‘Kínai nagy fal’ kategória archívuma

A kínai nagy fal azi.e. 3. század és i. sz. e. 7. század eleje között Kína északi határán épített erődítményrendszerek összessége, amelynek célja az volt, házas hogy a földművelő Kínát megvédje az északi nomád törzsek (nagy részben a hunok) támadásaitól.

A mai Nagyfal az északkelet-kínai Liaoning tartományból, a Yalujiang folyó partjától indul, kilenc tartományon, tartományi városon és autonóm területen át, egészen Gansu tartományig húzódik, itt van a híres Jiayu bástya. Végül a Gobi sivatag homokjában vész el. Hosszúsága 7 ezer 300 kilométer.

A világ hetedik csodájaként nyilvántartott Kínai Nagy Fal a világ legrégibb és legnagyobb katonai védelmi építménye. A nagy fal az i. e. 3. század és i. sz. 17. század eleje között Kína északi határán épített erődítményrendszerek összessége, amelynek elsődleges célja az volt, hogy a földművelő Kínát megvédje az északi nomád törzsek támadásaitól.

A nagy fal valójában soha nem volt összefüggő, különböző erődítményekből állt, amelyeknek jellege és elhelyezkedése a mindenkori politikai helyzettől függően változott. Az első védelmi rendszert Csin Si Huang-ti császár kezdte kiépíteni az i. e. 210-es években. A későbbi dinasztiák némelyike új erődítményeket húzott fel míg más korszakokban a falat egyáltalán nem használták. A ma látható falszakaszok az 1368 és 1644 között urakodott Ming-dinasztia idején épültek; ezeket már téglából emelték, de a korábbi erődítmények fő építőanyaga a döngölt föld volt.

A Ming-kori fal külső borítása téglákból és tégla alakú kődarabokból áll. Belsejét döngölt agyaggal, illetve kőzúzalékkal töltötték fel. Magassága átlagosan 10 méter, szélessége a talapzatánál 7-8 méter, tetejénél pedig 4-5 méter.

A falon nyíllövésnyi távolságra egymástó bástyákat, erődítményeket és az ellenség esetleges támadásaira füsttel éstűzjelekkel figyelmeztető jelzőtornyokat építettek. A bástyákban, illetve az erődítményekben élelmiszert és fegyvereket tároltak. A falon és közelében csapatok állomásoztak, hogy időben jelezzék a külső támadásokat és a védelem első vonalául szolgáljanak.

A Kínai Nagy Fal története az időszámításunk előtti 7. századba nyúlik vissza. Akkor Közép-Kínában hatalmas őrtornyokat, bástyákat, erődítményeket építettek az északon élő népek támadásai ellen, majd falakkal kötötték össze az egyes egységeket. Az időszámítás előtti 221-ben az ambiciózus és nagyra törő hatalmi terveket dédelgető Csin Si Huang-ti császár egyesítette az országot és összekötötte a korábbi fejedelemségek által épített falakat, hogy így védekezzen a mai mongol pusztaságon élő népek lovascsapatainak támadása ellen.
Krisztus előtt 214-ben, legmegbízhatóbb hadvezérnek megparancsolta, hogy a már meglévő északi határ mentén lévő erődöket kösse össze, és bővítse tovább, hogy azok egyetlen védővonallá váljanak. A védvonal építésén mintegy 300.000 ember dolgozott, többek között több ezer kényszermunkára ítélt tudós is. A hideg, a kimerültség, a betegségek, és az éhezés miatt több ezer ember halt meg az építkezés alatt. Testüket a falba temették, azért, hogy szellemük elijessze az Északi Démonokat. A Nagyfal így lett a világ leghosszabb temetője, melyet ezért a “Könnyek Falának” is neveztek.

Először a 12 méter magas tornyokat építették meg, amelyeket 4 hónapi ostromra elegendő élelmiszerrel töltöttek meg. Ezeket azután 6 méter magas erődfalakkal kötötték össze. Mivel a tornyok éppen nyíllövésnyire voltak egymástól, segítségükkel gyorsan tudtak üzenetet küldeni több száz kilométer távolságra is. Egy üzenet egyébként 24 óra alatt futott végig a fal teljes hosszán. A fal segítségével a hadsereg, és az ellátmány gyorsan eljuthatott a birodalom egyik végéből a másikba.

A későbbi kínai dinasztiák mind építettek valamilyen falat. A ma is látható Nagy Fal az 1368 és 1644 között uralkodott Ming dinasztia idején épült katonai létesítmény. Mivel a fal nem összefüggő, egységes építmény, hanem különböző korokban, egy több száz kilométer széles sávban épült falszakaszok összessége, pontos hosszát nem lehet megállapítani. Az egyik forgalomban lévő hivatalos adat a fal hosszát 6 352 km-re teszi, de más becslések 3 000-10 000 km között ingadoznak.

