‘Lélekenergia’ kategória archívuma

Világunkban sok különböző energiaforma létezik, s van köztük egy olyan energia, mely talán nem tudatosult bennünk. Esetleg nem foglalkoztunk vele, vagy a figyelmünkön kívül maradt. Ez a lélekenergia, amely elsősorban önmagunkban található.
Ha erre meditációkban és életünkben rákapcsolódunk, akkor tudatunknak gyors és látványos fejlődése következik be. Belső lényünk tökéletesen átalakul. Olyan belső tudati ,,erőre”, ,,hatalomra” teszünk szert, mely a ,,hagyományos emberiből” képes fokozatosan istenit formálni.
Mindez a különböző anyagi energiáktól eltérően pozitív természetű. Sőt, minél inkább az embertársaink javára fordítjuk, annál több áll rendelkezésünkre. Ez az energiaforma a bensőnkben van elrejtve. Lélekenergiának, vagy benső energiának nevezzük.

Az energia területén a Szenteket és misztikusokat általában nem tartjuk szakembereknek. Mégis hozzájuk szükséges fordulnunk a bennünk rejlő kimeríthetetlen forrás megismeréséhez és birtokbavételéhez. A tudósokhoz hasonlóan, a Szenteknek is van a kialakult nézetük a természetről, a teremtés eredetéről és a hozzávaló kapcsolatukról. Ok élik és elmagyarázzák, hogy az összes élet egyetlen ,,energia” kinyilatkoztatása és ez az ősenergia-őserő az érzékekkel fel nem fogható birodalmába vezet bennünket. A Szentek életpéldájukkal, útmutatásaikkal ehhez a rejtett és kimeríthetetlen energiához nyitnak kaput.

Ősidőktől fogva azt tanítják a látnokok és a próféták, hogy a mi Teremtönk, az Isten. Ő abszolút valóságában Formanélküli és Névtelen. Fogalmakkal vagy magyarázatokkal meg nem érthető. Ha mégis szeretnénk megfogalmazni, akkor boldogságot, békét árasztó, végtelen ,,Mindenségtudat-óceánként”, Szeretetként, Békeként írhatjuk le.
A szentek és misztikusok kijelentése alapján Isten kezdetben Egy volt, majd több akart lenni. Ez az impulzus hatalmas vibrációt váltott ki, mely Isten Fényében és a Szférák Zenéjében nyilatkozott ki. Ez a két manifesztáció a Bibliában Szent Igeként ismert:

” Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél

és az Isten vala az Ige.” (János 1:1)

A világ összes Szentírása utal a Fényre és a Hangra. Megfigyelhetjük, hogy különböző vallások imahelyein a Fény és Hang szimbólumai mindenütt jelen vannak: örökmécsesek, gyertyák, csengő, dob, harang, imamalom stb.
Az Ige, a Teremtő legközvetlenebb kinyilatkoztatása a Tiszta Tudat. A teremtés során az egyik szintet a másik után hozta létre. Így ismert például a teremtés hét napja, vagy a kabala hét szintje.
Megteremtette az emberiséget és az összes többi életformát. így a kauzális régióból származó kedélyelme és az univerzumunk fizikai építőköveinek szolgáló atom egyaránt ennek a teremtésnek az eredménye.

Mi, akik a fizikai világban élünk azt gondolhatjuk magunkról, hogy gondolkodó ,,kedélyelméből”, valamint anyagból állunk. A Mesterek azonban emlékeztetnek arra, hogy mindezek a léleknek, a tiszta tudatnak a termékei. A valóságban a kedélyelme és a test is a lélektől kapja az életet, az erőt. Gyakorlatilag az összes energia a Létből, Istenből, a Lélekből ered.

A Szentek hívnak: kapcsolódjunk rá a lélekenergiának kiapadhatatlan forrására. Ha képesek vagyunk tudatosan létrehozni a “benső energiával” a kapcsolatot, akkor ,,első kézből” kapunk gyakorlati tapasztalatot. Az összekapcsolódás észlelési szinten nem más mint a misztikus élmény átélése.
Ezeknek az.,,összekapcsolódásoknak”, vagyis a, lélekenergiának egyre tudatosabb átélése és így hasznosítása révén hatalmas belső átalakulást indikálunk önmagunkban.Ezt a folyamatot nevezi Jézus Krisztus a Nikodémussal történt beszélgetése során a Lélekben való újjászületésnek.

