‘Hatsepszut fáraónő’ kategória archívuma

Hatsepszut Henemetamon, görögösen Amesszisz, uralkodói nevén Maatkaré (i. e. 1509 körül, ur.: kb. i. e. 1479 – †i. e. 1458) az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia ötödik fáraója, I. Thotmesz leánya. Féltestvére és egyben férje, II. Thotmesz halála után először régensként uralkodott mostohafia, a még gyermek III. Thotmesz helyett, majd magához ragadta a hatalmat.
Az egyetlen olyan fáraónő, aki saját jogon uralkodhatott az ókori Egyiptomon. Uralkodása aranykorként él az egyiptomi népek történelmében, legendák sora övezi életét és halálát, de mióta 2007-ben megtalálták a múmiáját, a találgatásokból lassan körvonalazódik, milyen is lehetett az első fáraónő valójában. Szinte véletlennek mondható, hogy Hatsepszut trónra kerülhetett. Nagyapja, I. Amenhotep (1525-1504) nem rendelkezett fiúörökössel, ezért vejét, Hatsepszut apját, I. Thotmeszt (1504-1492) nevezte ki utódául.

Neki azonban eszébe sem jutott leányát megnevezni örököséül, hiába ő volt az egyetlen, aki Thotmesz ( sok helyen Thutmózisz) főfeleségétől született, így jogot gyakorolhatott volna a trónra. Helyette háreméből kiválasztotta egyik fiát, aki III. Thotmesz néven örököse lett. Hogy az esetleges viszályoknak elejét vegyék, a féltestvéreket inkább összeházasították. Ami bizonyos, hogy a fiatal feleség gyorsan maga mellé állította az Amon papságot, akik a kor legnagyobb vallási és világi hatalmát jelentették az ókori Egyiptomban.

A jelek szerint ők bizonyították, hogy Amenhotep maga nevezte ki Hatsepszutot, cserébe pedig jelentős földadományokat és egyéb kiváltságokat kaptak, még az orákulumválasztás is visszakerült az ő jogkörükbe. Nagyszabású terveit nem volt könnyű véghezvinni, hiszen bár magát jogos örökösnek nevezte, nőként csupán „Isteni Feleség”, vagyis II. Thotmesz főfelesége volt, se több, se kevesebb. Mivel ő is, mint édesanyja, csupán egy hercegnőt tudott adni férjének, Jahmesz-Noferarit, így férje utódja a királyi háremből kellett hogy kikerüljön. Szerencséjére a királynak kikiáltott III. Thotmesz csupán öt éves volt, így Hatsepszut először régensként, majd kis ügyeskedés révén i. e. 1473-ban már fáraóként tündökölhetett, ahogy eleve eltervezte.

 

Erős kézzel uralkodott, olyannyira, hogy sokszor azzal a „keggyel” illették tanácsnokai, hogy férfiként beszéltek vele, sőt még ábrázolásai között is sokszor előfordult, hogy a tekintély jelképével, hosszú, egyenes szakállal ábrázolták őt. Rövid időn belül igen kedvelt uralkodóvá vált. Befejezte apja hódításait és kiterjesztette a birodalom határait. Hatsepszut úgy ábrázoltatta magát templomain, mint aki magától a nagy Amenhoteptől, sőt, néhol magától Amon istentől kapta a jogot az uralkodásra. Ezzel a nép körében is megszilárdította hatalmát, hiszen bizonyságot adott róla, hogy a hatalma az istenektől származik.

Új kereskedelmi útvonalakat épített ki, melyek közül sok a kifejezetten luxustermékeknek számító áruk szállítására volt alkalmas. Nagyszabású építkezésekbe kezdett, egyik leghíresebb temploma a Deir el-Bahari templom, mely arról híres, hogy rengeteg királyi holttestet mentettek ide a rablók karmai elől. Emellett természetesen még számos szentély és restauráció fűződik a nevéhez, köztük olyan nagy munkálatok is, mint a Karnaki templom déli bejárata. 22 évnyi uralkodást követően III. Thotmesz puccsal eltávolította a fáraónőt a trónról, de a dokumentumok szerint csupán házi őrizetbe kényszerítette, nem ölte meg nevelőanyját.

