‘Hórusz szeme – A misztériumok iskolája’ kategória archívuma

Történetünk nem sokkal a világméretű özönvíz okozta teljes pusztulás előtt kezdődik.

Ekkor még létezett a Földön az a civilizáció, amely azóta az Atlantisz legenda részévé vált. Az atlantisziak bölcsessége abból származott, hogy e civilizáció tagjai évszázadokon keresztül bővítették tudásukat, évezredeken át gyűjtötték a világegyetemmel és az életnek nevezett folyamattal kapcsolatos igazságokat.

A csillagképek vizsgálata közben jöttek rá, hogy az emberiség élő közösség, amely az égboltozat és a Föld között helyezkedik el, és hogy a Földön minden az évszakok, a ciklusok és a ritmusok is a Nap és a csillagok hatása alatt áll.

Az atlantiszi Naacal tudás iskolájának bölcs papjai felfedezték, hogy a bolygó az egyik ilyen ciklus végső állapotában van.

Hiába figyelmeztettek, hogy egy katasztrófa hamarosan el fogja pusztítani a szervezett társadalmi felépítést.

A papok az emberek segítsége nélkül építettek néhány hajót, vízhatlanná tették, és elektromágneses erők segítségével megvédték őket az olyan erőktől, amelyek behatolnak és feloldják az anyagot.

A papok a főpap Chiquitet Arelich Vomalites vezetésével felszálltak családjaikkal, néhány szerszámmal és házi állattal együtt a hajókra, és kelet-felé elhagyták Atlantiszt. A bolygó megrázkódott. A jég elolvadt. A víz elárasztotta a szárazföldeket, és szinte az egész civilizációt eltörölte a Föld színéről.

Egyiptom közelében két helyen is találtak jó néhány megalitnak nevezett, hatalmas sziklát.

Ezek méretük, súlyuk és bonyolult összetételük révén élő bizonyítékai egy olyan technológiának, ami ismeretlen a mai ember számra, és valószínűleg Atlantisz civilizációjától származik.

Az első ilyen szikla a libanoni Baalbekben található. Itt láthatjuk a világ három legnagyobb és legnehezebb faragott kövét, a trilitonokat. Mindegyik szikla 1200 tonna súlyú, hosszuk 25 méter szélességük 8, magasságuk 5 méter.

Ma a legnehezebb tárgy, ami daruval megemelhető a Discavery űrrepülőgép, de a súlya csupán 150 tonna, a trilitonok súlyának egytizede.

Jelenleg nem áll rendelkezésünkre olyan technológia, amellyel fel tudnánk emelni, vagy pontosan a helyükre tudnánk tenni őket.

A köveket három kilométerre innen faragták ki, majd onnan szállították ide. Egy ugyanekkora szikla még ma is itt fekszik. Az építők sohasem használták fel. A rejtélyes emelvény szokatlan méretének köszönhetően szent hellyé vált. Az özönvíz után itt letelepedő civilizációk az asszírok, perzsák, görögök, és végül a rómaiak erre az emelvényre építették legfontosabb templomaikat.

A második szikla Jeruzsálemben, a három vallás szent városában található.

Itt több megalitot is láthatunk. A hatalmas kövek darabja 800 tonnát nyom. Óriási és megmagyarázhatatlan méretük folytán ezek a sziklák is szent helyekké váltak.

Köréjük épült Jeruzsálem. A zsidók temploma alapzatának részét képezik és ma itt található az El Aksa mecset és a sziklatemplom. Ilyen kövek alkotják a Siratófal alapzatát is.

A hatalmas sziklákhoz egy alagúton át juthatunk el. A baalbeki és jeruzsálemi megalitok azoknak az elveszett építményeknek a részei, amelyeket az özönvíz pusztított el. Hatalmas súlyuknak köszönhetik, hogy a helyükön maradtak.

A kataklizma elpusztította az atlantiszi civilizációt. A tragédia k.e. 10500 körül történt, amikor a Naprendszer az Oroszlán csillagképen haladt keresztül. Az eseményt a világ összes kultúrájának szent könyveibe feljegyezték. Amikor helyreállt a rend az életben maradt papok kiszálltak hajóikból a Föld felszínének középpontjában, a földi erők találkozási pontján.

