‘Kappadókia-Törökország’ kategória archívuma

Közép Törökországban, a Kappadókiai-fennsíkon Hold-béli tájakat idéz a vulkanikus eredetű vidék. A könnyen megmunkálható tufából a 6-10. században több mint harminc földalatti várost építettek a leleményes őskeresztények, több ezer barlanggal és több mint száz templommal, melyek közül a mai napig csak keveset tártak fel.

Az egyedülálló tájképet létrehozó folyamatok akkor kezdődtek, amikor körülbelül nyolc millió évvel ezelőtt Kappadókia tűzhányói működésbe léptek. A megszámlálhatatlan rétegben lerakódott hamu, láva, vulkáni törmelék és iszap több mint háromszáz méterrel emelte meg a talajszintet, így a terület magasfölddé változott.

A több millió év alatt a vulkáni hamu puha, halvány tufakőzetté állt össze. Később vékonyabb rétegben erre rakódott le a megszilárdult, sötét láva, mely miközben kihűlt, összehúzódott, töredezett, és szabad utat engedett az időjárás pusztító erejének. Az eróziós folyamat ma is tart, fokozatosan koptatja a csúcsokkal teli tájat, feltárva a tarka talajrétegeket a halovány tufától az okker, a sárgásbarna és a vörösesbarna árnyalatain át a fekete bazaltig.

Alaposan szemügyre véve ezt a bámulatos, páratlan tájat, az ember jelenlétének egészen sajátos jeleit fedezheti fel az utazó: a puha, formálható tufát kifaragták, járatokat vágtak benne. Bár első ránézésre csak a kúpokat otthonosabbá tévő ajtók és ablakok tűnnek fel, Kappadókia a sziklák mélyén, sőt, a föld alatt is számos kincset rejt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

E táj lakói hajdanán itt, a föld méhében éltek és imádkoztak. A kőszálak és sziklakúpok legemlékezetesebb lakói Kappadókiában az ókeresztények voltak. Az itt letelepedett szerzetesek, egyben építőmesterek a bizánci kor szabadban álló épületeit utánozták, sajátos sziklakápolnákat hozva létre, dongaboltozattal, kupolákkal, boltívekkel, asztalokkal, padokkal, festményekkel díszített belső terekkel.

A legnagyobb barlanglakás- és sziklatemplom-együttes Kayseritől kilenc kilométerre délnyugatra található, de Nevşehirtől délre is számtalan földalatti város rejlik a mélyben, melyeket több szintben vájtak ki a tufából. E tömegszállás jellegű üregrendszer több ezer embert tudott befogadni, mely igencsak jól jött, mikor az ellenséges katonák elől kellett elrejtőzni.

Az itt élőket a környékbeliek trogloditáknak, vagyis barlanglakóknak nevezték, akik, bár meglehetősen egyszerű körülmények között éltek, bámulatos technikai érzékről tettek tanúbizonyságot épületeik révén.A kappadókiai városok ugyanis igen fejlettek voltak: a központokba tárnákon keresztül lehetett bejutni, melyek egyúttal a szellőzést is biztosították, vizet pedig úgy nyertek, hogy a talajvízszintig mélyítették a kutakat.Utcák kapcsolták össze egymással a különböző részeket, és malomkerékre emlékeztető tolóajtókkal zárták le a tiltott zónákat. Még ágyat is a sziklából faragtak ki, fali fülkék szolgáltak rakodóhelyként, és itt állt az olajlámpás is. A külső bejáratokat szükség esetén óriási kőtömbökkel torlaszolták el, így ezeket a föld mélyén fekvő erődítményeket, bár sötétek és kényelmetlenek voltak, bevenni nem lehetett.

Utcák kapcsolták össze egymással a különböző részeket, és malomkerékre emlékeztető tolóajtókkal zárták le a tiltott zónákat. Még ágyat is a sziklából faragtak ki, fali fülkék szolgáltak rakodóhelyként, és itt állt az olajlámpás is. A külső bejáratokat szükség esetén óriási kőtömbökkel torlaszolták el, így ezeket a föld mélyén fekvő erődítményeket, bár sötétek és kényelmetlenek voltak, bevenni nem lehetett.

Különösen igaz ez a Göremétől néhány kilométerre fekvő Zelvére, mely sziklákba vájt templomairól és tündérkémények néven emlegetett, sipkás kőszálairól híres, melyek csúcsait fekete, kúp alakú, simára kopott bazalt teszi különlegessé, egyszersmind mesebeli kastélyhoz hasonlóvá.

Itt található a Törött Tündérkémény néven elhíresült szikla is.

Törökország középső részén található Kappadókia egyike a világ legfurcsább tájainak. A számtalan vulkáni kúpnak otthont adó vidék legkülönlegesebb formái közé tartozik az erózió miatt meghasadt tündérkémény is, melynek látványát a sajátos formák okozta fénytörés révén létrejövő szivárvány teszi különlegesebbé.

 

a

Kategória