‘Marilyn Monroe’ kategória archívuma

Alig 36 évesen elhunyt minden idők egyik legnagyobb hollywoodi legendája, Marilyn Monroe. Életét és halálát is rengeteg legenda övezte (egyebek mellett kapcsolatát a John F. és Robert Kennedyvel), éppen ezért különös, hogy minden róla szóló FBI-aktának lába kélt.

Ötven évvel halála után még mindig akadnak homályos pontok Marilyn Monroe életében (halálában pedig pláne), és a jelek szerint ezek továbbra sem tisztulnak ki, sőt, újabb rejtélyek születnek.
A színésznő a XX. századi amerikai mítoszgyártás egyik legnagyobb alakja volt, férfiakhoz fűződő kapcsolataival is köteteket töltöttek meg, és mivel e férfiak között a feltételezések szerint szerepelt John F. Kennedy elnök és öccse (és igazságügy-minisztere) Robert is (nem beszélve például Frank Sinatráról és Sam Giancana maffiavezérről), így aligha meglepő, hogy az FBI is aktát vezetett Marilyn Monroe-ról.

Csakhogy ezek az akták eltűntek. Legalábbis a közelgő évforduló kapcsán az azokat kikérő amerikai hírügynökségnek, az Associated Press-nek kilenc hónap alatt sem sikerült elérnie, hogy a törvény betűjének megfelelően megkapják a a színésznő megfigyeléséről készített, ma már nyilvánosnak számító dokumentumokat.
Az FBI ugyanis azt állítja, hogy a Marilyn Monroe halála előtti hónapok és az utána következő vizsgálatok anyagát tartalmazó paksaméták már nincsenek nála és ugyanezt mondja az Országos Archívum (azaz gyakorlatilag az amerikai levéltár), ahol az ilyen típusú dokumentumok általában végső helyet találnak.

A Marilyn Monroe megfigyelésének anyagait tartalmazó akták (már amennyire ezt tudni lehet) 1955-től datálódnak, és elsősorban a színésznő utazásait és társadalmi kapcsolatrendszerét térképezik fel, elsősorban a balos nézetekre utaló jeleket és az esetleges kommunista szervezetekhez való kötődés nyomait keresve.


A kormánynak is köze lehetett a halálához?
Ekkor még az alapító J. Edgar Hoover volt az FBI vezetője, aki a kommunizmus elszánt ellensége volt (és ne feledjük, ekkor kezd lecsengeni a McCarthy-korszak, melyben az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság nagyon komolyan üldözte a kommunista szimpátiával meggyanúsított közéleti szereplőket, művészeket), és minden olyan közszereplőt megfigyeltetett, akiről feltételezni lehetett az ilyen „elhajlást”.

A Monroe-akták a sztár halálát megelőző és az azt követő hónapokról is részletesen beszámolnak és állítólag több utalást is tartalmaznak arra a Norman Mailer által is vázolt feltevésre, mely szerint a színésznő halálához a kormányzatnak is köze lehetett.
Marilyn Monroe halála után két vizsgálat is zajlott: az egyik közvetlenül utána, a másik pedig 1982-ben. Utóbbi az érdekesebb, mert a Los Angeles-i Kerületi Ügyészi Hivatal által kezdeményezett eljárás megállapította, hogy a számukra átnyújtott FBI-iratok „erősen cenzúrázottak”.


„Mindig is lesz kétely”
A színésznő holttestét vizsgáló halottkém 1983-mas emlékirataiban azt írta, valószínűleg soha sem derül majd ki a teljes igazság az ügyben, noha az FBI-akták és a barátokkal folytatott bizalmas, de nyilvánosságra nem került beszélgetések segíthetnének.
„Saját szerepem alapján, kezdve a halottkémi vizsgálattal, ‘nagyon valószínűnek’ nevezném, hogy Monroe öngyilkos lett. Ugyanakkor azt is hiszem, hogy amíg a teljes FBI-dokumentáció nyilvános nem lesz és a különböző interjúkat elérhetővé nem teszik, addig mindig is ott lesz a kétely a halála kapcsán” – fogalmaz Thomas Noguchi.
A jelek szerint erre a pillanatra még várni kell…

Marilyn ugyan színésznőként nem volt a legnagyobbak egyike, de olyan kultusz épült köré, ami a mai napig él. Halált rengeteg homályos mozzanat fedi, amiből egyenesen következnek az összeesküvés-elméletek is.