A nemrég előkerült múmiája azonban választ adott rá, hogy a fáraónő miért halt meg röviddel a trón elhagyása után. A kutatók arra gyanakodnak, hogy csontrákja lehetett és végül ez végzett vele. Apja mellé temették, igen díszes sírhelyre, melyet még életében ő maga építtetett. Halála után nevelt fia megparancsolta, hogy nevét és alakját minden falfestményről távolítsák el, így évszázadokon át alig tudott róla valamit a történelem. Uralkodása azonban akkora nyomott hagyott Egyiptom történelmében, hogy neve kitörölhetetlennek bizonyult az emberek elmékezetéből. Egy olyan korban uralkodott 22 éven át, amikor az emberek várható átlagos élettartama alig haladta meg a 35 évet. Az egyiptomiak máig felnéznek rá és temploma is az egyik legkeresettebb túristalátványosság a világon.

Hatsepszut trónra lépése

Mikor férje meghalt, az általános gyakorlat értelmében Hatsepszut lett a régens mostohafia, III. Thotmesz mellett. A királyné ekkor körülbelül harmincéves lehetett. Az első pár évben úgy tűnik, be is érte ezzel a szereppel. Nem tudni, pontosan mikor vette át teljesen a hatalmat, csak az biztos, hogy a hetedik uralkodási év végén már-már fáraóként uralkodott. Hatsepszut fokozatosan haladhatott a hatalomátvétel felé. Régenssége időszaka alatt gyakorlatilag már csak nevében nem volt fáraó, de hogy a hatalommal járó címeket is felvehesse, további támogatásra volt szükség, mégpedig az istenek részéről. Deir el-Bahari-i templomának képei az elsők, melyek részletesen bemutatják a később hivatalossá váló propagandát, miszerint a jövendő fáraót maga a főisten, Ámon nemzette úgy, hogy meglátogatta a királynét annak férje képében.

Hatsepszut egyben azt is kijelentette, hogy apja, I. Thotmesz őt jelölte ki örökösének, és még életében kinevezte társuralkodóvá. A valóságban azonban erre nincsen semmi bizonyíték. A Hatsepszut által a karnaki templomban emeltetett ún. Vörös kápolna még több információt nyújt a királynő trónra lépésének körülményeiről. Ennek feliratai szerint a társuralkodás második évében az Opet-ünnep körmenetén Ámon isten szobra Hatsepszutot jelölte ki uralkodónak. Sajnos nem tudni, milyen társuralkodást említ a szöveg – amennyiben I. Thotmesz és Hatsepszut a valóságban nem létező társuralkodását, úgy az egész szöveg fiktív lehet, amennyiben azonban arra az időre utal, amikor Hatsepszut régens volt III. Thotmesz mellett, akkor Hatsepszut koronázása nagyjából erre az időre tehető.

Nem tudni pontosan, mi késztette Hatsepszutot a teljes hatalomátvételre. Amennyiben a korábbi feltételezések igazak, és hatalomra vágyó nő volt, akit frusztrált, hogy másodrendű szerepet kell játszania az uralkodásra alkalmatlanabb öccse, majd gyermekkorú mostohafia mellett, akkor semmi nem magyarázza meg, miért bánt tisztelettel a társuralkodójának tartott III. Thotmesszel, és miért biztatta arra, hogy a hadseregben kezdjen karriert, kockáztatva ezzel, hogy maga mellé állítja a katonaságot. Az sem valószínű, hogy Thotmesz, aki később Egyiptom egyik legnagyobb harcos fáraója volt, húsz éven keresztül eltűrte volna, hogy mostohaanyja uralkodjon helyette. Valószínűbb, hogy Thotmesznek nem volt kifogása a társuralkodás ellen. Lehetséges, hogy Hatsepszutot egy fel nem jegyzett, a királyi család biztonságát veszélybe sodró esemény késztette erre a radikális lépésre.
Hatsepszut halála, sírja és múmiája

