‘Mahábalipuram az elsüllyedt város ami a tengerből bukkant elő.’ kategória archívuma

Mahábalipuram csodás városa egy katasztrófa következményeként bukkant elő a tengerből. Amikor a 2004. december 26-ai pusztító cunami visszavonult, az indiai Mahábalipuram víz alatti romvárosa hirtelen előbukkant a tengerből.

A titokzatos romok valószínűleg a hét pagoda városához tartoznak, melynek létezését hosszú ideig vitatták. Az indiai és angol búvárok által 2002-ben felfedezett Mahábalipuram víz alatti romjai egy kivételesen szép és jelentős elveszett város csodálatos maradványai, melyet a turisták napjainkban már a partról is megcsodálhatnak.

A város, melyet megirigyeltek az istenek A nagy Pallava király, I. Naraszimhavarman uralkodása idején Mahábalipuram városa virágzó tengeri kikötő volt. Naraszimhavarman és az őt követő Pallava királyok hatalmas gránittömbökből finoman kifaragott pompás templomokkal, sziklatömbökbe vájt pazar barlangtemplomokkal, valamint mítoszokkal, istenek képmásával és egy hetedik századi indiai falu életét bemutató domborművekkel emelték városuk fényét. A várost több mint száz aprólékos kidolgozású szobor díszítette, melyekben az indiai kőfaragó és szobrászmesterség legszebb darabjai csodálhatók meg.

A hét pagoda városát először egy csillagász, mérnök és felfedező, John Goldingham említette írásában, aki 1798-ban járt itt. Egy nagy, egykor a parton álló város legendáját jegyezte fel, mely olyan szép volt, hogy féltékennyé tette az isteneket, akik egy szép napon özönvizet zúdítottak rá. A monda szerint a városnak az özönvíz előtt hét mesés temploma volt, ebből hat víz alá került. A hetedik korábban is a parton állt, de az újabb ásatások szerint magát a Parti-templomot is elmosta a víz, és később kövenként építették újjá a tengerből. Ijesztő bibliai hasonlóság.

A mahábalipurami faragások talán legérdekesebb része egy özönvíztörténet ábrázolása, mely sok hasonlóságot mutat a Bibliában leírtakkal. Az indiai változat szerint Bhagiratha bölcs lehozta a mennyekből a Gangesz istennőjét, Gangát, hogy megtisztítsa ősei lelkét. Amikor látta, hogy az özönvíz el fogja mosni a Földet, megbánta tettét, és Siva isten közbelépéséért imádkozott. Siva leszállt a Földre, és az áradatot átengedte a hajóján, így az szétoszlott azokra a patakokra és folyókra, melyek ma is folynak a világban. A furcsa látvány hatására a világ minden állata Siva köré gyűlt, hogy csodálattal adózzanak neki.

A helyszínt vizsgáló tudósok számos különböző elméletet gyártottak a város elárasztásának valós okaival kapcsolatban, többek között a tengerszint-emelkedés, a parti erózió és a földrengés okozta partvonalváltozások is kiválthatták az özönvizet.

Ha – mint egyes kutatók gondolják – az utolsó jégkorszak ideje alatt merült el a város, az azt jelenti, hogy a település legalább ötezer éves, így az i. e. 3000-re eső özönvíz időpontja megegyezik a Bibliából kiolvashatóval.

Egy szökőár hozta felszínre Mahábalipuram víz alatti romjait az indiai Nemzeti Oceanográfiai Intézet és az angliai székhelyű Scientific Exploration Society búváraiból álló közös kutatócsoport fedezte fel. 2002 áprilisában vezetett első expedíciójuk során falak és négyszögletű épülettömbök maradványait azonosították az öt-nyolc méter mély vízben, alig ötszáz-hétszáz méterre a Parti-templomtól. Az elárasztott területet igen nagynak találták, és csak e kis részét tudták feltárni. A 2004-es szökőár visszahúzódó hullámai miatt a víz alatti város még több részlete vált láthatóvá.

A legjelentősebb új felfedezés egy dombormű, mely egykor templomfal része lehetett, és egy elefánt, valamint egy repülő ló díszesen faragott feje látható rajta. Az elefánt feje előtt egy sziklafülke található, faragott istenszoborral. A közelben egy fekvő oroszlán szobra került elő. A hét pagoda mesés városának nagyobb része valószínűleg még felfedezésre vár, hiszen a tenger alatt is maradtak épületek, az utazók azonban már most ellepték a környező indiai településeket, hogy saját szemükkel csodálhassák meg az elveszettnek hitt várost.

a

Kategória