‘Grál’ kategória archívuma

 

Misztikusnak tűnik  a lepel, ami a titokzatos Szent Grált takarja, melyet a rejtély fonalából a fantázia szült. Egy közismert középkori legenda, melynek leggyakoribb ábrázolása egy kehely. Az évszázadok során alig akadt olyan uralkodó, keresztes vitéz, kalandor, tudós és szerencselovag, aki ne kereste volna tűzön-vízen át, akár egy teljes életet rááldozva. A legenda a 12-13. század romantikus Artúr-mondakör szülötte.

Még az sem egyértelmű, hogy tulajdonképpen a Grál egy kézzel fogható tárgy vagy csupán valamiféle szimbolikus jelentést hordoz. Általában egy kelyhet azonosítunk vele, melyből Jézus az utolsó vacsorán itta a borát, majd pedig Arimateai József ebben fogta fel a Megváltó vérét a keresztfán. József volt az, aki a családjának sziklasírját bocsájtotta rendelkezésre, hogy ott helyezhessék el Krisztus testét. Ezután a kupa az ő leszármazottai révén jutott ki Britanniába, ott azonban nyoma veszett. A későbbiekben frankhonban bukkant fel, ahol egy keresztény klastromban tekinthették meg a zarándokok.

Az 5-6. században a kehely ismét Britanniára irányította a figyelmet, pontosabban ott keresték Artúr király lovagjai, akik Pünkösd előestéjén a Kerekasztal mellett virrasztottak, amikor villámlás és mennydörgés jelezte a Szent Grál látomásának eljövetelét; és a kehely fehér lepellel borítva, kecsesen végiglebegett a termen, majd tovatűnt, mire három lovag, Lancelot, Gawan és Parsifal elsőként indult a nyomába. A kutatás közben a lovagok megannyi veszélyes kalandon estek át, néhányan soha többé nem térhettek vissza, végül a tiszta szívű Galahad-nek, Lancelot – aki maga is láthatta a szent edényt – fiának jutott a kehely megtalálásának dicsősége, melytől oly boldogság járta át szívét, hogy rögtön érezte, a teste hamarosan halott lesz, a lelke viszont a mennybe száll. Egy ezüst asztalt pillantott meg, azon állt a kehely vörös selyemlepellel befedve, temérdek angyal sürgölődött körülötte.

Egy másik verzió azt adja hírül, hogy Sir Parsifal bukkant rá a Pireneusokban, ahol a Szent Grál lovagjainak királya őrizte azt. Parsifal megmentette a király életét, ezért láthatóvá vált előtte a krisztusi kehely. A Parsifal-történetet a német lovagköltő, Wolfram von Eschenbach hagyta az utókorra, melyben a hős tömény kalandokon keresztül jut el az ereklyéhez. Ez a 16 könyvből álló elbeszélés 1195-1219 között keletkezett.

A 12. században a templomos lovagok őrizték ezt a felbecsülhetetlen kincset, ők Franciaországban, a Chartres-i katedrálisban helyeztek el – valamit… amikor később az inkvizíció felforgatta a fél országot, a Grál nem került elő. Valószínűsíthetően keletre menekítették, azóta nincs érdemi bizonyíték hollétéről.
Akad olyan feltételezés, mely szerint a Grál egy üveggömb, amiben az isteni eredetű Életvíz található, ezért csodálatos gyógyító és fiatalító erőt tulajdonítanak neki.


Egy másik elmélet Lucifer koronájával hozza összefüggésbe, melyről annak idején leesett egy smaragdkő, csakis a Grál lehetett az.
Irodalmi húrokat pendít az az elgondolás, mely szerint a Grál egy Jézus által íródott könyv.
Egyes teóriák állítják, a Grál nem más, mint az embertől az istenig vezető misztikus, keresztényi utazás allegóriája.
Az égiek is belekeveredtek már a Grál históriájába, csakis földönkívüliek hozhatták azt a Földre, benne az isteni misztériumokkal. Tehát a Grál az örökkévalóság felé tartó lélek rejtelmeit tartalmazza.
A Grál-titok a Bölcsek Kövére is kiterjed, melyből a tudás és az örök élet nyerhető.
A középkor vége felé sajnálatosan elhalványult a krisztusi kupa emléke, a 15. század óta kevés írás említi, a keresés is abbamaradt.

A Szent-Grál legendák spirituális utat mutatnak, lényegében felismerhetjük, hogy a szimbólumok, misztikumok voltaképpen a bennünk zajló, és minket körülvevő összefüggéseket ábrázolják, és arra hivatottak, hogy segítsék az elménket egy magasabb szintű tudás elérésében

a

Kategória