Hatsepszut uralkodása 22. évében, a hatodik hónap 10. napján halt meg. III. Thotmesz immár egyedül kormányzott tovább. Nofruré valószínűleg már korábban meghalt; vitatott, valaha is feleségül ment-e Thotmeszhez

Hatsepszut korábban, amikor még testvére mellett volt királyné, egy egyszerűbb sírt építtetett Vádi Szikkat Taka ez-Zeidánál (a Királynék völgye csak később vált az uralkodók feleségeinek temetkezési helyévé),[34] fáraóként azonban nagyobb és díszesebb sírt akart magának a Királyok völgyében. A KV20-as sír, melyet Hatsepszut sírjaként azonosítottak, lehetséges, hogy eredetileg I. Thotmesz sírjának épült, Hatsepszut pedig kibővíttette, hogy ő is apja mellé temetkezhessen. Thotmesz testét később unokája a KV38-as sírban temette újra.

A KV20-as sírt még az ókorban kirabolták, Hatsepszut múmiájának holléte nem ismert, temetkezési kellékei különféle helyekről kerültek elő – fából készült anthropoid koporsójának darabja a KV4-es sírból, mely a XIX. dinasztia utolsó fáraója, XI. Ramszesz sírja volt; egy táblás játék és egy ágy vagy kanapé darabjai pedig a DB320-as rejtekhelyről. Ide számos királyi múmiát szállítottak a sírrablók elől; egy azonosítatlan női múmia lehet, hogy Hatsepszut teste. Szintén felmerüt Hatsepszut lehetséges múmiájaként a KV35-ös sírban talált ún. Idősebb hölgy és Fiatalabb hölgy nevű múmia is, valamint a dajkája, Szitré múmiája mellett a KV60-as sírban talált másik női holttest.

2006 márciusában Zahi Hawass bejelentette, hogy a kairói Egyiptomi Múzeum egyik múmiáját azonosította Hatsepszut múmiájaként, de azóta más hír nem érkezett erről. 2007. június 26-án bejelentették, hogy valószínűleg sikerült azonosítani Hatsepszut múmiájaként a KV60-as sír eddig azonosítatlan múmiáját, annak alapján, hogy a múmiát királyi pózban temették el, egy fog pedig, melyet 1881-ben egy Hatsepszut nevével ellátott fadobozban találtak, minden kétséget kizáróan ennek a múmiánaka szájából származik. Az azonosítást a DNS-vizsgálatok is megerősítették. Komputertomográfiás vizsgálatok azt mutatják, Hatsepszut az ötvenes éveiben hunyt el, előrehaladott csontrákban.

Sokáig úgy tartották, a Hatsepszut uralkodása alatt háttérbe szorult III. Thotmesz trónra lépve azzal állt bosszút mostohaanyján, hogy annak nevét és képmásait mindenhonnan kivésette, hogy kitörölje emlékezetét a történelemből. Ez az elmélet ma már nem állja meg a helyét, mivel Thotmesz egyrészt a hadsereg támogatásával sokkal korábban is letaszíthatta volna a trónról Hatsepszutot és átvehette volna a hatalmat, másrészt a legutóbbi vizsgálatok szerint Hatsepszut nevét nem azonnal Thotmesz trónra lépése után, hanem jó két évtizeddel később, a 42. uralkodási év után tüntették el.

Lehetséges, hogy Thotmesz csak ekkoriban döntött úgy, nem akarja, hogy az utókor szemében úgy maradjon fenn, mint aki húsz évig mostohaanyja mögé háttérbe szorulva élt; elképzelhető az is, hogy a maattal, a fennálló renddel ellentétesnek tartotta, hogy nő uralkodott Egyiptomban, ezért igyekezett minden nyomát eltüntetni; személyes ellenérzés szinte biztos, hogy nem motiválta.

 

a

Kategória