‘Deja vu’ kategória archívuma

A déja vu francia kifejezés, jelentése „már látott”.

Arra az érzésre utal, amikor egy új helyzetben az a benyomásunk támad, hogy az adott helyen már jártunk, az adott esemény már megtörtént velünk, vagy az adott helyzetben már pontosan ugyanilyen módon már részünk volt.

Arthur Funkhauser svájci tudós a „déja élményeket” ennek megfelelően tovább csoportosította „déja visité” (már meglátogatott) illetve „déja vecu” (már átélt) kategóriákba.

A jelenség okát sokan sokféleképp képzelik el, nem létezik egyelőre általánosan elfogadott magyarázat.

A pszichoanalitikusok egy része vágybeteljesítő fantáziának tartja, illetve az iránti vágyakozásnak, hogy a múlt egy eseménye újra megtörténhessen, csak ezúttal kedvezőbb kimenetellel.

A parapszichológia egy korábbi élet emlékeinek felidéződését látja a déja vu élményben.

 

Bármennyire is meglepő, de a déjá vu, sokkal összetettebb jelenség, mint valaha is gondoltuk volna. Magát a kifejezést is sokszor helytelenül használják, és kevesen tudják, hogy létezik a déjá entendu (már hallott) a déjá senti (már szagolt) a déjá lu (már olvasott) és a déjá vécu (már átélt) élménye is.

Ez utóbbit gyakran keverik a déjá vu érzésével, ám míg a déjá vu inkább a már látott, átélt élményeket jelent, addig a deja vecu-t a minden részletében átélt eseményekre alkalmazzák.

Már amikor a két jelenséget és kifejezést nem mossák teljesen egybe. Épp ezért a pszichológusok is nehezen boldogultak vele, és csak hipotézisek felállításáig jutottak.

E szerint olyan múltra emlékezünk, ami sohasem történt meg és az egész jelenség egyfajta memóriahibának tekinthető, és az emlékezetünk „túlcsordulásának” tudható be.

A nyakatekert magyarázatokat csak fokozták a neurológusok, biológusok, aki szerint a két szemünkből általában egy időben érkező azonos információ nagyon ritkán, bizonyos neurokémiai hatásoknak köszönhetően nagyon rövid, pár mikroszekundummos eltéréssel, de különböző időpillanatban jut az agyba.

Ilyenkor azonban az agy úgy érzi, hogy egyszer már átéltük ugyanezt, egyszer már feldogozta a kapott ingert, és ez elméletileg igaz is lenne, hiszen egy nagyon rövid idővel azelőtt (ami a sok százszor vagy ezerszer kevesebb idő egy másodpercnél) már valóban feldolgozta a kapott információt. Az agy a második információt már emlékként él meg és ez váltja ki a furcsa érzést, miközben maga az élmény teljesen új.
A téma rendkívül kényes a tudomány számára, hiszen nyilvánvaló, hogy sem a pszichológiai, sem a neurológiai magyarázat nem fogadható el. Egy alternatív valóság lenne az ok? Vagy a jelenség közel ál a parapszichológiából jól ismert prekogníció, azaz a jövőbelátás képességével? Netán a jósló álmokat is hasonló misztikus hatások idézik elő?
Persze a racionálisan működő, gondolkodó agyunk nehezen képes feldolgozni ezt, és szinte azonnal a megfelelő válaszlehetőségek, alternatív magyarázatok tucatjait engedi tudatalattinkból előtörni, talán még álemlékképet is generál, hogy az élményt valamilyen módon feldolgozhatóvá tegye számunkra.

Magyarul csak a saját agyunk akarja velünk elhitetni, hogy a múlt egy már megtörtént pillanata villant be emlékezetünkben… holott a valóságban jól tudjuk, hogy a jövő egy szeletét láttuk…

a

Kategória