, egy naptárt sejtet, mely szinte teljes pontossággal követi a Föld éves mozgását a Nap körül.

Az ősi kelta vallás követői, a druidák állítják, hogy Stonehenge-et az ő őseik építtették, és a szentélyük rituális csúcspontja a nyári napforduló volt. A druidák egykoron egy személyben voltak papok, döntőbírók, gyógyítók és tudósok. Naptárukat a Nap, a Hold és vegetáció ciklusai határozták meg. Régészeti bizonyítékok támasztják alá, hogy szertartásokkal ünnepelték a napéjegyenlőséget, illetve az év leghosszabb és legrövidebb napját is. Évente június 21-én manapság is megtartják összejövetelüket, melyre több tízezren érkeznek, és ami sok politikai összezördülést okozott már, a brit kormány évekig be is tiltotta az efféle ceremóniákat.

Kr.e.1500 körül a masszív kőkörök kiürültek, az ősi hatalom lehanyatlott, az emberek más szellemeket kezdtek tisztelni, de Stonehenge misztériuma mit sem fakult azóta, hiszen minden évben milliók jönnek el ide, Londontól 140km-re, hogy elmerenghessenek a múló időn, és elgondolkozzanak azon: vajon miért és hogyan épült e misztikus hely?

a

Az ókori világ 7 csodája a 7 legismertebb ókori építmény.Ezek a legimpozánsabb és a legpompásabb építmények, amelyek a következők:

A GÍZAI PIRAMISOK, konkrétan Kheopsz fáraó piramisa: Kheopsz fáraó (Kr.e. 2551 – 2528) egyiptomi uralkodó volt, aki elhatározta, hogy elődei hagyományát követve csodálatos sírboltot építtett magának. Amikor apja, Snofru fáraó meghalt, az ifjú Kheopsz azonnal utasítást adott a piramis építésére. Természetesen azt szerette volna, ha az ő síremléke minden addigi piramisnál nagyobb és szebb lenne.A világcsodák listáján övé az első hely.

SZEMIRAMISZ FÜGGŐKERTJE: Az építményt Nabúkudurri-asszúr király, a hódító ajándékozta feleségének, egy perzsa hercegnőnek.
aAz építmény hét óriási lépcsőfoka utal már arra, hogy az épület honnan kapta a nevét. Bár a hét szint mindegyike egy önálló kertrésznek számított, mégis egy egységes egésszé fogta össze az építményt. S miután a vízelevezetés is megoldottá vált, következhetett a növények telepítése. A teraszok szélére olyan növényeket ültettek, amelyek indái befutották a várfalat és lecsüngtek az alattuk lévő szintekig is.

AZ OLÜMPIAI ZEUSZ SZOBOR:Zeusz, a görög mitológia szerint a főisten, az istenek és az emberek legfőbb uralkodója. Féltek és rettegve tisztelték őt az istenek és az emberek, mert mindenek feletti hatalma volt. Apja felett aratott győzelme emlékére megparancsolta, hogy rendezzenek az Ő tiszteletére Olimpia városában sportversenyeket. A város a mai Görögország nyugati részén, Athéntől kb. 150 km-re nyugatra található.Az első játékot Kr.e. 776-ban rendezték és az ősi görög időszámítás kezdetét is ehhez az évhez kapcsolják. A főisten tiszteletére tartott játékokat hamarosan már olimpiai játékok néven emlegették egész Görögországban. Négyévenként tartották meg a versenyeket, melyeknek idejére megszűntek a háborúk Olimpia környékén és Ázsiából, Szíriából, Egyiptomból és Szicíliából egyaránt érkeztek atléták ünnepelni a játékokat és dicsőíteni Zeuszt.Kr.e. 470-ben Görögország valamennyi csücskébe eljutott a hír, hogy hatalmas templom épül Zeusznak.A hatalmas építkezés hihetetlenül sok pénzbe került, mégsem felelt meg mindenkinek. Az általános vélemény szerint túlságosan evilági lett az építmény, amely ezáltal nem fejezhette ki kellőképen Zeusz hatalmasságát. A probléma megoldását egy varázslatos szobor elkészítésében látták.A kor leghíresebb szobrászát, Pheidiászt bízták meg a munkával. Ő készítette el a sokat csodált remekművet, mely a templom szívében helyezkedett el.A mű vázlatát a szobrász a műtermében készítette el gipszből, fából és vasból. Ezek után megformálta az istenség fedetlenül ábrázolt testrészeit, az arcot, a kezet, a lábat elefántcsontból. Zeusz haját, ruháját, saruját aranyból mintázta meg.Mivel a szobor hatalmas – mintegy 13m – volt, a méretek lehetetlenné tették, hogy egy darabban szállítsák el a közelben található szentélybe. A szobrász valószínűleg részekre szedette a remekművet, melyet egyenként vitetett át a Zeusz-templom belső kamrájába.

