‘Hogy találtam meg az Igazit :)’ kategória archívuma

 

Történetünk két 30-as éveiben járó, sokat tapasztalt és sokat csalódott ember szerintem szép története. 🙂

Már nem bíztam senkiben és nem is gondoltam, hogy  eltalálhat engem Ámor nyila. A két évvel ezelőtti exemet  fel kellett jelentenem zaklatásért, hiszen minden  pillanatban a nyomomban volt, feltörte az e-mail  fiókjaimat, leütött a ház előtt, követett és nemcsak engem  zaklatott telefonon, és interneten, hanem a családomat és  a barátaimat is. Elegem lett.

Kaptam egy lehetőséget, hogy kijöhetek Angliába, lesz  munkám, pénzem. Egy kisvárosba jöttem ki, barátokhoz,  majd  idővel átköltöztem Londonba a barátnőmhöz, aki  évek óta itt él és dolgozik.

 

Dolgoztam és éltem, de hiányzott az A valaki mellőlem. Be voltam regisztrálva a társkereső oldalra, de mivel több hónapja senki olyannal nem találkoztam az internet segítségével sem, aki kicsit is megdobogtatta volna a szívem, már ki akartam lépni. Csak olyanok írtak, akik mások fotói mögé bújva nagyokat mondtak magukról. Aztán egy nap kaptam egy levelet, hogy küldhetek 3 ingyenes levelet akinek gondolom… Ihletet kaptam és kutatni kezdtem…

Kimondottan magyar embert szerettem volna magamnak. Az első kettőre könnyen rá is böktem, bár csak a kinézetük volt a szimpatikus és ez hamarosan ki is derült. A harmadikat nézegettem egy ideje, nem volt túl jó a kép, majd megtaláltam az oldalán vezetett naplót. Beleolvastam és mintha saját magamat olvastam volna… Elkezdtünk e-mailezni, majd msn, telefon és ez így ment 3 hónapig. Napról-napra jobban érdekeltük egymást, már szokásossá vált, hogy ő végez éjjel, én megvárom msn előtt és a munkaszüneteiben is hívott naponta.

Én Londonban éltem, Ő meg egy kisvárosban Birminghamtól nem messze, ami vonattal kb. 2 óra. Terveztünk, aztán egy decemberi napra tűztük ki a nagy találkozást. Én alapból úgy voltam vele, hogy vonzott az ember, a lénye, de a félelem a csalódástól persze bennem volt, így nem mertem nagyon abban bízni, hogy az is lesz az ember, akivel eddig ismerkedtem. Azt gondoltam, lesz ami lesz!

Amikor megláttam, azonnal tudtam, hogy jó ember. Megfogott a mosolya, a természetessége. Első találkozás kezdeteként elmentünk együtt bevásárolni, majd a barátjától kölcsönzött lakás kis konyhájában főzőcskéztem, ő közben zenét csinált, segédkezett és viccelődtünk. Attól az estétől fogva tudtuk mindketten, hogy kellünk egymásnak. Elkezdtünk tervezgetni, mikor költözzünk össze, ki megy a másik után. Én jöttem át ebbe a kisvárosba, újabb 3 hónap elteltével, itt csendesebb, barátságosabb számomra, számunkra minden, mint London. Lakást bérlünk, dolgozunk, hazajárunk magyarhonba együtt, babát tervezünk, szóval jó az életünk, boldogok vagyunk…

A Szerelmem szemével a mi történetünk:

“A nevem István, jó ideje  kerestem életem párját.  A társkereső oldalon  vezetett naplóm miatt nem töröltem magam, bár aktivitásom egyértelműen erre terjedt ki csupán.

Mintha valami azt súgta volna, hogy életem egyik legnagyobb csalódása következik, de utólag semmiképp nem bántam meg a maradást, mi több, új adatlap szerkesztésével sem kellett vesződnöm ismét, csupán a képeimet frissíteni, amikből a köztes két évben készültek újak. Bár a lelkemnek gyógyulásra volt szüksége, ennek feltüntetése mellett kezdtem újra levelezni lányokkal.

Jó pár hónapos semleges időszak következett, s bár nem sürgettem a dolgot, néhány kellemetlenebb történés után egyre csak veszítettem önbizalmamból. Kiemelt előfizetésem lejártához közeledve elhatároztam, hogy kis pihenőt tartok a párkeresésben és inkább önmagamra koncentrálok. Már csak két napom volt hátra, amikor kaptam egy levelet olyan tartalommal, ami megfogott valamiért. Talán a cseppet sem lekezelő és intoleráns, mint inkább a tiszteletteljesen korrekt hangvétele miatt, nos és persze azért, mert többnyire én küldtem a bemutatkozót, amelynél sok esetben még megválaszolásra sem került sor.

Bár már a visszafordulásra készültem, ezzel a levéllel minden megváltozott, még ha a pillanatnyi kétely ott is bujkált a szívemben. Azt mondtam: próba, szerencse! A hölgy – Noéminek hívják – szintén az Egyesült Királyságban élt, velem ellentétben nem egy Birmingham közeli kisvárosban, hanem a nyüzsgő Londonban…”

Nos ez a történet után úgy gondolom, hogy ha hiszel a szerelemben, a boldogságban, akkor az megtalál 🙂

Ezzel a történettel amúgy nyertünk egy nyaralást, a Randivonalon, ahol összeismerkedtünk. Az ismerőseink, barátaink, családunk szavazataikkal segítettek hozzá minket ehhez az úthoz 🙂  Tavaly Augusztusban Jordániában pihentünk meg kicsit 🙂

a

Kategória