‘Niccolò Paganini’ kategória archívuma

Niccolò Paganini egyike a valaha élt legnagyszerűbb hegedűművészeknek. Hatévesen már mandolinon játszott, egy évvel később pedig szonátákat komponált. 12 évesen kezdett nagyközönség előtt játszani, 16 évesen azonban – elsősorban az apai szigor elleni eszközként – egy időre lecserélte a hegedűt szoknyákra, italra, szerencsejátékra.

A középkorban elég volt vörös hajjal rendelkezni ahhoz, hogy az adott személyről azt terjesszék, hogy az ördöggel cimborál. De ugyanígy bélyegezték meg azokat is, akik rendkívüli tehetségükkel tűntek ki a tömegből, vagy kiemelkedően nagy tudással rendelkeztek. Ésszerű magyarázat híján ugyanis évszázadokig csak azt tudták elképzelni, hogy az adott személy lepaktált az ördöggel: eladta a lelkét, cserébe a tudásért és a tehetségért.


Ebben az időszakban csupán ritkán lépett színpadra. 22 éves kora környékén kezdett lehiggadni, és vette kezébe ismét, immár még komolyabban a hegedűt. Azonnal híres lett, ami nem is csoda, hiszen hihetetlenül bánt a hangszerrel: képes volt például a mindössze négy húros hegedűn egy kézzel három oktávot lefogni, amire sem előtte, sem utána hosszú évekig nem volt példa.

Játékával rendszeresen annyira meghatotta a közönséget, hogy az könnyekre fakadt.Egyik leghíresebb darabja, a Le Streghe című – mely magyarul A boszorkányok táncaként ismert -, olyannyira bonyolult, hogy szinte képtelenségnek tűnt eljátszani.

A közönség nem is tudta elhinni, hogy lehetséges, amit lát, így aztán Paganiniről hamar elterjedt, hogy eladta a lelkét az ördögnek – volt, aki azt állította, látta is, amint az ördög megjelent a színpadon a darab közben.

A hír széles körben elterjedt, és eljutott az egyházig is, akik Paganini 1840-ben bekövetkezett halálakor nem is engedélyezték a katolikus temetést.

Négy évbe telt, mire a pápa engedélyezte, hogy az akkor Nizzában lévő testet egyáltalán átszállíthassák Genovába, Paganini születési helyére, ám temetésről ekkor sem lehetett szó. A művészt végül 1876-ban temették el Pármában.

a

Kategória