‘Lemuria’ kategória archívuma

 

 

 

 

 

 

 

 

Létezett egykor a lemuriai ember? Az Indiai-óceán környéki flóra és fauna szokatlan eloszlásának magyarázatára 19. századi tudósok vetették fel egy elsüllyedt kontinens létezésének gondolatát. Van ennek a teóriának valóságalapja? Egy újságíró, kinézve az oregoni Portland felé tartó éjszakai vonat kocsijából, szokatlan, piros és zöld fényekre lett figyelmes a kaliforniai Shasta-hegyen. Megkérdezte a kalauzt, aki azt válaszolta, hogy “a lemuriaiak szertartásának fényei”-t látta. Így született meg Edward Lanser cikke, mely a Los Angeles Time Starban jelent meg 1932. május 22-én. Egy újabb sztori reményében Lanser a Shasta-hegyhez utazott, ahol Weed városkában találkozott másokkal is, akik szintén látták a fényeket. Meséltek neki a hegyoldalban rejtőzködő “titokzatos falu”-ról, ahol még senki nem járt, s így senki nem hozott róla beszámolót. Korábban egy “kiváló tudós”, Edgar Lucin Larkin professzor figyelte a falut egy nagy látcsővel.

A lemuriaiak “magas, nemes arcú, rövidre nyírt hajú férfiak. Mezítláb járnak, s makulátlan fehér ruhát viselnek.” A fények kísérte szertartást elpusztult földjük, Lemuria emlékére tartják. Több ezer éve észrevétlenül élnek Észak-Amerikában “a tibeti mesterek titkos erejének” felhasználásával, amely képessé tette őket arra, hogy beleolvadjanak környezetükbe, s láthatatlanná váljanak, amikor csak akarják. Falujukat láthatatlan fal védi a külvilágból érkező betolakodóktól..

Vagy ez az egész história az ő agyszüleménye? A későbbi kutatások nyomát sem lelték a lemuriaiaknak a Shasta-hegyen, Larkin professzor pedig valójában egy okkultista, akinek Lowe-hegyi “obszervatóriuma” turistacsalogató volt. 1924-ben meghalt, így nem cáfolhatta Lanser kijelentéseit. Lanser Shasta-hegyi kolóniáját kétségtelenül a “tibeti filosz”, alias Frederick Spencer Oliver 1894-ben publikált Két bolygó lakója című okkultista regénye ihlette. A regényben a Shasta-hegy bölcsek menedékhelye, melyet az ősi tudás megőrzésére hoztak létre.

Charles Darwin A fajok eredete című, 1859-ben megjelent munkája zavarba hozta a tudósokat. Ha az egy helyen élő hasonló fajok közös őstől származnak, akkor miként értelmezzék az olyan teremtményeket, mint pl. a lemur (maki), mely főleg Madagaszkár szigetén él kis számban a közeli Afrikában, ezenkívül azonban Indiában és a Maláj-félszigeten is megtalálható? Más állat és növényfajok esetében ugyancsak felmerül ez a kérdés.

Hogyan jutottak át a makik az Indiai Óceánon? A kézenfekvő válasz, egy földhídon át. A vitához a geológusok is hozzátették a maguk érveit, rámutatva egyes közép-indiai, valamint dél-afrikai sziklák és kövületek közti hasonlóságra, és megszületett az Afrikát Indiával összekötő, a lemurok származási helyének tartott új kontinens, mely Philip Sclater angol zoológus javaslatára a Lemuria nevet kapta…

Darwin evolúciós elmélete szerint az ember a majomtól származik, a rokonság bizonyítékaként azonban semmilyen lelet nem került elő. Ernst Haeckel német természettudós az emberiség lehetséges bölcsőjét látta Lemuriában, de az elmélet alátámasztását szolgáló kövületek a kontinenssel együtt a tengerbe vesztek.

A mai tudományos világnak nincs szüksége Lemuriára, amióta más elméletek, így a kontinensvándorlás, elfogadottak a lemurok különböző helyeken való megjelenésére, valamint az afrikai és indiai geológiai hasonlóságok magyarázatára. Még ha létezett is Lemuria, évmilliókkal az első emberfajok megjelenése előtt elsüllyedt. Mindazonáltal a gondolat, hogy egy eltűnt kontinens volt az emberiség bölcsőjének egy lehetséges helye, sok okkultista számára ellenállhatatlan volt, világegyetemükben Lemuria Atlantisz mellett foglal helyet…

Kik a Lemuriaiak? Az okkultisták szerint a lemuriaiak leszármazottai ma is élnek, ők az ausztrál bennszülöttek, a hottentották és a pápuák. Blavatsky halála után teozófusok egész sora foglalkozott Lemuriával. Atlantisz és az elsüllyedt Lemuria című művében William Scott Elliott már azt mondja, hogy a lemuriaiak csaknem 4,5 m magas, barna bőrű lények voltak. Lapos, homlok nélküli arc, előreugró áll jellemezte őket. Feltűnően távol ülő szemükkel a madarakhoz hasonlóan oldalra is láttak. A legkülönösebb a hosszan hátra nyúló sarkuk volt, melynek segítségével hátrafelé ugyanolyan könnyen jártak, mint előre…

 

a

Kategória