‘Hedy Lamarr a “butuska szépség”’ kategória archívuma

„Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan állj, és nézz bután.”

Az idézetet egy rendkívül szép, ám legalább annyira okos hölgynek tulajdonítják. Ő volt Hedy Lamarr,  a világ egyik legszebb asszonya, aki rátermettségét és a műszaki tudományok területén mutatott kivételes képességét szépségével palástolta. Nem is rosszul.

Mert míg Hollywoodban nem esett nehezére, hogy eljátsza a filmek kötelező szépség-kellékének szerepét, addig furcsábbnál furcsább találmányaival alapvetően járult hozzá – leginkább – a haditechnológia fejlődéséhez.

A budapesti gyökerekkel rendelkező hölgy születésnapja nem merült feledésbe: hivatalosan ez lett az Európai Feltalálók Napja. Rászolgált.

Életrajza

Édesapja Emil Kiesler jómódú bécsi bankár, édesanyja Gertrud Lichtwitz Budapestről elszármazott zsidó koncert-zongorista. Hedy Lamarr nem járt iskolába, négyéves korától kezdve házi tanítók nevelték. Tízéves korára már négy nyelven beszélt, kiválóan zongorázott és táncolt. 16 évesen Max Reinhardt színiiskolájának növendéke lett és egy év múlva komoly szerepet kapott a Geld Auf der Strasse (Pénz az utcán) című filmben.

A világhírt Gustav Machaty cseh rendező Eroticon címmel 1929-ben forgatott némafilmjének 1933-as hangos változata, az Extase (Extázis) hozta meg, melyben egy rövid jelenetben meztelenül jelenik meg. Ezzel beírta magát a filmtörténelembe.
1933. augusztus 10-én szülei kívánságára feleségül ment Fritz Mandl osztrák fegyvergyároshoz. Az esküvő a bécsi Károly templomban (Karlskirche) zajlott le, amihez Hedy Lamarrnak a zsidó vallásról át kellett térnie a katolikus hitre. Férjével részt vett nagy fegyverbemutatókon, vásárokon, ahol megismerkedett a fegyverek tervezésével, a modern haditechnológiákkal.
Színészi karrierje
Ausztria német megszállásakor Hedwig Londonba szökött férjétől, majd onnan az Amerikai Egyesült Államokba ment. A Normandie fedélzetén írta alá szerződését a Metro-Goldwyn-Mayer képviselőjével. Művészneve Hedy Lamarr lett: a névválasztásban a híres némafilm-sztár Barbara La Mar neve szolgált alapul.
Kezdetben nem annyira színészi tehetségével, mint inkább szépségével és kisugárzásával nyerte meg a nézőközönséget. Az 1938-as Algier cim filmben Charles Boyer oldalán óriási szenzációt keltett: szinte egyik napról a másikra minden színésznő Hedy Lamarr középen elválasztott hajviseletét utánozta, és így lett divat a barna haj az 1930-as évek végén. Újra divatba hozta a kalapviseletet, bár Hedy nemcsak a szó szoros értelmében vett kalapot hordott a fején, hanem mindenféle más fejfedőt, turbánt, sálat, kendőt.
A filmfelvételeknél Lamarr általában lusta és kevésbé ambiciózus volt; többnyire a dekoratív kellék szerepét töltötte be. Ez érvényes a legnagyobb kereskedelmi sikerére, a Sámson és Delila című filmre is (rendezte: Cecil B. DeMille).
Számos kalandja és kapcsolata mellett hatszor ment férjhez. Férjei: Fritz Mandl, Gene Markey, Sir John Loder, Teddy Stauffer, W. Howard Lee és Lewis J. Boles.
A 1990-es évek elején a Corel nevű szoftvervállalat a Corel Draw 8 grafikai szoftverének csomagolására Hedy Lamarr egy retusált fényképét használta. Lamarr beperelte a céget azzal a céllal, hogy megtiltsa fényképe használatát. Végül peren kívüli megegyezéssel Corel jogosultságot kapott a kép használatához.
Utolsó éveiben visszavonulva élt Floridában, és bár mindig Ausztriát, illetve Bécset tekintette igazi otthonának, nem adatott meg neki a lehetőség, hogy még egyszer „haza” látogasson. Végakaratának megfelelően hamvait a Bécsi erdőben szórták szét (legalábbis egy részét).
Hedy Lamarr, a műszaki zseni