A Nagy Fal rendkívül bonyolult földrajzi körülmények között épült – hegyvidékeken, sivatagokon, pusztaságokon, mocsaras területeken át. Nagy része hegyvonulatokon húzódik úgy, hogy a külső oldalon meredek sziklák határolják A Ming-kori fal külső borítása téglákból és tégla alakú kődarabokból áll. Belsejét döngölt agyaggal, illetve kőzúzalékkal töltötték fel. Magassága átlagosan 10 méter, szélessége a talapzatánál 7-8 méter, tetejénél pedig 4-5 méter. A fal tetején kifelé lőréseket alakítottak ki, belső részén kőlépcsőket és bejáratokat vágtak. Szakaszonként bástyákat, erődítményeket és az ellenség esetleges támadásait füsttel jelző építményeket építettek.

A kínai nagy falat az UNESCO 1987-ben felvette a világörökség helyszínei közé. A fal manapság sajnos nincs túl jó állapotban. A turisták miatt egy kis részét restaurálták, illetve egy Kínában általánosan elfogadott mondás miatt, mi szerint: nem is igazi férfi az a férfi, aki még nem járt a nagy falon. Nagy része azonban az enyészetnek van kitéve, s így bizonyos részek mára már szinte eltűntek. A falat a lakosok sem kímélik, sok esetben tégláit a helyiek hordták el, s abból építkeznek, illetve a graffitisek is szeretik kézjegyüket a falon hagyni.

 

Találtam egy konkrét történetet is a kínai nagy fal építéséről:

 

Kína 7, egymással harcoló fejedelemségből állt. Az egyik kiemelkedett közülük. 25 év alatt, kegyetlenségének, és diplomáciai érzékének köszönhetően legyőzte a másik hatot, és egységes birodalmat kovácsolt Kínából, amit négy tenger határolt, egységes jogrendszert alakított ki.

Első lépésként “Legfőbb Császárrá” kiáltotta ki magát. Pontosabban Első Császárrá. Nem sokkal ezután összeesküvők törtek az életére.

Az Első Császár tisztában volt azzal, hogy csak akkor tarthatja fent uralmát, ha gyökeresen szakít az eddigi hagyományokkal, és elveszi alattvalói kedvét a lázadásoktól, összeesküvésektől.

Az északi földművelők mindig is nomádok voltak. Ezeket letelepedésre kényszeríttette, és megadóztatta. Az összes nagyobb folyót és patakot csatornákkal köttette össze, ezzel megalkotta a világ legnagyobb, belföldi, vízi közlekedési rendszerét. Utakat építtetett, hogy hadserege, és annak fegyverzete, a Birodalom minden részébe gyorsan eljuthasson. Egységessé tette a kocsik méreteit, és azokat is megadóztatta. Az utak felügyeletével, a Császár a Birodalom teljes termény, hadsereg és áru mozgását nyomon követhette. Minden út a Császári Fővárosból indult ki.

Nagyra törő terveihez adókra volt szüksége. Több mint 700.000 embert kényszeríttet arra, hogy lenyűgöző síremlékét megépítsék. Hitt abban, hogy a sírjában, harci alakzatban elhelyezett több ezer agyagkatona fogja, halála után megvédeni. A korábbi fejedelmek inkább a palotáik biztonságába húzódtak. De ez a Császár büszke volt alkotásaira, és mindent a saját szemével akart megnézni. Ezért 5 birodalmi körutat is megtett. Az utolsó közel egy évig tartott. Mindez, a hatalmas (több ezer fős) kíséret, és a szintén Őt kísérő hadsereg ellátása miatt, hatalmas költséget jelentett. Ezért felemelte az adókat. Ezért nőtt az elégedetlenség.

A belső gondokat tetézték, a határ menti nomád törzsek, akik rendszeres rablótámadásokat szerveztek. A Császár attól tartott, hogy a sok támadás miatt elűzik a földműveseiket, és ekkor nem tudná őket megadóztatni.

Gyorsan cselekedett, hogy a birodalma ne hulljon szét. Tömeges áttelepítési programot hajtott végre. Erőszakkal kényszeríttet több mint 120.000 családot, hogy Északról, a ritkábban lakott Déli részekre költözzenek.

Ettől azonban az Udvari Tudósok elborzadtak. Ők Konfucius nézeteit vallották, hogy az ember ösztönösen jót cselekszik, ezért minden uralkodó a bölcsesség, és a jóság mintaképe kell, hogy legyen. Az erőszakos áttelepítéssel ez pedig nem állt összhangban.

