‘Egyiptomi viselet’ kategória archívuma

Egyiptom enyhe éghajlata kedvezett a lenge öltözék elterjedésének, a klímának megfelelően kevés és kisméretű ruhákat hordtak. A ruhák könnyű, vékony szövött anyagokból-gyapotból, lenből, kendervászonból készültek. Elsősorban fehér színben használták őket, de előfordult mintás és színes anyagból előállított ruha is. (e fejlett szövéstechnikával rendelkező nép geometrikus mintával díszítette gyapjúszöveteit.)
A lepelszerű öltözet dús redőivel jól szigetelte a bőrt, változatos szépséget jelentett, ugyanakkor nem volt elhanyagolható az a jellegzetessége sem, hogy nem engedte meg a hirtelen mozdulatokat.

Az emberek tisztsége, foglalkozása megszabta, hogy milyen ruhát viselhettek, milyen díszítéssel és ékszerrel. A férfiak és a nők hasonló ruhadarabot hordtak.

A Férfiak ruházata:

A kötény és egy vállra vetett köpeny vagy bőrdarab volt a többség kizárólagos viselete az Óbirodalom virágkoráig. Sok ezer évig a legfontosabb férfiöltözék az ágyékkendő volt / Senti / Eredetileg ez volt az egyetlen ruhadarab, a felsőtest csupaszon maradt. Az alacsonyabb rendűeké egyszerű, fehér redőzetű volt, az előkelőké és az uralkodóké hímzett, drága, dús redőzetű. Csupán az anyag díszessége és ráncainak változó finomságú vezetése különböztette meg az uralkodót az alattvalóktól. Mindig balról jobbra hajtva vették magukra.
A Középbirodalomban a fentiekhez még egy meglehetősen szűk, zárt és durva anyagból készült kabát járult, amelyet ugyancsak övvel erősítettek a derekukra.

Egyiptomban minden balról jobbra történt, a szobrok is bal lábbal lépnek előre. Ha arccal a Nílus forrása, azaz minden jó forrása felé fordultak, délnek, akkor a nap tőlük balra kelt.

Kr.e.2ooo körül a gazdagok két ágyékkendőt viseltek. (egy rövidebb alsót és egy hosszabb felsőt) Később a férfiak is hordtak ingalakú kalasziriszt. Még Caesar idejében is ez volt az egyiptomi parasztok, katonák és rabszolgák öltözete.

Az előkelők díszes vállgallért viseltek, mely sűrűn mintázott, színesre festett len vagy bőrcsíkokból vagy fémből készült. Drágakövekkel, gyöngyökkel díszítették.

Többnyire mezítláb jártak, csak az előkelő férfiak vehettek fel az utcán szandált.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Nők viselete:

Egyiptomban hosszú ideig fennmaradt a nőtisztelet, mely a földművelő társadalmakat jellemezte. Az uralkodót feleségével együtt ábrázolták. Sokáig a legidősebb lány örökölte a vagyont. Az asszony minden nap együtt étkezett férjével. A feleség neve az óegyiptomi nyelvben „a ház úrnője”.

Eredetileg az egyiptomi nők egyszerű vászonkendőt viseltek, melyet körbetekertek az alsótestükön, a derekuknál pedig megcsomózták.
Az Újbirodalom elején (i. e. 1000 körül) a férfiak és a nők egy Kalaszirisz -nek nevezett hosszú ruhadarabot viseltek. Mind az anyaga, mind a formája nagyon változó volt. Ez a ruhadarab, amelyet részben a derék, részben közvetlenül a mell alatt erősítettek magukhoz, alsótestet fedő, majdnem a bokáig érő ruhadarab volt, az egyik vállra szalaggal felkötve hordták. Egy másik fajtája eléri a nyakat is; olykor ujjatlan, máskor rövid és szűk, megint máskor bő és hosszabb ujjú. Bősége is különböző, hol bő és ráncos, hol pedig oly szűk volt, hogy a járást csak az anyag rugalmassága tette lehetővé.

