‘Magyar vademberek’ kategória archívuma

1767-ben a felvidéki Bát község mellett vadászok bukkantak egy húsz év körüli lányra egy medvebarlangban. A lányt kicsi kora óta az állatok nevelték, nem ismerte az emberi szót, és nem is tartotta magát embernek.
1793-ba

n Erdélyben Magyarlápos közelében találtak egy nagyjából 14 éves fiúra, aki magányosan kóborolt a vidéken. Nem volt ruhája, és gyökereken, bogyókon és rovarokon élt. Juhászok fogadták be, de rendkívüli vadsága miatt nem bírtak vele, s hamarosan megszökött.
A leghíresebb magyar vadember az 1746-ban elfogott Hany Istók volt. A körülbelül tízéves fiúra halászok találtak rá a Hanságban, és Kapuvárra vitték. Beszélni nem tudott, ruhája nem volt. Állítólag testét halpikkelyek borították bőr helyet, gömbölyű feje, apró szeme, horpadt orra és széles szája volt, de feltűnően hosszú kéz- és lábujjai között nem volt úszóhártya.
Az egykori tudósítás így számol be róla: „Fűnél, szénánál, szalmánál egyebet nem evett, a ruhát magán nem szenvedte, és ha maga körül senkit sem látott, egyszeribe a kastélyt kerítő sáncba ugrott, és úgy úszott, mint a hal. Közel esztendeig tartatott a gyermek a kastélyban, már kezdett főtt ételeket enni és egészen ember lenni, ezért nem tartották eléggé szoros szemmel.
Egyszer eltűnt és többé nem találtatott. Kétségkívül a kastélyhoz közel folyó Rábca vizébe ugrott, és újra a Hanságba vetette magát.”
a

Kategória