AZ EPHESSZOSZI ARTEMISZ TEMPLOM:A görög mitológia szerint az emberek fölött sok-sok isten uralkodik, akik az Olümposzon élnek. Némelyek nagylelkűek voltak az emberekkel, de némelyikük nagyon gonosz és bosszúálló volt. Majd minden tuladonságnak, mesterségnek, cselekedetnek, helynek megvan a saját istene, mint ahogy a katolikus vallásban mindennek van egy védőszentje, így volt ez a görögöknél is. Külön istene volt a szerelemnek, a költészetnek, a bornak, a kovácsoknak, a tolvajoknak, stb. Artemis a vadászat istennője volt, aki egyben a szűzek, az erdők és a fiatal állatok védelmezője is volt. Nagy tisztelet övezte őt a görög kultúrában. Sőt a római kultúrában is jelen volt ez a személy, akit ott Diánának hívtak.
A görögök gyönyörű templomot emeltek az istennőnek Epheszoszban. Ezt a templomot csodálta az egész akkori civilizált világ.

A HALIKARNASSZOSZI MAUZÓLEUM: Halikarnasszoszt a Kr. e. 2000 körül hazát kereső görög hajósok alapították Epheszosz városával együtt. Mindkét város hamar jelentős szerephez jutott, hiszen mindkettő fontos kereskedelmi közpottá vált. A görögök uralma Kr.e. 546-ig tartott, amikor a perzsa II. Kürosz király elfoglalta az egész szárazföldet az Indus folyó, a Földközi-tenger, a Fekete-tenger és az Indiai-óceán között. Hatalmas volt a király birodalma, ezért sok helyen fejedelmek – ún. sztrapák – uralkodtak, melyek bár elismerték a király elsőbbségét, szabadon dönthettek mindenről a saját térségükben. Kis-Ázsia délnyugati része a káriai fejedelem birtokához, a partvidéki Szatrapiához tartozott. Sokáig a fejedelmek egy, a hegyek között fekvő Mülasza nevű városban laktak, de Hekatomnosz fejedelem nem találta elég szépnek a helyet, ezért székhelyét áthelyeztette Halikarnasszoszba. Az ő parancsára óriási építkezés kezdődött, és az apró kikötőváros fokozatosan nagyúri székhellyé alakult át. A szatrapa azonban nem érhette meg a nagy mű elkészültét, ugyanis a Kr. e. 377-dik esztendőben meghalt. Az új székhelyen legidősebb fia, Mauszólosz ült a trónra.

A RHODOSZI KOLOSSZUS:Kr. e. 305-ben járunk, amikor Démétriosz, Phürégia és Lükia királya hadba vonul Egyiptom ura Szótér ellen. Démétriosz a rhodosziakat is csatlakozásra szólítja fel, de azok szembeszállnak a király erejével és nemet mondanak. Persze nyomos okuk volt rá, hiszen Rhodosz nem akart ellenséges viszonyt kialakítani legfőbb kereskedelmi partnerével, Egyiptommal.
A király nem bírta elviselni a visszautasítást és ezért ostrom alá vette a várost. A városok elfoglalójának is nevezett fejedelemnek azonban csalódnia kellett. A jól megépített falak, ellenálltak a támadásnak. Így a jó öreg Démétriosz sajnos, a saját csapdájába esett. Ugyanis nem tudott harcba lépni Egyiptom ellen, amíg a Rhodosz elleni háborút be nem fejezte.A királynak valami új dologgal kellett előállnia, ha győzni akart. A feldühödött uralkodó megelégelte, hogy katonái hiába ostromolják a várost, ezért egy addig soha nem látott méretű gépezetet építetett. A szerkezet a városok rombadöntője, vagyis a Helepolisz elnevezést kapta.
Ez a romboló monstrum 44 méter magas volt és kilenc fakeréken gördült a kiszemelt célpont felé. A hagyományok szerint 430 ember vontatta a szerkezetet a város alá, amelynek belsejében olyan katapultok voltak elhelyezve, amelyek óriási sziklatömböket tudtak eljuttatni a falakon túlra. Az óriási szerkezet első bevetésén teljes sikert aratott. A rhodosziak teljes kétségbeeséssel nézték a pusztítás. Nem volt mit tenni, minthogy imádkozzanak legfőbb istenükhöz, Hélioszhoz, a napistenhez. Kérték, hogy ne hagyja cserbe őket és megfogadták, hogy a segítségért cserébe egy hatalmas szobrot építenek a tiszteletére. S miközben imádkoztak, remek ötletük támadt. A várfal elé egy mély gödröt ástak, amelyet faágakkal és földdel álcáztak.Másnap reggel a katonák közelebb tolták a falhoz Helepoliszt, amelynek első kerekei megbillentek és a szerkezet ezáltal mozdíthatatlanná vált. Elzárta azt a lyukat, amelyet az előző nap sikerült a város falába ütni. Mit tehetett mást Démétriosz, minthogy békét kötött. A boldog rhodosziak pedig nem sokáig örültek sikerüknek, egyből nekiláttak a munkának, hogy felépítsék a monumentális szobrot. Az sem volt véletlen, hogy a nép Hélioszhoz imádkozott. Héliosz ugyanis Zeusz legkisebb fia volt. Zeusz felosztotta a világot gyermekei között, de ő valahogy kimaradt az osztozkodásból. Amikor visszatért szokásos földkörüli útjáról, annyit kért apjától, hogy legalább azzal a szigettel ajándékozza meg, amelyet hazafelé látott kiemelkedni az Égei-tenger vízéből. Ez a sziget volt Rhodosz, amelynek neve rózsát jelent. A szobor építése 12 évig tartott. Az építkezés Kr. e. 302-ben kezdődött. Az építőmester, Kharész egy vasszerkezetet készített, amelyet agyaggal vontak be. A belső szerkezet kialakítása után a művet egy földhányással vették körbe, hogy a félig kész szoborra ráhelyezhessék a bronzból készült fémlapokat.
Arról nem maradtak fenn adatok, hogy ezt a folyamatot hogyan végezték, de annyit lehet tudni, hogy összesen 12 tonnányi fémet használtak fel. A mű belsejét a stabilitás érdekében kövekkel tömték meg. A szobor a kezdeti 18 méter helyett, 36 méter magasságba emelkedett, tehát a rhodosziak méltán voltak büszkék az alkotásra.

