‘Napbárka’ kategória archívuma

A napbárkák az Ókori Egyiptom uralkodóinak temetési szertartásaiban nagy szerepet játszó instrumentumok. Mitologikus vonatkozásaik szerint a Napkultusszal (Ré) kapcsolatosak, gyakorlati funkciójukban valószínűleg az elhunyt uralkodó utolsó útjának megkönnyítői. Egyiptomiak hite szerint a Napistent két bárka szállította:az egyik nappal az égen át, a másik éjszaka a túlvilágon át.Már a II. dinasztia korából ismerünk bárkagödröket, de csak a IV. dinasztia második (vagy harmadik) uralkodójának, Hufunak sírja, a gízai nagy piramis mellől került elő olyan hajó, amelyet összeállítani és restaurálni is lehetett.


Ismert előfordulásai
A napbárka motívumához köthető ábrázolások már a Nagada kultúra legkorábbi figurális díszítményein is megjelennek a Nagada I periódusban, majd a Nagada II szakaszban az egyik legfontosabb motívummá vált. Ebben az időben egyre gyakoribb a festményeken, edénydíszeken, sírok falain a hajóábrázolás. Ezeknek előfordulása a korban előre haladva egyre gyakoribb. A legtöbb ismert korai (0. dinasztia, Umm el-Kaáb) uralkodósírból ismertek.
Végül az első ismert bárkák a II. dinasztia Haszehemui nevű uralkodójának sírja mellett találhatók. Itt azonban mindjárt 12 darab, egysorban elhelyezett, gondosan épített vályogtáglával bélelt gödörben voltak a 19 és 29 méter közötti hosszúságú, valódi hajók. Az elrendezés nagy léptéke önmagában is azt sejtteti, hogy korábbi hagyomány továbbéléséről van szó, nem az első előfordulásról. Ez esetben a korábbi temetkezési kelléket, a hajómodelt váltotta fel az igazi hajó.
Bárkagödröket és a benne tárolt hajókat ezután sokáig nem találunk, sem a III. dinasztia lépcsős piramisainál, sem a IV. dinasztia mejdúmi és dahsúri piramisainál. Hufu piramisa mellett viszont mindjárt öt nagy bárkagödör van, és a leletek tanúsága szerint mindegyikben volt egy-egy teljes nagyságú, használható hajó. A bárkasírok ezután megint eltűntek, majd az V. dinasztia két uralkodója, Unisz és Noferirkaré sírjánál tűnik fel ismét. Niuszerrénél vályogtéglából épített bárka volt. Eddig a VI. dinasztia egyetlen piramisánál sem találtak bárkasírt, viszont annál több hajóábrázolás és hajómodell került elő.
A napbárka egy olyan hagyománynak tekinthető, ami eleinte csak egyes uralkodók számára volt fontos, az V. dinasztiától kezdve viszont sokkal szimbolikusabb módon oldották meg a hajók jelenlétét. Mindez a napkultusz terjedésével hozható összefüggésbe.
A Napbárka vallási jelentősége:
A Ré-mítoszok legkorábbi változatai szerint is a Napisten egy bárkán hajózik át az égen, keletről nyugatra. Az utat visszafelé az Alvilágon keresztül egy másik bárkával teszi meg éjszaka. A bárka utasai között találjuk a nagy hatalmú, erős istent, Szutekhet (ismertebb nevén Széth), aki minden este legyőzi Ré főellenségét, Apop kígyót.
A Piramisszövegek szerint az uralkodó lelke Ré bárkájába száll és kíséri a napistent. Más elképzelések szerint a cirkumpoláris (soha le nem nyugvó) csillagok társaságába kerül, de itt is szüksége lehet a bárkára, hiszen itt társai a fáradhatatlan csillagok, amelyek egyébként Ré éjszakai bárkájának legénységét alkotják. Jaroslaw Cerný megfigyelése szerint Hufu öt bárkagödréből négy a négy égtáj felé néz, vagyis az uralkodó lelke bármerre elindulhatott a hajóival. Már a III. dinasztiában Dzsószer Arany Nap (rˁ nbw) címe jelzi a Napkultusz terjedését, és ezzel párhuzamban figyelemre méltó az elődje, Haszehemui 12 napbárkája. A IV. dinasztiában Sznofru már a Nagy Isten (nṯr wr) jelzőt viseli, itt a jelzett isten feltehetően a Nap. Hufu idejében vélhetően tetőfokára hágott az uralkodó istenítésének szokása, olyannyira, hogy utódai már „csak” a Ré fia (z3 rˁ) címet vették fel – utalva saját isteni származásukra is, de még inkább Hufu isteni mivoltára.
Az V. dinasztiát aztán éppen a memphiszi Ré-főpap, Uszerkaf alapította meg. Ettől kezdve a Nap jelképei és a naptemplomok megsokasodtak. Így a napkultusszal kapcsolatba hozható napbárka látszólagos eltűnése inkább egyfajta szemléletváltást jelez, a szimbólumok használatát.

a

Kategória