Azt remélték, hogy az erők segítségével ki tudják tágítani az emberi tudatot azzal, ha hatalmas piramis alakú építményeket emelnek, amelyek összegyűjtik és energiává alakítják a bolygó alapvető rezgéseit.

Spirituálisan fejlett emberek voltak. A fejlődésről alkotott fogalmaikat nem az anyagi gazdagságra alapozták, hanem a belső béke és harmónia megteremtésére, valamint a korlátolt emberállatnak szuper lénnyé való átalakítására.

A papok úgy látták, hogy a kataklizma lehetőséget ad arra, hogy az emberiséget egy magasabb szint felé vezessék, hogy fejlődni tudjon az új korszakban és a társadalom elkötelezze magát a spirituális fejlődés mellett. A Simgzfinx ezeknek az egymást követő korszakoknak a példája.

Alakja, az ember fejű oroszlán test, az oroszlán és a vízöntő közötti ciklust képviseli. Az életet Isten által tervezett folyamatnak látták, melynek során az ember egymás után többször reinkarnálódik, hogy tökéletesítse magát, és felfelé halad az univerzum ranglétráján.

Mivel az emberi lélek sem a teremtő, vagy a világegyetem vagy a saját létezésének okát nem képes megérteni emberi testet ölt, és különféle tapasztalatokat szerez, melynek során bölccsé és megértővé válik.

A lélek reinkarnálódik és mindent érez egy olyan helyen, amely két szélsőséges oldalból áll. Ez egy kettős, bipoláris univerzum, amely lehetővé teszi a két elem összehasonlítását az igazság megértésének érdekében.

Úgy tanulunk, hogy szembesülünk életünk mindenegyes döntésének és tettének következményével.

A szenvedés által képesek vagyunk értékelni a boldogságot. A gyötrelem által képesek vagyunk értékelni a békét.

Azzal, hogy sok életet végigélünk és összehasonlítjuk mindkét szélsőséget megértjük, hogy a valóság csupán a szeretet semlegességének a középpontjában létezik. Az emberiség a reinkarnáció révén lassacskán elkezdi tisztelni mindazt, ami él, és kezdi megérteni, hogy mindennek meg van a maga feladata, és hogy minden helyzet, még a legnehezebb is tökéletes, mert leckével szolgál a spirituális tökéletesség felé vezető úton.

Az ember minden élete után másik szintre emelkedik. Több információhoz, békéhez és harmóniához jut. Több életenergiával rendelkezik, megértő emberré válik aki mindent tisztel és egyre nagyobb energiára tesz szert.

Megérti, hogy ebben a bipoláris univerzumban ilyen ellentmondásos körülmények között az egyetlen dolog, melynek nincsen polaritása a szeretet. A szeretet semleges, akárcsak Isten.

A Denderában látható Zodiákus bebizonyította, hogy ez a tanulási folyamat egy kozmikus ciklus során képes beteljesíteni önmagát.

12 állatövi korszak létezik. Ennek során a Naprendszer teljesen körbefordul a 12 csillagkép befolyása alatt. Ez alatt a 25920 év alatt 700-szor születünk újra különböző testekben helyeken, időkben körülmények között és személyiségekben.

Minden egyes életben tanulunk valami újat. Az ember minden születésekor másmilyen jelet kap a csillagokból sugárzó erőktől.

Ennek révén minden egyes emberi lény kozmikus cikluson megy keresztül, energiát kap a 12 csillaglépből és az égbolt befolyásától, amely szabályozza a ritmust és módosítja a tudatot.
A papok tisztában voltak a világegyetem ciklusai és az emberi lényeknek a különböző reinkarnációk révén megvalósuló tanulási folyamata közötti kapcsolattal, és terveiket a csillagok irányítására alapozták.

Megszövegezték az Istenről, a világegyetemről, és a fejlődési folyamatról szóló tudás felfedésének a módszerét, amely megmutatja az embernek, mi az élet és mi az élet értelme.
Létrehozták az Istenről szóló tudás felfedésének különböző állomásait.

