‘Longinus lándzsája’ kategória archívuma

A végzet lándzsája.A szentként őrzött lándzsa állítólag az a fegyver, mellyel a keresztre feszített Jézust megsebezték. A legenda szerint az, aki birtokolja a lándzsát, korlátlan hatalom birtokába jut, és végleg eldöntheti a világ jó vagy épp rossz sorsát. Állítólag Hitler is mindent megtett, hogy a magáénak tudhassa.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A lándzsáról egyedül János evangéliumában esik szó. Máté, Márk és Lukács nem tesz említést róla. A történet szerint a rómaiak arra készültek, hogy eltörik Jézus lábát.Ez bevett szokás volt akkoriban és a kereszthalál meggyorsítására szolgált. Ám mire a kereszthez értek, hogy eltörjék a lábát, Jézus már meghalt. Hogy megbizonyosodjanak erről, egy római centurio, akit Longinusnak neveztek és aki  Poncius Pilatus proconsul hivatalos képviselőjeként volt jelen, oldalba szúrta lándzsájával.

Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jőve ki abból.
– János evangéliuma 19:31 – 37

 

A jelenséget Órigenész keresztény tudós, csodának tartotta. A katolikus vallás szerint a vér és a víz jelképezi a keresztséget és az eucharisztiát, avagy úrvacsorát.

A Jézust oldalba szúró katona nevét a Biblia nem említi. A legrégebbi ismert forrás szerint a név egy negyedik században íródott apokrif iratból, a Nicodémus Evangéliumból származik.

A név szintén feltűnik a Rabula Evangéliumban amely jelenleg a firenzei Laurentian könyvtárban található. A képen a LOGINOS (ΛΟΓΙΝΟC) név annak a katonának a feje fölött van aki éppen Jézust szúrja meg a lándzsával. Ez a legkorábbi írásos utalás a névre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Bibliából kimaradt tekercsekből, az ősi, apokrif iratokból ismerhetjük meg az említett római katonát, akit Longinusnak hívtak. A csodák már vele elkezdődtek, ezért Heródes biztonságba helyeztette a lándzsát, nehogy a furcsa, érthetetlen események azt igazolják a népnek, Jézus mégis isten volt.

Az évszázadok során, az akkoriban Szent Lándzsa néven ismert talizmán több európai uralkodónak került a tulajdonába. Csodás erejébe bízott – többek között – Constantinus császár, Theodosius császár, Alarick gót király. Nagy Károly még a csatáiba is magával hurcolta. A legendák szerint Attila hun fejedelem szintén birtokolta. Végül a lándzsa Bécsbe került, ahol egy múzeumban helyezték el. Itt talált rá Adolf Hitler, akit izgalommal töltött el az ereklye létezése, mivel a múltban sokan a világvégzet legendájával kapcsolták össze.

Az akkori gazdasági és politikai helyzet radikális változtatásra, új út keresésére, és a régi germán hitük visszaállítására ösztönözte a németeket. Egyfajta vezér vagy messiásváró légkör alakult ki, és eközben egyre jobban virágzott az okkultizmus, a mágia, és a spiritizmus. Ez a szemléletmód teremtette meg a táptalaját annak, hogy Hitler és követői a lándzsa erejébe bízva akarták meghódítani a világot. Ám mire gyakorlatilag is a magukénak tudhatták az ereklyét, már késő volt. A II. világháború után a lándzsa egy időre az Egyesült Államokba került, később azonban visszaszolgáltatták az osztrákoknak. Az érdeklődők napjainkban a bécsi Művészettörténeti Múzeumban tekinthetik meg, ám azt, hogy a kiállított tárgy eredetit-e, a mai napig homály fedi.

a

Kategória