Ami tény: 1962. augusztus 5-ére virradóra meghalt az ötvenes-hatvanas évek (és mint azóta kiderült: minden idők) egyik legnagyobb hatású szexszimbóluma, Marilyn Monroe. A halottkém és később a bíróság szerint is „valószínűleg öngyilkosság” történt, mindenesetre a színésznő barbiturátmérgezésben veszítette életét. Egészen pontosan a klórhidrát és a Nembutal nevű gyógyszer keveréke okozta vesztét.

A halála körülményei:

1962. augusztus ötödikén, vasárnap hajnalban Jack Clemmons őrmester, a los angelesi rendőrség tagja talál rá a már halott (mások szerint még bizonyos életjeleket mutató) sztárra, annak brentwoodi lakásán. A boncolás (amelynek korrektségéről és következtetéseiről majd később ejtek pár szót) megállapította, hogy Marilyn Monroe (a továbbikban: MM) ereiben a klórhidrát és a Nembutal nevű barbiturát keverékének olyan koncentrációja volt jelen, amely nyolc (más források szerint tizenkét) embert is pikkapakk eltett volna láb alól. A megyei bíróság a felsorakoztatott bizonyítékokat elegendőnek találta ahhoz, hogy a szexistennő halálát pillanatnyi tudatzavarból eredő, „valószínűsíthető öngyilkosságnak” minősítse. Klasszikus nyomozást nem rendeltek el; mai magyar szóhasználattal élve “közigazgatási eljárás keretein belül és szabályai szerint” állapították meg a halál feltételezett okát.

Egyes életrajzírói annak a körülménynek is jelentőséget tulajdonítanak, hogy a pszichoanalitikusa, dr. Ralph Greenson távol volt, amikor Monroe meghalt – olvasható David Aaronovitch VUDU-történelem című könyvében.

Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a nép hangja egészen más következtetést vont le az eseményekből. Az öngyilkossági szcenárió tarthatatlansága azzal kezdődik, hogy egy nappal a halál bekövetkezte előtt MM telefonon beszélt aktuális férjével, a baseball-sztár foglalkozású (és ugyancsak félisteni státuszú) amerikai hőssel, Joe DiMaggio-val és (legalábbis ennek utólagos beszámolója szerint) kiváló hangulatban volt; többek között beszámolt szakmai és magánéleti terveiről, hónapokra előretekintve.

A másik furcsaság, hogy a halálesetet bejelentő dr. Hyman Engelberg vészhelyzeti telefonhívását követően (Engelberg doktor MM menedzsere és péerese volt, aki a hírt Eunice Murray-től, MM házvezetőnőjétől kapta, aki rátalált a színésznőre) a rendőrségnek hat órára volt szüksége ahhoz, hogy kiérkezzen a helyszínre, noha a lakás és a legközelebbi rendőrörs közötti távolság alig haladta meg a négy kilométert.

A halottkémi vizsgálat során megállapították, hogy testén elszórva (főleg nyakán és végtagjain) számos (12-18 darab) olyan friss zúzódás és horzsolás volt látható, amelyek idegenkezűségre engedtek (volna) következtetni, de minimum egy igen viharos és friss szexuális együttlétre (hüvelykenetet nem rögzítettek, tehát közösülésre közvetlenül utaló nyom nem volt). Az emésztőrendszerből vett minták utólag titokzatos módon eltűntek (tán egy figyelmetlen laborasszisztens dobta ki őket a hűtőszekrényből), de a laborvizsgálatot végzők közül többen megesküdtek (később és persze név nélkül), hogy az ágy körül – mondhatni színpadias módon – szétszórt (és üres) altatós dobozok ellenére a gyomorban alig volt barbiturát.

MM nem volt kispályás versenyző (de ezt bárki megállapíthatja, akinek van szeme a nőies idomokhoz; azokkal a mellekkel és szájvonallal még ma is NB1-es esélyekkel indulhatna bármelyik fizetős szexpartner-keresőn, noha akkoriban a szilikon még csak ipari tömítőanyagként funkcionált).

No de térjünk vissza az augusztus ötödikén hajnalban jegyzőkönyvezett eseményekhez.

A hajnali 4 óra 40-kor elsőként kiérkező mentőben (emlékeztető: hat órával a sürgősségi telefonos bejelentést követően) ott ült dr. Ralph Greenson is, aki MM pszichológusaként ténykedett az utolsó négy évben. Greenson doktor eleinte nem is igazán volt kíváncsi a testre, mondván: „láttam eleget, nem vagyok én újraélesztő specialista; ha meghalt, hát nyugodjék békében”.