AZ ALEXANDRIAI VILÁGÍTÓTORONY:Az ókori világ hét csodája közül az Alexandriai világítótorony volt az egyetlen, amely esztétikai szépségén és építészeti eleganciáján túl gyakorlati funkciót is betöltött. A tengerészeknek állandó biztonságot nyújtott a kikötőbe való visszatérésre.A különböző korok építészeinek ezen felül sokkal többet jelentett, hisz sokáig a világ legmagasabb épülete volt. A tudósokat pedig a torony tetején található varázslatos tükör bűvölte el, amelynek tükröződését több mint 50 km-ről észre lehetett venni.A világítótorony a mai Egyiptom területén állt.
Története egészen Nagy Sándor haláláig nyúlik vissza. Sándor halála után parancsnoka, Ptolemaiosz Szótér vette át a hatalmat Egyiptomban. A hadvezér tanúja volt Alexandria megalapításának és fővárossá alakításának. A városhoz közel fekszik egy picinyke sziget: Pharos. A neve a legendák szerint a Pharaoh szigetének változata. A szigetet gát köti össze a szárazfölddel, ezáltal kettős kikötőt biztosítva a városnak.
A veszélyes hajózási lehetőségek és a zátonyokkal teli partszakasz miatt szükség volt a világítótorony megépítésére.I.e. 290 körül Ptolemaiosz Szótér határozta el és kezdett bele a világítótorony építésébe, de a munkálatokat már fia, Ptolemy Philadelphus fejezte be.
Az építész Euklides kortársa, Sostratus volt. Az építményt Ptolemaiosz Szótér és felesége, Berenice a Megváltó Istennek ajánlotta. Évszázadokon keresztül az Alexandriai világítótorony messziről jelezte a kikötő helyét a tengerről érkezőknek. Éjszaka a tűz fénye mutatott utat a hajósoknak, nappal pedig a napsugarakat tükrözte vissza a torony hatalmas tükre, és ez segített a tájékozódásban.
A torony szerepelt a római pénzérméken is, ahogyan manapság is szokás a forgalomban levő bankjegyeket, érméket híres épületekkel, személyek arcképével díszíteni.


 

Csoda Építése Elhelyezkedés Pusztulásának ideje Ok
gízai piramisok I. e. 2550 Egyiptom
Szemirámisz függőkertje I. e. 600 Babilon I. e. I. század földrengés
Az epheszoszi Artemisz-templom I. e. 550 TörökországLüdia I. e. 356 tűz
Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra I. e. 435 Görögország I. sz. V–VI. század tűz
halikarnasszoszi mauzóleum I. e. 351 TörökországBodrum I. sz. 1494 földrengés
rodoszi Kolosszus I. e. 292–280 Görögország I. e. 224 földrengés
Az alexandriai világítótorony I. e. III. század Egyiptom I. sz. 1303–1480 földrengés

Mostanra már csak a Gízai Piramisok maradt meg. A többi építmény elpusztult, tönkretette az idő vasfoga, a háborúk, a földrengések….

A gízai Piramisok:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szemirámisz függőkertje:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Epheszoszi Artemisz templom:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pheidiasz Olümpiai Zeusz szobra:

 

 

 

 

 

 

 

 

A Halikarnasszoszi Mauzóleum:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Rodoszi Kolosszus:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Alexandriai Világítótorony:

 

a

Kategória