Lamarr a híradásokból tudta, hogy a szövetségesek igen sok torpedót veszítenek. Első házassága idejéből komoly ismeretekkel rendelkezett a fegyverekről, a torpedókról, irányítástechnika kérdéseiről. 1942-ben szomszédjával, George Antheil avantgárd zongorista-zeneszerzővel torpedó rádió-távvezérlésére szolgáló adóberendezést hoztak létre. A dolog érdekessége, hogy a találmány véletlenszerűen keletkezett: George Antheil egy 16 darab mechanikus (lyukszalagos) zongorára írt művet akart szinkronizálni. Ugyanezen módszerrel oldotta meg a gyors rádiófrekvencia váltások koordinálását az adónál és vevőnél. Mivel a zongorán 88 billentyű van, a torpedóvezérlő találmány megvalósításában is 88 frekvenciát használtak, bár matematikailag több eset is lehetséges lett volna.
A kidolgozott találmányt titkos kommunikációs eszközként (Secret Communication System) nyújtották be a National Inventor’s Council-hoz (Országos Feltalálói Tanácsnak) 1940 decemberében. A tanács elnöke, a General Motors kutatási igazgatója Charles E. Kettering vetette fel a szabadalmaztatás ötletét. A Kaliforniai Műszaki Egyetem egy elektrotechnika professzora segítségével előkészítették, majd szabadalmaztatásra terjesztették elő a találmányt.

A szabadalmat 1942. augusztus 11-én kapták meg. Az Amerikai Szabadalmi Hivatal (United States Patent Office) a 2.292.387-es számon jegyezte be a “Titkos Kommunikációs Rendszer”-t, amely lényege, hogy a ma frekvenciaugratásos adásmódnak nevezett módszer segítségével a torpedókat irányító rádiócsatornát megvédjék a felderítés és a zavarás ellen, amellyel biztosítható a tengeri célpontok ellen indított torpedók találati valószínűségének növelése.
A találmányt felajánlották a haditengerészetnek, de az eljárást csak 1957-ben, a szabadalmi oltalom lejárta után két évvel vette elő a Sylvania Electronic Systems Division cég, és 1962-ben, a Kuba elleni tengeri blokád idején alkalmazták először a blokádban résztvevő hajókon.
Az egyidejű frekvenciaváltást (frequency-hopping) napjainkban a mobiltelefon-rendszereknél, illetve bluetooth-kapcsolatoknál alkalmazzák. A haditengerészet csak 1985-ben tette hozzáférhetővé a civil alkalmazások számára.
Kitüntetések
1997-ben az Electronic Frontier Foundation a technika úttörőjének járó kitüntetést adományozta Hedy Lamarrnak.
Első női kitüntetettje lett a BULBIE Gnass Spirit of Achievement Bronze Award – Feltalálói Oscar-díjnak. (1997. augusztus 31.)
Európában a Feltalálók napja november 9-én van, Hedy Lamarr születésnapjának tiszteletére.
Hedy-Lamarr-díj
A díjat a híradástechnika területén szerzett különleges teljesítményért adományozzák nőknek. Az 5000 eurós fődíjat először Ulla Birnbacher kapta (Grazi Egyetem, Kommunikációs Hálózatok és Műholdas Kommunikáció Intézete). A 2000 eurós utánpótlásdíjjal Simone Winklert jutalmazták (Linzi Egyetem, Híradástechnikai Intézet).

a

Kategória