Ezek az állomások azután az égbolton lévő csillagképek korszakaival változtak. Különböző szakaszokat szenteltek Isten, az Univerzum teremtése és az emberi tudat tanulmányozásának. A reveláció minden egyes szakaszát egy vallási csoport irányította, amely Egyiptom központjában, a Nílus vidékén telepedett le.

E vallási csoportok csakraként, vagyis energia, illetve adatátadási és elosztási központként szolgáltak a tömegek számára. Négy szakaszban, négy vallási központot hoztak létre, melyeknek mindegyike különböző nevekkel és jelképekkel az egyetlen Isten különböző fázisának szentelte magát.

Az első vallási központ a görögök által Héliopolisznak nevezett Annuban jött létre az Ikrek korának kezdetén k.e. 6620-ban, Egyiptom predinasztikus korszakában.

 

Ezt a korszakot a művészetekben és az építészetben a szimmetriának szentelték. Arra törekedtek, hogy felfedjék a jellemvonásait tulajdonságait és jelentését az abszolút Istennek. Az egyetlen Istennek, az igaz ügynek, a mindenhatónak, annak az Istennek, akit ők ATUM-RA-nak neveztek. Az univerzum teremtése előtt létezett statikus homogén egységnek.

A második vallási központot Memphis-ben hozták létre a Bika korának kezdetén k.e. 4460-ban. Ebben a korban Istennek egy újabb állomását fedték fel. Azt a kort, amelyben Isten megteremtette a világegyetemet, a bolygókat és a napokat, amikor összeszedte erejét, isteni energiáját és létrehozta az anyagot.

Istennek ezt a különösen kreatív korszakát PTAH–nak nevezték. Ebben a korszakban tanúi lehetünk Montu (Mentu) befolyásának. Montu a bika, amely a Bika korának Egyiptomában még a fáraók nevében is megtalálható.

A harmadik központ Hermopolis ban jött létre. THOTH-nak, az egyetlen igaz Istennek szentelték, aki megteremtette a természetet és benne a különféle állatokat és növényeket.

A negyedik vallási központot a Kos korszakának beköszöntével alapították meg Thébában k.e. 2300-ban. Az volt a feladata, hogy felfedje Isten tulajdonságait, jellegzetességeit és jelentését, amikor saját hasonlatosságára megteremtette az emberi tudatot. Ezt AMON-RA-nak nevezték. Ez volt annak a civilizációnak a csúcspontja.

Sok kost ábrázoló szoborral díszített templomot építettek. A fáraók az Amon vagy a Ra neveket vették föl.

A korszakok, vagyis a csillagképek váltása jelezte a reveláció minden egyes állomásának időtartamát. A tömegek lassan megértették, hogy csak egyetlen, különböző tulajdonságokkal bíró Isten létezik, aki különböző korszakokon keresztül, különböző néven teremtette meg az embert és az Univerzumot.

Felépítették a misztériumok iskoláját, hogy továbbadhassák a tudást és biztosíthassák, hogy a jövő papjai folytassák a reveláció folyamatát. Egyiptomot templomok és vallási központok köré építették, és itt annak szentelték magukat, hogy a diákokból olyan tiszteletre méltó embereket képezzenek akik képesek lesznek majd arra, hogy vezessék az embereket és jól bánjanak a természet alapvető erőivel.

Tanítványokat az egyiptomi gyerekek közül választottak tudatosságuk és fogékonyságuk alapján, és lehetőséget adtak nekik arra, hogy pappá váljanak. Megtanították őket az Isten és az Univerzum révén végbemenő tökéletessé válás folyamatára. Tudománnyal, művészetekkel, vallással és filozófiával foglalkoztak.

Megtanították nekik az önuralom gyakorlását. Arra is megtanították őket, hogyan őrizzék meg életerejüket és értsék meg a tisztelet és a szabad akarat fontosságát. Ezek a gyerekek váltak kasztjuk örököseivé.

A papok a tisztséggel járó hatalommal és tudással bírtak. Az volt a küldetésük, hogy vezessék az embereket az általános javuláshoz vezető úton.

Sok papot ábrázoló szobron éppen egy kockából lépnek ki, más szobrok írnokként vagy bölcsként ábrázolják őket. Tudásuk elismeréseként néhány pap nevéhez hozzátették a Hotep, a békés ember szót. Ilyen például az Imhotep, Amenhotep név.

