‘Lillafüred’ kategória archívuma

Miskolc nyüzsgő nagyvárosi hangulatát magunk mögött hagyva szerpentin út vezet egyre feljebb, a levegő tisztább és szinte illatos, a fákkal szegélyezett út és az alatta elterülő szakadékszerű mélység megborzongatja az utazókat. Aztán hirtelen elénk tárul egy csillogó gyöngyszem a természetből, maga a Hámori tó.  A tó partján magasodik az elegáns és büszke épület, a Palota Szálló, melynek ódon hatása fokozza a táj és a modernség összhangját.


Tovább haladva a csipkés cseppkövekkel ékesített Anna barlang látható, és az erdő szélén megtekinthető a romantikus vízesés. Még feljebb ajándékárusok és tarkálló étkezdék szegélyezik az út mentét, míg meg nem találjuk a felújított bejáratú István barlangot, ahol a várakozók is érzik a hűvös, ködös barlangi levegőt. Csoportosan, óránként van séta, idegenvezetéssel egybekötve. A barlang belsejébe haladva az odalátogatókat megérinti valami kedves, véletlen játékhangulat, melyet a természet ajándékozott az utókornak: mesefigurák bűvölik el az embereket. Megtekinthető a Télapótól Disneyland-figurákig a legváltozatosabb formák, Jancsi és  Juliska, de a legvitathatóbb az úgynevezett zenekar és a karmester, amit csak annak tituláltak, mert valaki azt látta a legvalószínűbbnek. Szerintem a figurák a Meteora-kolostorokra hasonlítanak, még a cseppkő hegyformája is megvan. Már csak ezért is érdemes idelátogatni, hogy megoszthassuk véleményeinket, kinek miről mi jut eszébe. A barlangban 10 fok van, párás vizes minden és meghitt a csend, a régmúlt hangulata.

Aki a sétán kívül mozgalmasabb programra vágyik, a barlanggal szemben a parkoló után elindulhat a Mária sétányon, ahol a Mária műemlék nyugalmat és biztatást adva segíti a  túrázót, hogy feljusson úticéljáig. Erdei sétaút vezet felfelé, járható, kis edzést igénylő, a levegő tisztasága és a csend lenyűgöző. Nincs autó, zavart keltő emberek, csak a szépség és a béke uralkodik a tájban. Ez ad erőt annak, aki elfárad, vissza akar fordulni, de továbbmegy. Valami fogva tartja a túristákat, de nem az eltévedés és a jelzéskeresés, hanem egy cél odafent, amely minden fáradtságot megér.

Aki szobát foglaltatott a Fehérkőlápa túristaházban, annak még mindig nem elég érv megörülni, hogy elértük az úticélt. Az erdészház az erdő közepén páratlan látvány, de mégsem csak a pihenésre sarkall, hanem még feljebb, ahol egyedülálló látvány tárulhat elénk. Létezik egy kilátó, ahová erdei út vezet, csak kis szakasz fehér szikla az erdő és a hegytető legszélén, ahonnan a végtelen hegyek és mi vagyunk. Magány és boldogító társaság, amely kettősét a természet adja.

Estére vissza a házhoz, néhány kutyavakkantás, bor, zene, erdészpörkölt a háziak vendéglátásából és meghitt hangulat. Olyan jól sehol nem lehet aludni, mint egy kis házban az erdő közepén…

Másnap újabb élmény a lefelé séta, amely néha könnyebb, ha rövidíteni akarunk, nehezebb és néhány jótékony akadály leküzdésére buzdít. Mária szeretettől mosolygó kőarca elismerést sugároz, és ezt magunkkal visszük még a kisvasútra is. Gőzös illat, hűvös levegő, robogás, a vidám társaság és gyermeknevetés kíséri a látnivalót. Garadnáig erdei házak, erdő, és az Ómassai Őskohó, kirándulók tábortüze, hatalmas lapulevelek a patak mentén mind boldogsággal töltik el az utazót. Miskolc felé az erdei szakadékok szélén haladva egy kis félelem és izgalom is vegyül a vidám érzésekbe, de a nagyvárosba érve és az út végén leszállva, jólesően nyugtázza mindenki, ez az élmény többszörösen is megérte.

a

Kategória