‘Nem létező városok’ kategória archívuma

Fata morgana – azaz délibáb lenne, lett volna? Vagy valami egészen más, amit józan ésszel nem lehet megmagyarázni? A Föld fizikája – és talán nem csak a fizika – még számos titkot rejteget előttünk. Mindenesetre némely jelenség mind a mai napig megmagyarázhatatlan.
Az ír krónikák különben arra engednek következtetni, hogy a régi időkben nem volt ez olyan ritka jelenség. Mi több, ugyanazon a helyen az évek, évtizedek során többször is felbukkantak ismeretlen városok. 1797 októberében például a York grófságban elterülő Youghal városkában majdnem fél órán keresztül nézhették az emberek az égen látható várost, még a városfalak körvonalait is látták.

Nem kétséges, hogy ez valami fénytörés volt – de az országot jól ismerők sem látták még sehol ezt a várost. Vagyis, ha egy igazi város képe vetült oda valamiféle fura légköri jelenség kapcsán, fénytörés útján – akkor az a város nagyon messze lehetett, talán Angliában, az európai kontinensen, vagy még távolabb?

Négy évvel később ugyanazon a helyen másik kép bukkant fel, majdnem egy álló óráig nézhették a youghaliak: egy nagy és fenséges, nyugalmat sugalló szép erdő közepén egy csodaszép kastély terpeszkedett. Látták, amint a szél mozgatja az erdő fáinak lombját… Aztán ennek is nyoma veszett.

Máshol is láttak megfoghatatlan, vízió-szerű városokat. 1846. július 28-án a németországi Stralsund lakói hajnali 3.30-kor tizenöt percen keresztül nézhettek egy várost a kék égen – úgy tűnt, az a város a tenger „másik partján” van, bár azt a másik partot normális körülmények között onnan nem lehet látni. A látvány olyan éles és valószerű volt, hogy még a látomás-templom építészeti formáit és díszítéseit is felismerhették.

Két hónappal később Liverpool lakói pillanthatták meg az égen… Edinburgh körvonalait! Nem volt nehéz felismerni azt a másik várost, különösen azok számára, akik már jártak ott. Csak az volt a furcsa, hogy a két város között 325 kilométer a távolság… Ennek az esetnek a nyomai már a korabeli tudományos sajtóban is megtalálhatók. Ahogyan az 1889-es alaszkai eseté is. Az ottani Mount Fairweather környékén egy amerikai aranyásó, Richard G. Willoughby nemcsak, hogy látott egy sosemvolt várost, de azt le is fényképezte! A kép 1889. június 21-én készült és a fotós a látványt „Hallgatag Városnak” (Silent City) nevezte el. Az ügyről írt a New York Times is. És bár később a legtöbben egyszerű hamisítványnak tartották a fotót, mások úgy vélték, hogy az ott látható város erősen emlékeztet Bristolra – a probléma mindössze annyi volt, hogy Bristol az óceán túlsó partján, Angliában található… Ráadásul pár évvel később ugyanazon a környéken mások is láttak egy várost. 1897-ben C. W. Thornton a St. Elias hegy táján – nem messze az előző esetből elhíresült Mount Fairweather-től – jelzett ilyen látványt, de ugyanott többen is láttak ilyesmit. Ebben a városban felismerni véltek egy katedrálist, utcákat, házakat, sőt állítólag egy… mecsetet is! Ami nagy ellentmondás, mert kevés olyan városról tudunk, ahol keresztény katedrális és mecset létezett volna együtt a tizenkilencedik század végén.

A következő években, éppen Alaszkában sokszor láttak még efféle jelenségeket és azokról rendre beszámolt a helyi vagy az országos sajtó is. Olyasmi is megesett, hogy az amerikai égen a tenger fölött afrikai vagy ázsiai jellegű településeket láttak. Ami megint csak valamilyen gigantikus távolságokat felölelő fénytörésre utalhat. De tudunk olyan esetről is – és itt kezd izgalmas lenni a történet – amikor a levegőben egy ismert, ámde vulkáni katasztrófa nyomán rég a tengerbe süllyedt város képe bukkant fel! Vagyis olyané, amely az adott időkben már (régóta) nem létezett, ily módon tehát a képe sehonnan sem vetülhetett oda! Már ha egyáltalán ilyen fizikai vetületről, fénytörésről, „másolásról” van itt szó, és nem valami egészen másról.
A kutatók azt állítják, hogy a fantom-városok időjárási anomáliákkal, vagy optikai csalódásokkal magyarázhatók. Leírják az amúgy jól ismert délibáb-jelenséget, vagyis a fata morganát, amikor is főleg sík vidékeken, elsősorban sivatagokban a felforrósodó levegő nemegyszer, mint optikai lencse sűrűsödik össze és ahhoz hasonlóan működik, ily módon valós, de sok száz kilométerrel távolabb lévő képeket, látványokat vetíthet ide.
Felmerül két érdekes hipotézis is, amelyeket az akadémikus hölgyek és urak nyilván nem fogadnának el, mi több, nem is akarnak hallani róla. Az egyik szerint a jelenség időtől és tértől független, vagyis amit most látunk, az nem egy jelen idejű másik város idevetült képe, hanem valaha régen, a múltban lejátszódott esemény, vagy ott álló város, ami valamilyen ismeretlen módon került elő az időből és jutott el ide. A jelenség nyilván sokkal gyakoribb, csak jobbára lakatlan vidékeken következik be, ahol és amikor nem látja senki, vagy maximum egy-két ember, azok viszont nem mernek róla szólni, nehogy bolondnak nézzék őket. Mi van, ha réges-régen volt városokat látnak ilyenkor? Egy olyan korból, amely már nem létezik, de valaha nagyon is valós volt? Persze, hogy ez miért történik, csak természetes jelenség-e az időhatárokat áttörő vizuális látvány, nem tudjuk.

A másik elmélet szerint ezeket a képeket egy más tulajdonságú térben, azaz másik dimenzióban élő civilizáció lényei tudatosan idézik elő itt nálunk, és ezzel valamit üzennének nekünk. Vagy magával a jelenséggel üzennek, vagy azzal, amit ezek a képek, a megjelenésük gyakorisága, a sorrendje, a helyszínek, a látványok összessége jelenthet! Olyan ez, mint egy nagy puzzle, már-már szinte kozmikus kirakós-játék, amelynek révén egy külső hatalom „játszik” velünk, tesztel minket. Vagy éppenséggel nagyon is határozott célja van vele, és aligha csak az intelligenciánk szintjét kutatja. Minden bizonnyal ennek nagyobb, fontosabb jelentősége lehet, és van is.

a

Kategória