Valószínű, hogy kétféleképpen készítették. Az egyik fajtát kör alakúra hurkolták, úgyhogy a ruha járás közben tágult. A másikat több darabból szabták és varrták. Az előbbi a feszes, női viselet egyenletesen szűk zsákruha lehetett, gyakran igen vékony, áttetsző anyagból készítve. Ha a varrott kalaszírisz csak derékig ért, alsószoknyaszerű volt; sűrű ráncait egyenletesen elrendezték. Ezt a fajta kalaszíriszt összevarrt és kötényszerűen nyitott formájában egyaránt viselték. A nyakig érő hosszú kalaszíriszt téglalap alakú anyagból, középen felébe hajtva és a nyak számára kis kerek lyukat vágva készítették. Ha ezt öv nélkül hordták, akkora nyaktól lefelé bővülőre szabták. Ujjas változatát az alapanyaggal egybeszabták, az ujjat, amely többnyire bővült a könyök felé, az oldalvarrást folytatva varrták össze.

Az alacsonyabb rangúak is ugyanilyen viseletben jártak, a különbség csupán az, hogy általában rövidebb, és a nők változatos kivágású kalaszíriszt hordtak.
A vezető réteg az említett ruhadarabokon kívül könyökig érő, többnyire áttetsző anyagból készített gallért is viselt. A fej számára kerek lyukat hagytak; így az ovális vagy téglap szabású gallért a vállakra fektették, a mellen és a háton összehúzták, kétoldalt pedig a karra hullott. Így keletkezett a jellegzetes egyiptomi keresztráncolás.
(Minden ókori nép viseletében fontos a ráncvetés, mivel a nagyon hasonló szabású ruhák ebben mutatnak lényeges különbségeket.)

Ázsia hatására egyfajta kabát alakult ki. Egy széles szövetdarabból kétszer véve a ruhahosszt, középen fejnyílást vágtak, deréktól az alsó szegélyig levarrták. A mell alatt összefogták, így a felsőrész egy körgallérra, köpenyre emlékeztetett. Gyakran alkalmaztak kötőszalagokat is.

A Fáraó viselete:

A fáraók viselete azonos az általános viselettel, csak sokkal gazdagabb kivitelben. Miután Ízisz és Ozirisz földi helytartói voltak, az istenségek jelképeit hordták köpenyeiken és fejdíszeiken. Legfőbb szimbólumuk az élet és halál urát jelképező kígyó volt. Valamennyit aranyból készítették, tarka mázakkal színezve. Az uralkodói korona egy elöl lapos, hátul magas, csúcsos, vörös színű sapka volt. Ez a földi hatalom, vagy az Óbirodalom jelképe. A kuglibábu alakú fehér filcsüveg pedig a földöntúli vagy az újbirodalom jelképe. A két süveget i. e. 3ooo-ban egy formába olvasztották össze.

A királynék hosszabb, rövidebb kalaszíriszt és a nyakék alatt összeráncolt ovális gallért viseltek, ők Ízisz helytartóiként keselyűfejet hordtak, szárnyai a fejet takarták.

Csak az uralkodók hordták az áttetsző, test köré tekert köpenyt, a HALK-ot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Kiegészítők:

Egyiptomban nemcsak az öltözet, hanem a kiegészítők is kifejezték viselőjük helyét a társadalomban.
A rövid férfi és a hosszú női hajra nagy gondot fordítottak, fejüket rituális okokból kopaszra nyírták, és parókát hordtak. Parókát,kendőt (KLAFT) csak az előkelők viselhettek. A paróka, vagy a haj félhosszú, egyenesen vágott, simán, vagy sok kis fonatba fonva viselték. Az uralkodók homlokpántot, koronát, kúp alakú fejfedőt viseltek. (isteni hovatartozás jelképe)

Az előkelő férfiak és nők díszes nyakékeket viseltek. A legkorábbi, már az Óbirodalomban használatos díszek kör alakúak, hátul zártak vagy köthetőek voltak. Színesre festett lenvászon csíkokból vagy nagyon díszes hálófonatból készültek.