James Hall mentőtiszt szerint Greenson ennek ellenére végül mégiscsak bement MM hálószobájába és mintegy 30 másodpercet egyedül töltött, mármint a test társaságában. Amikor kijött, tiszta verejték volt, keze reszketett és akadozva azt mondta: igen, halott, nincs mit tenni, vigyék el innen…


Nos, nézzük az összeesküvés-elméleteket!
Öngyilkosság
Ugye ez a hivatalos verzió, ám a rajongókat természetesen ez elégíti ki a legkevésbé. Ráadásul napvilágra kerültek a pszichiáterével folytatott beszélgetések leiratai is (ennek etikusságát most talán ne firtassuk), melyek szerint Marilyn Monroe a legkevésbé sem volt öngyilkos hangulatban, nagy tervei voltak a jövőre a magán- (felmerült, hogy ismét hozzámegy korábbi férjéhez, Joe DiMaggióhoz) és a szakmai életében („Biztos vagyok benne, hogy egy nap Oscar-díjat nyerek majd egy Shakespeare-alakításért” – mondta a pszichiáterének, John Minernek) egyaránt.

A hivatalos verziónak vannak gyenge pontjai, például az, hogy a színésznő testét felfedező házvezetőnő, Eunice Murray megváltoztatta eredeti vallomását, melyben azt mondta, valamivel éjfél utánra (12 óra 30 percre) teszi a halál beálltát, mondván, ekkor, mivel még fényt látott kiszűrődni Monroe ajtaja alatt, bekopogott, majd miután nem kapott választ, hívta a színésznő egyik orvosát, Dr. Ralph Greensont. Később ez a vallomás jelentősen módosult, már hajnali 3 órára tette ugyanezt a történetet. Amikor Jack Clemmons őrmester a helyszínre érkezett, látta, amint a házvezetőnő Marilyn Monroe szobáját takarítja (!!) és mossa a lepedőt. Hab a tortán, hogy Eunice Murrayt egyszer kérdezték ki, majd nem sokkal később Európába költözött és ott is halt meg 1994-ben.

 

Baleset
Az elmélet alapja, hogy Marylin Monroe-nak két orvosa is volt, és mindketten megpróbálták lehozni a Nembutalról, klórhidrát segítségével. A hívők szerint könnyen előfordulhatott, hogy Dr. Ralph Greenson nem tudta, hogy nap közben a színésznő már szedett Nembutalt, így rosszul adagolta neki a gyógyszert.
A CIA tette
Marilyn Monroe-nak viszonya volt John F. Kennedy elnökkel (és valószínűleg annak öccsével, Roberttel is) és azt tervezte, hogy nyilvánosságra hozza a részleteket – legalábbis ezen elmélet hívei szerint. Márpedig Marilyn sokat tudott az elnökről: félrelépéseit, és más, talán kellemetlen ügyekről is tudomása lehetett. Például a Kennedy-klán és a maffiavezér Sam Giancana kapcsolatáról.

Két teória is létezik, miért gyilkolta volna meg a CIA a színésznőt. Az egyik szerint azért, hogy így hiteltelenítsék a Kennedy-adminisztrációt, a másik (ezzel Mihail Krizsanovszkij volt KGB-ügynök állt elő) szerint azért, mert Monroe-nek értesülései voltak arról, hogy az FBI merényletet tervez az elnök ellen és figyelmeztetni akarta JFK-t. Egy korábban bizalmasnak minősített FBI-feljegyzés szerint (amit a Washington Post szerzett meg) a szervezetnek birtokában volt egy híváslista, mely szerint a színésznő halála éjszakáján többször is hívta a Fehér Házat.

Robert Kennedy szerepe
Az elnök öccse, egyben igazságügy-miniszter (és a maffia ellen vezetett harc vezetője) állítólag meglátogatta Marilyn Monroe-t a halál éjszakáján. Erre több szemtanú is van, többek között egy rendőr és egy FBI-ügynök, aki aznap éjszaka soros volt a színésznő megfigyelésében. Az ügynök később egy interjúban (Keya Morgannak a Marilyn Monroe: Death on Fifth Helena Drive című műsorhoz) azt mondta, látta „Bobby Kennedyt és más férfiakat bemenni a házba. Hallotta, amint kiabálnak a vendégházban, és nem a hálószobában, ahol később a holttestet megtalálták”.
Az elmélet hívei szerint Robert Kennedy minimum nyomást gyakorolt a színésznőre és kissé elősegítette az öngyilkosságot (például a gyógyszerek megfelelő elhelyezésével).

Egy alelmélet szerint maga Robert Kennedy gyilkolta volna meg Monroe-t, de ez olyan szinten tűnik lehetetlennek, hogy nem is foglalkozunk ennél többet vele.