Ma Indiában, ezt a “benső energiánkra” való rákapcsolódást jógának nevezik. A jóga szó szerinti jelentése: lelkünk összekötése, vagy összekapcsolása Istennel.
Az emberi lét lényege, eszenciája, a mindent élettel eltöltő Tudat szikrája: a lélek. Lelkünk tudatos lény, a ,,Mindenségtudat-óceán egy csöppje”. Testünkben a két szemöldök közötti és mögötti pontból kiindulva árad szét. Ez a hely a lélek centruma.

A Bibliában ezt a pontot mondják szemnek: ,,Ha a te szemed tiszta, egész tested tisztává lesz”. Az esszénusoknál egyszemnek írják: ,,Megalkotta Ő a szemet, mely kifürkészi a távoli messzeséget, s a szemet, amely a szívbe pillant be: az egyszemet”. Indiában: Síva szeme vagy “tisra til”.
Az egyes jóga utaknál a lélekáram visszahúzása az alsóbb csakráknál, más néven energiacentrumoknál kezdődik. A jógi felfelé haladva, egyik centrumot a másik után vonja ellenőrzése alá, illetve hagyja el. Kezdetben a kundalínire koncentrálnak, majd a köldök, a szív, a gégefő és végül a harmadik szem következik.

A ,,Surat Shabd Jógában”, a többi technikákkal ellentétben, nem törődünk az egyes energiaközpontokkal, hanem a figyelmünket, s vele együtt az érzékáramainkat is rögtön a harmadik szembe, a lélek székhelyére koncentráljuk. Ez a fokuszálás, ez a figyelemkoncentráció a meditációs technika lényege. Egy ötéves gyermek éppen úgy gyakorolhatja, mint a százesztendős aggastyán. A Surat Shabd Jóga, másképpen a Sant Mat mesterei mindenkinek ezt az egyszerű és közvetlen technikát javasolják. Ez, a normális testműködésbe történő bármiféle beavatkozás nélkül, a lélekáram testből való visszahúzódásának természetes útja. Ugyanez történik a fizikai test halála során is, csak nem tudatosan, hanem kényszer jellegűen.

Ennél a technikánál tehát a koncentráció rögtön a szemközéppontban kezdődik. Ezt a folyamatot segíti elő a bennünket beavató Mester, amikor a szeretetével és figyelmével erősíti koncentrációnkat.
A Mesterek három, meditációs technikára tanítanak: Simranra, Bhajanra és Dhijanra.


A Simran Isten öt Szent Nevének védelme. Ezt gondolatban egymás után ismételjük. Az öt, a Mester figyelmével feltöltött Név segít nekünk az -összpontosításban. Megállítja a gondolataink sodrát, s így nyugalomba hozza a kedélyelmét.


A Bhaj an a Hangáradatra történő koncentráció.

A Dhijan pedig kontempláció, vagyis szemlélődés.

A Simran: ahogyan az elektromos áram terméke a hő és a fény, úgy hozza létre a lélekenergia áramlása a Fényt. Ez a Fény sokkal sugárzóbb, ragyogóbb, csodálatosabb minden más fénynél. Békével, belső örömmel, ,,mámorral” tölt el bennünket. Ha tudatukkal belekerülünk ebbe az áramlatba, akkor a testtudatunk fölé, majd a benső, magasztosabb régióba j utunk. Ha a benső Fény megpillantjuk, felismerjük a Szentek által mindig is hangoztatott Igazságot: a makrokozmosz benne foglaltatik a mikrokozmoszban.

A Bhajan: a Hangáradatra történő koncentrálás. A Hangáradat erejének növekedésével ellenállhatatlanul és gyorsan húz bennünket fölfelé. Felgyorsítja a testtudatból való visszahúzódást.

A Dhijan: kontempláció (szemlélődés). Isten iránti szeretetünk gyümölcse. Sant Kirpal úgy mondta: semmi köze a képzelgéshez. Az édesanyának, gyermeke iránt érzett erős és határtalan szeretete hasonlít ehhez. Ennek megvalósulásaként jelenik meg, lezárt szemünk előtt, a Mester sugárzó alakja.

Mindhárom meditációs technika a koncentráción alapszik, melynek eredménye a testi érzeteinknek, majd gondolatainknak megállítása, átlépése. Elérjük a belső csendet, az ürességet, majd kontemplációnk során elhagyva a fényalagutat, áthaladunk a Csillagos Égen, a Holdon, a Napon, és a Mester sugárzó jelenlétébe kerülünk. A további benső utazásunkon Ő a vezetőnk. Amikor szemlélődésünk során szemtől-szemben találjuk magunkat a Mester sugárzó alakjával, ráébredünk milyen az az igazi Tisztaság, a Jóság. Milyen az a Szelídség, Elfogadás, Szeretet, ami éget, tisztit, amely nem hasonlatos semmilyen korábbi elképzelésünkhöz.