Velük szemben a Császár, és legfőbb tanácsadója azt a nézetet vallotta, hogy az ember alapvetően gonosz, és a rend fenntartásához erős hatalomra van szükség. Nyilvánvaló volt, hogy a kétféle nézet, sokáig nem férhet meg egymás mellett. A tudósok összeesküvést szőttek a Császár ellen, amikor nyilvánosan is kérdőre vonták a Császárt, az feldühödött, és azonnal cselekedett.

Háborút indított a “múlt” ellen, és az összes írást elégettette, mert ha megsemmisíti a hivatalos történelmet, akkor kedve szerint írhatja azt újra. Következetesen mindent elpusztíttatott, ami a régi Konfuciusi hagyományokhoz kötődött. Elfogatta a tudósokat, és elevenen temettette el mind a 460-at, hogy ezzel is megfélemlítse a többi alattvalóját. Ez a nyilvános rémtett az ellenállás elfojtására szolgált.

A Császár tisztában volt azzal, hogy az értelmiség kiirtásával csak időt nyert, az Északról fenyegető, ellenségei támadását még nem szüntette meg. Ez ihlette a Nagyfal megépíttetésének a tervét.

Krisztus előtt 214-ben, legmegbízhatóbb hadvezére, parancsot kapott arra, hogy a már meglévő Északi, határ menti erődöket összekösse, és bővítse, hogy azok egyetlen védővonallá váljanak.

A fal építésének idejére, több ezer életben maradt tudóst, kényszermunkára ítélt. A legtöbbjük meghalt. A fal, a Világ leghosszabb temetője lett. A Császár legidősebb fia részvéttel beszélt, a meggyilkolt, Konfucius nézeteit valló tudósokról. Mivel befolyása nőtt, a fal építéséhez száműzte az apja.

A falon, kb. 300.000 ember dolgozott. A hideg, a kimerültség, a betegségek, és az éhezés miatt több ezer ember pusztult el. Testüket a falba temették, azért, hogy szellemük elijessze az Északi Démonokat. A Nagyfalat, ezért a “Könnyek Falának” is hívták.

Először 12 méter magas tornyokat építetek, amiket 4 hónapi ostromra elegendő élelmiszerrel töltöttek meg. Ezeket azután 6 méter magas erődfalakkal kötötték össze. Mivel a tornyok éppen nyíllövésnyire voltak egymástól, segítségükkel gyorsan tudtak üzenetet küldeni több száz kilométer távolságra is. Egy üzenet 24 óra alatt futott végig a fal teljes hosszán (ez a “csúcs” a telefon feltalálásáig megdöntetlen maradt).

A fal segítségével a hadsereg, és az ellátmány gyorsan eljuthatott a Birodalom egyik végéből a másikba. A Császár, ravasz módon a hadsereggel őriztette a falat, távol tartva a katonák túlnyomó részét a Fővárostól, nehogy egy esetleges népfölkelés esetében átálljanak a lázadók oldalára.

Miután ellenfeleit legyőzte, a Császár a hallhatatlanság megszállottja lett. Kitartóan kereste az Élet Elixírt. Rendszeresen kipróbálta a varázslói, és alkimistái által bemutatott italokat. Egyes kotyvalékok halálos mérgeket (pl. higanyt, és foszfort) is tartalmaztak. Valószínűleg ezek mérgezték meg véletlenül…

A Császár legbefolyásosabb tanácsadói tudták, hogy kivégzik őket, ha a száműzött fiú a trónra kerül. Ezért a holtestet gyorsan visszavitték a fővárosba, hogy mielőbb, a jobban befolyásolható, második fiú közelében legyen apja holteste.

A hosszú utazás alatt, a nyári melegben, nehéz volt eltitkolni, hogy a Császár hintójában, annak holtteste fekszik. Ezért erősszagú, sózott halakat szállító kocsikat rendeltek a Császár hintója mögé, hogy ne érződjön a bomló tetem bűze. Így érkezett vissza a fővárosba a halott császár. Tanácsadói, hamis aláírással, a Császár nevében levelet küldtek a száműzött első fiúnak, hogy végezzen magával. A Császári parancsnak nem lehetett ellenszegülni. A biztonság kedvéért az összeesküvők, a levéllel egy kardot is elküldtek.

Az első fiú halála után, a második került hatalomra. Uralkodását véres örökösödési háborúk, parasztfelkelések fémjelezték. A második császár a csatamezőn esett el. Hét évvel később egy másik uralkodócsalád vette át a hatalmat, és megszilárdította a békét Kínában. “


a

Kategória