 

Peter Lawford
Peter Lawford Robert Kennedy sógora (és a Marilyn Monroe-val szintén bensőséges viszonyt ápoló Frank Sinatra-féle Rat Pack beltagja) állítólag szintén járt a házban augusztus 4-én éjjel, ami a Kennedy-összeesküvés híveit erősíti.
A maffia tette
Az egyik legerősebb elmélet, mely szerint a maffia így akarta büntetni a Kennedy-családot a szervezett bűnözés elleni hadjárat miatt. (Halkan azért megjegyezzük, hogy amilyen forgalom aznap éjjel a színésznőnél volt, a kivitelezés nem lehetett volna túl egyszerű…)
Feljebb már említettük Sam Giancana nevét. Nos, a chicagói maffiavezér egyfelől jó kapcsolatokat ápolt a Frank Sinatrával és magával Marilyn Monroe-val is, olyannyira, hogy állítólag a halála előtti éjszakát is vele töltötte a színésznő – hol máshol, mint Sinatra birtokán a nevadai Lake Tahoe mellett.

Mi lehetett Giancana motivációja? Például az, hogy többször is nyilvánosan kijelentette, tönkreteszi Robert Kennedy-t és ez kezdőlépésnek tökéletes lett volna. A Double Cross című bestsellerükben Chuck Giancana (Sam fivére) és unokaöccse, Sam azt állítják: nem csak hogy a maffiavezér ölte meg Marilyn Monroe-t, de többször el is dicsekedett azzal, miként is tette. (Álmában diktálták belé a halálos adag Nembutalt.)

 

A szuperösszeesküvés-elmélet
Ez a legszebb, mert egy teóriába sikerült szinte minden lehetséges résztvevőt összegyűjteni. Eszerint Peter Lawford, Dr. Ralph Greeson, Monroe személyzetének tagjai és talán maga Robert Kennedy is része volt egy nagy összeesküvésnek, melynek lényege az volt, hogy a közismerten labilis színésznőt (aki korábban négyszer kísérelt meg véget vetni az életének) rávezessék az öngyilkosságra. A gyógyszereket a doki adta neki, aztán a tablettákat tartalmazó üvegeket valaki szinte észrevétlenül a keze ügyébe helyezte az ágya melletti szekrényre, Peter Lawford pedig egész éjszaka hívogatta, hogy végül meggyőződhessen a halál beálltáról és értesíthesse a Fehér Házat.

Mindenkinek volt egy elmélete

Donald Spoto 1995-ös Monroe-életrajzában például gyilkosság helyett egy fatális tévedéssel magyarázta a tragédiát. Szerinte dr. Greenson utasította Monroe házvezetőnőjét, hogy adjon be a munkaadójának klorál-hidrát beöntést, nem gondolva arra, hogy ez a gyógyszer kölcsönhatásba lép a Nembutallal, amit szintén felírt a színésznőnek.

Ezzel szemben Giancana maffiafőnök fivérének 1993-ban megjelent könyve, a Kettős kereszt szerint maffiózók hatoltak be a sztár hálószobájába, és erőszakkal adták be neki a Nembutal-beöntést. Donald Wolfe 1998-ban írt Marilyn Monroe meggyilkolása című könyvében több férfi látogatja meg Marilynt augusztus 4-én, köztük Robert F. Kennedy, a színész Peter Lawford, valamint a pszichológusa, dr. Greenson is. 2000-ben jelent meg Joyce Carol Oates tényregénye, A szőke, amiben valaki, akit csak Mesterlövész néven emlegetnek, s akinek a megbízóját zavarják Marilyn kissé progresszív nézetei, halálos injekciót ad a színésznőnek.

Bár a Marilyn-teóriákat gyártó gépezet beindulására a színésznő halála után éveket kellett várni, idővel Monroe halála köré is igen sokrétű ellenségkép szövődött. A maffia volt az, hogy belekeverje a Kennedy fivéreket; a maffia volt az a Kennedyek utasítására; Jimmy Hoffa volt az; az oroszok voltak; az FBI volt vagy a CIA volt, sugallták e teóriák. A Marilynhez fűződő összeesküvés-elméletek mindig jól jövedelmeztek: Monroe-ról körülbelül 700 életrajz jelent meg, és minden könyv, minden dokumentumfilm, minden újságcikk akart valami újat nyújtani, ami a terméket kelendővé teszi.