A Mester emberi lénye hozzánk hasonló, de már átlépte annak korlátait. Egy a végtelennel.

A Mesternek felismerni az isteni voltát, és benne a legmagasztosabb tanárt nem más, mint az alázat Útja. Ha ezt a szintet elérjük, akkor minden lépésünknél vezet tovább bennünket, mind a spirituális utazásunkon, mind a világi életünk dolgaiban.

Ha meditációnkban megpillantjuk a Mester sugárzó alakját, akkor ez a pillanat jelzi a benső utazásunk kezdetét. Innen a Mester vezet. S áthatol velünk az asztrális síkról a kauzálisra, majd onnan a szuprakauzálisra. Oda, ahol a lélek megláthatja eredeti dicsfényét. Oda, ahol végül felismerheti és átélheti: egylényegű Istennel.

A lélek utazása itt még nem ér véget. Az utolsó szakasz felé közeledve szemtől szembe kerül Teremtőjével. S ez az a szint, melyet a Szentírások Igazi Hazának vagy Sach Khandnak neveznek.

Ez a birodalom tisztán spirituális és nem alávetettje az idő korlátjának. Az ,,elveszett gyermeket” visszafogadta a Magasztos Atya. A tékozló fiú saját elhatározásából, saját tettekre váltása révén beleolvadhat, átélheti Isten határtalan kegyelmét. A lélek saját tudati tisztulása, újjászületése révén visszatér az Örök Hazába. A lélek felismerésein és tapasztalatain keresztül tisztul meg, fokozatosan tudatossá, az isteni Terv tudatos munkatársává válik. Tengerré lesz. Ahhoz, hogy valaki a Teremtők Fényét és Erejét ,,el tudja viselni” hasonlóvá szükséges válnia. Tisztává, ,,átlátszóvá”. Igazzá. Tudatos Szeretetté! Hasonló ehhez az Ószövetségben a Frigyláda őrzése. Pontosan meg van írva a bibliában, hogy ki és milyen ruhában léphetett be a kinyilatkoztatás sátrába. Pedig nem a kívül viselt ruha volt a fontos, az csak a beavatottság szintjét, a tudatossági fokozatot reprezentálta. Mindig az ember belül megvalósított valósága a lényeg. Ha ez a kinyilatkoztatás sátrában nem volt megfelelő szintű, az illető az energiamezőben egyszerűen szörnyethalt, mintha villám sújtotta volna.

Ezt a behatárolt fizikai állapotunkból való utazást az Igazi Hazába, a mély völgyből a magas hegycsúcsra tett vándorlással hasonlíthatjuk össze. A lélek a tudati fejlődésén keresztül fokozatosan egybeolvad a Teremtőjével. A tökéletes Összeolvadást elérve nem létezik többé sem alany, sem tárgy. Sem szemlélő, sem szemlélt. Sem szerető, sem Szeretett Lény. Minden, ami erről elmondható az: a napsugár eggyé válik a Nappal. A csöpp beleolvad az Óceánba. Ez emberi létünk végső célja.

A Szentek és misztikusok elmondják nekünk, az emberi test a teremtés koronája. Csakis ebben a formában képes lelkünk újra egyesülni Istennel. A Szentírásokban az áll: Isten az embert saját képmására teremtette. Ha életünk során rákapcsolódunk a lélekenergiának nevezett benső forrásra, akkor mentális és spirituális egyensúlyhoz jutunk. Meditációink során, a figyelmünk összpontosításával, a belső kimeríthetetlen energiaforrásunkkal kapcsolódunk össze, és ez által szeretetteljesebb, jóságosabb emberekké válunk. Ez az energia teszi lehetővé, hogy a napi gyakorlatunkban felismeréseink révén átalakítsuk viszonyulásainkat, és tettekre váltsuk a Tanítást. Ennek során válunk képesé beteljesedett életet élni és pozitívan hozzájárulni a társadalmunk fejlesztéséhez. A “benső energia” áldása pozitívan hat szemléletünkre. A világról alkotott képünk egyre átfogóbb, megértőbb és bölcsebb lesz. Jobb emberekké, igazi tanítványokká válunk.
Világos és egyértelmű számunkra, hogy az Istennel eggyé vált Szentek szeretete nem ismer határokat.
Ahhoz tehát, hogy Isten birodalma újra ,,leszálljon a Földre”, s hogy életünket a béke és harmónia töltse el, merítsünk az isteni békéből, harmóniából.
Ez a lélekenergia.

a

Kategória