A fej fedése csak az újbirodalom idején vált általánossá. A köznép hajviselete természetes; a vezető rétegek azonban színes csíkokban festik hajukat, és fejdíszt is viselnek. Nagy négyszögletes kendőiket háromszögletűre hajtották, majd hosszában a homlokukra tették. A szemközti sarkokat varkocsszerűen összecsavarták, így a kendő a fejhez simult, és egyenletesen hosszráncokat vetett.

A cipőjük egy bőrtalp, amelyet két szíjjal a lábfejhez erősítettek, egy harmadikat pedig a talp első negyedére varrtak, és a hüvelyk s a mutatóujj közt áthúzva a másik két pánthoz kötötték. Hasonló, de durvább változatot hordott a köznép is; ez papiruszfonatból készült.

A legrégibb időktől dívik a testrészek festése. Férfinak és nőnek egyaránt.A szemöldököt és szemhéjat (mindkettőt meghosszabbítva) feketével vagy zölddel, körmeiket fehérrel, az újbirodalomban a kezet és a lábat narancssárgára színezték. (egy élősködő bogár ellen védték így a szemüket) Ajkukat, ujjuk hegyét pirosították. Illatos olajokkal dörzsölték be a testüket, hajukat pedig kenőcsözték. A kenőcs mindennapi szükségleti cikk volt, jelentőségét ma már alig foghatjuk fel.

A férfiak és a nők is gazdag, aranyból és nemesfémekből, zománcból, elefántcsontból készült ékszereket hordtak. A szépségápolásra nagy hangsúlyt fektettek.

A Fáraói korona:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A predinasztikus idõkben Felsõ-Egyiptom fáraója “fehér” koronát viselt; a “vörös” korona az Alsó-Egyiptom fölötti uralmat szimbolizálta. Mindkét szín Hórusz szemét, az élet fenntartását jelképezte; a vörös a fehér komplementere volt.

Amikor Menész egyesítette a két birodalmat (Kr. e. 2900 körül), kettõs koronát alkottak, amelyben a korábbi két korona úgy jelent meg, hogy egyik se domináljon a másik felett. A tisztaságot és spiritualitást jelképezõ fehér hatalmával egyesült a vért, tüzet és csillogást szimbolizáló vörös hatalma.

 

 

 

 

 

Az első Felső Egyiptom fehér koronája, a második  Alsó Egyiptom vörös koronája, a harmadik Alsó-és Felső Egyiptom egyesített koronája, a negyedik  Nemesz ünnepi korona, az utolsó pedig Khepres kék korona.

 

A színek jelentése az Ókori Egyiptomban:

A vöröset és a fehéret az előbb a koronák leírásánál láthattuk.

Fekete
A fekete fogalma elsõsorban a gonoszsághoz kötõdött. A sakálfejû istent, Anubiszt, a halál hercegét feketére színezték. De a vöröshöz hasonlóan a feketének is ambivalnes konnotációja volt. A betegek szívére gyakran tettek fekete skarabeuszt védelem gyanánt.

Fekete pigmentként eleinte kormot használtak. Késõbb nagy mennyiségû piroluzitot adtak az üveghez, majd a vas(III)-oxid szabályozott redukcióját is rendszeresen alkalmazták. Az eljárás során nagy mennyiségû vas(III)-oxidot kellett magas hõmérsékleten redukálni, és az anyagnak addig kellett redukált állapotban maradnia, amíg a máz meg nem keményedett. Enyhe oxidáció mellett kék és zöld szín is keletkezhetett.

Sárga
Ez a szín a Npot, a boldogságot és a gazdagságot jelképezte.  A XVIII. dinasztia elõtti idõkben egyetlen sárga pigment volt csak, az okker (hidratált vas(III)-oxid). Késõbb felfedezték, hogy  az auripigment (arzén-triszulfid) és az ólom-antimonát sárgára színezi az üveget.

Kék
Az isteni igazságot jelképezõ kék az egyik legfontosabb szín volt. A sírokból számos kék tárgy került elõ. A kék amulettek viselõi az istenek oltalma alatt álltak.

 

 

 

a

Kategória