 

Könyvében Aaronovitch három alaposan megvezetett szerző esetét is bemutatja. Az egyik szerző, bizonyos Slatzer 1974-ben megjelent Marilyn Monroe élete és különös halála című munkájában azt állítja, hogy Monroe egykori férjeként sok mindent tudott a sztárról, többek közt azt, hogy Marilyn viszonyt folytat Robert Kennedyvel, és a színésznő kis piros noteszét is látta, benne a „bejegyzett gyilkosság” megjegyzéssel. Marilyn magyarázata szerint Bobby egyszer azt mondta neki, „módjában áll elintézni azokat, akik az útjában állnak”. Ezzel szemben egy életrajzíró bebizonyította, hogy azon a napon, amikor Slatzer szerint az esküvőjüket tartották Mexikóban, Marilyn épp Hollywoodban vásárolgatott.

Jól nyomon követhető a Monroe-elméletek evolúciója a sheffieldi Matthew Smith munkáiban is; utolsó művében összeköti például Marilyn, John és Robert Kennedy halálát. Elmélete szerint a CIA túlságosan balosnak tartotta John Kennedyt, és Monroe-t azért gyilkoltatta meg, hogy lejárassa a Kennedy fivéreket, akik mind a ketten viszonyt folytattak vele a bepoloskázott Los Angeles-i házban. Azonban a szervezet ezzel nem érte el célját, így a következő évben kénytelen volt lelövetni John F. Kennedyt, majd öt évvel később – s ki tudná megmondani, vajon miért csak akkor? – Robert Kennedyt is.

Smith teóriájának „bizonyítékai” azok az addig ismeretlen, állítólag Monroe által rögzített „felvételek” voltak, amihez a szerző egy John Miner nevű törvényszéki orvoson keresztül jutott hozzá. Miner azt állította, hogy Monroe nem sokkal a halála előtt, terápiás célból készítette a felvételeket, ő maga pedig dr. Greenson jóvoltából hallgathatta végig azokat, ezt követően pedig emlékezetből leírta a hallottakat. Miner tehát nem szalagokat adott Smith-nek, ahogy a szerző állította, hanem jegyzeteket, amin Marylin nyíltan beszél mindenről: a nagypolitikáról és a Kennedy családról egyaránt. A szalagokról azonban senki nem tudott, így aztán Aaronovitch szerint a másolatok is csak koholmányok lehetnek; bárki, aki nyomon követte a Marilynről szóló életrajzokat, könnyedén összekotyvaszthatott akárhány efféle sztorit. Miner jó ideig házalt papírjaival, sokszámjegyű összegeket követelve értük, de senki nem kért belőlük, egészen addig, míg Smith bele nem ment az üzletbe.

 

Miner papírlapjairól Seymour Hersh legendás oknyomozó riporter is szót ejt könyvében, méghozzá tényként közölve azokat, és megemlítve, hogy a felvételek segítettek bebizonyítani, hogy „Monroe instabilitása szinte állandó fenyegetést jelentett [John F.] Kennedyre.” Hersh azonban nem állt itt meg: olyan dokumentumokat is publikált, amik azt „bizonyították”, hogy John Kennedy megállapodott Monroe-val: fizet neki egymillió dollárt azért, hogy hallgasson a kettejük viszonyáról és hogy az elnök Sam Giancana maffiafőnökkel is kapcsolatban áll. Az ezt bizonyító dokumentumok egy Lex Cusack nevű férfitól származtak, de hamarosan kiderült, hogy hamisak voltak, így Cusackot 1999-ben tíz évre börtönbe csukták. Maga Hersh végül megmenekült, de a könyvéből ki kellett szednie a Cusacktől kapott infókat.

Felmerül a kérdés: a megvezetett szerzők miért nem ellenőrizték forrásaik hitelességét. Az egyik lehetőség, hogy olyan jól beleillettek saját elképzeléseikbe, hogy nem tudták volna elviselni, ha hamisítványnak bizonyulnak. Aaronovitch szerint ugyanis összeesküvés-elméletek akkor születnek, amikor kiagyalóiknak csak az számít, amiben hisznek. A rajongók nagy része számára elviselhetetlen a gondolat, hogy egy olyan gazdag, népszerű, tehetséges és gyönyörű asszony, mint Monroe, megöli magát. Ha gyilkosság áldozata lett, megkímélhetjük magunkat ettől a kellemetlen gondolattól. Sokkal könnyebb nagyhatalmú politikai tényezők áldozatának látnunk őt.

 

Nos, lehet találgatni, hogy mi, vagy ki, kik okozta / ák vesztét Marilynnek, de nem lesz egyszerű…

a

Kategória