A papok templomaikban halmozták fel tudásukat, hatalmukat, valamint anyagi és spirituális gazdagságukat. Így született meg az egyiptomi civilizáció.

Ennek a titkos papi szervezetnek a jelképeként Hórusz szemét használták. Még a fáraó hatalmát is beárnyékolva évezredeken át ez a szervezet határozta meg Egyiptom sorsát.

A misztériumok iskolája a Hórusz szemet használta jelképeként. Ez a szem minden egyiptomi templom falán megjelenik. A jelkép eszünkbe jutatja és közli a forma alapvető lényegét.

Egy nagyon egyszerű, szavakon túli gondolatot közöl. Jelentése több ezer évvel a lerajzolása után is érthető.

A szem a Napot, minden élet forrását jelképezi. Reagál a Nap fényére és színeinek rezgéseire. A szem adja át a tűz intenzitását és erejét az agynak. A szem azaz idegvégződés, amely érzékeli az isteni akaratot. Az egyiptomiak a fény intenzitását, az Isten erejét, Pehtphi(?)-nek nevezték.

Az erő, amely anyaggá változtatja a szellemet, és ezzel létrehozza az Univerzumot, ahol az elme kísérletei lezajlanak. A szem a test egyetlen külső idege, melyet működése közben megfigyelhetünk.

A szem tiszta, fehér folyadékkal megtöltött szférák között virágzik. A szem a kettősséget jelképezi. A bal oldali szem szoláris, vagyis érzékeny a negativitásra. A jobb pedig lunáris, vagyis a pozitív dolgokra érzékeny. A szemek kicserélik az információt egymás között, hogy pontosabb mentális képet alkothassanak.

Az ellentéteknek ebben az univerzumában tudatunk folyamatát jelképezik azzal, hogy a szemben álló oldalak összehasonlításával megtalálják az igazságot. A Nap aktív fényére reagálva valódi fényt képeznek le az agyban.

Ez a fény ragyogó életenergia. Láthatatlan fény, amely lehetővé teszi az intelligencia létezését, és a valóság megértését.

A madarak közvetítik a repülés gondolatát, a korlátlan szabadságot. A sólyomnak van a legjobb szeme a madarak között. Hórusz, a sólyom jelképezi az emberi lelket, amint egy halandó és behatárolt életciklus során a tanulási folyamat végére ér és megérti a világmindenség igazságait. Számos különféle élet után a sólyom képes felülemelkedni minden fizikai korláton, valamint a téren, és az időn.

A Hórusz szem a hallhatatlan elme, amely mindent tud és mindent lát. Magasan minden létező fölé tud repülni, és képes bármilyen részletre összpontosítani. Kétségtelen, hogy a papok a tökéletessé válás folyamatának és a fény felé tartó utazás megfigyelőinek és vezetőinek tekintették magukat. Ezért volt Hórusz szem a jelképük. A szem, amely mindent lát.

A Hórusz szem papjai békésen vezették templomaikból az embereket a tökéletessé válás útján úgy, hogy információt fedtek fel előttük Istenről, az Univerzumról, és arról a folyamatról, amelyen az emberi tudat keresztül megy.

A nagyon magas falakkal védett templomok hatalmas építmények voltak. Több ezer ember, férfi és nő élt falaik között, mivel nem létezett nemi megkülönböztetés.

Ezek az emberek legalább 21 éven át tanultak és képezték magukat, hogy papokká és papnőkké válhassanak. Hosszú időt töltöttek különféle templomokban, miközben képzést kaptak és önkontrollt tanultak, hogy eljussanak a következő szintre és egy másik Nílus menti templomba kerülhessenek.

Mindegyik templom speciális információt tartalmazó gyakorlati könyvtárrá vált. Mindegyik másfajta tanítást tartalmazott az Univerzumról, és létezésünk értelméről. Minden templom belsejében más-más szent témával kapcsolatos információkat őriztek, amelyek értelmet adtak a teremtésnek.

Az alapszintű oktatás 7 évig tartott. Ezalatt a tanítványok általános tudást kaptak a Világegyetemről. A képzés során megtanulták kontrollálni a test legalacsonyabb szintű energiaközpontjait.

 

a

Kategória