‘ítélkezés’ kategória archívuma

 

Az ítélkezés az élet valamely jelenségének besorolása a jó vagy  a rossz oldalra. Sokszor így használjuk: elítélem (rossz).  Az egyik oldalra álltam, egyoldalúan szemlélek valamit, azaz, nem látom az egységet, az okot, a miértjét.

Székely János idézete: “Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye – sokszor alig-alig sejtjük!”

És milyen igaza van…Nincs elfogadás, megértésre vágyás szikrája sem…Azt az energiát amit arra pocséklunk,hogy utáljuk a másikat vagy ártsunk neki, fordíthatnánk pozitív irányba is.  Jézus semmire se mondta azt hogy “az enyém”. Hanem arra tanított: minden egy a szeretetben. És amikor kevés volt a hal, végtelen bőséggel áradt a kosárból. Azt tanítják: amit szeretettel adsz, anélkül, hogy megítélnéd, ahelyett új terem benned. Ez persze nem kis dolog elérni, mert csak az nem ítél és választ el a külső világában, aki nem ítél és nem választ el belül sem semmit, vagyis ismeri önmagát. A saját feladatainkra mindig  vakok vagyunk és bármilyen tudásra  is teszünk szert, jó darabig kicsi emberek vagyunk a saját világunkban a nyomasztó ítéleteink súlya alatt, melyek a tudatalattink világában rejtőznek.

Egy tükör az ítélkezés, amit egy  másik ember tart felénk és amiben felfedezni véljük saját hiányosságainkat, gyengeségünket, korlátainkat, és hát…ez letaglózza az embert, de csak ítélkezünk tovább.

Én megpróbálom a visszájára fordítani a gondolatomat. Először itélkezem, általában magamban, aztán elkezdem szemlélni a másik szemszögéből. Amit elitélek, az az én hiányosságom.

Szerintem  amúgy az ítélkezés szorosan összefügg sok esetben az irigységgel is. Hogy miért irigyek az emberek? Mert tőlük kívülálló dolgokban keresik a boldogságukat, és ahhoz is mérik.  Nekünk nincs dolgunk azzal, hogy a másik hogyan látja. Csak az lenne a dolgunk, hogy megtisztítsuk magunkat az  illúziótól, hogy saját magunk képesek legyünk a dolgokat dolgoknak látni, hogy ne helyettesítsünk velük semmit, csak arra használjuk, amire adatott. Az anyagi javainkat, a tárgyakat,  a testünket, és mindazt az élményt, amit a testünk, a tudatosságunk produkál.

a

Kategória