‘Olaszország Atlantisza’ kategória archívuma

A természet munkálkodása ellen sokszor a modern korban is tehetetlenek az emberek, olykor azonban nem ez jelenti a veszélyt, sokkal inkább a pénz és a hatalom mámora, melynek hódolva sokan szinte játszi könnyedséggel áldoznak fel életközösségeket. Ez történt a következő, egykori település esetében is.

Fabricche di Careggine története az 1300-as évekig nyúlik vissza, ugyanis ekkortájt érkeztek brescai kovácsok a területre, hogy egy vasöntödét nyissanak, mely köré szerveződött később az itteni élet is. Ebben az időben épült meg a Via Vandelli út is, mely precíz mérnöki munka csodás megvalósulása volt. Az út a Tirrén-tengert kötötte össze a Padana-síksággal, ezzel a település infrastruktúrája is nagyot lépett előre, hisz kereskedelmi útvonallá is vált egészen addig, míg a karbantartás hiánya miatt teljesen szét nem esett.

Ez oda vezetett, hogy az 1800-as évek elején bezárt a helyi vasmű, és a korábbi, jólétben telt évek után a szegénység és nyomorúság évszázada következett. A vasipari munkákhoz értő lakosságnak az ősi mesterségekhez kellett fordulnia, hogy megbirkózzon az éhínséggel – a helyiek a mezőgazdaságban és a pásztorkodásban látták a reményt.

A 20. század legelején a helyi gazdaság hirtelen fellendült a közelben nyíló márványbányáknak köszönhetően, melyek kiszolgálása céljából az Edron-folyón vízierőművet is építettek. Így a lakosok felhagytak az addigi mezőgazdasági tevékenységgel, és a bányákban vállaltak munkát. A terület ipari és gazdasági fellendülése rohamos fejlődésnek indult.

A jólét azonban nem tartott túl sokáig Fabricche di Careggine lakói számára. 1941-ben a Selt-Valdarno – napjainkban ENEL néven működő – vízierőmű-vállalat megkezdte egy, az Edron-folyónál épített erőművek működését segítő duzzasztógát építését, 1947 és 1953 között pedig el is készült a 92 méter magas, 32 ezer köbméter víz megtartására képes gát. Ennek az ára a völgy és egyben Fabricche település elöntése volt, melynek lakossága ebben az időben 146 főt számlált, akiknek az otthont jelentő 32 házat el kellett hagyniuk.

A középkori kis csendes falu utcái mentén kőházak sorakoztak, emellett a közelben egy háromlyukú kőhíddal és 1590 óta saját, román stílusú templommal is rendelkezett, mely a San Teodoro nevet viselte. Az épületek és az emlékek nem vesztek azonban végleg a feledés homályába, a mesterségesen kialakított tó vizét ugyanis tízévente egyszer leengedik tisztítás céljából, ilyenkor pedig újra előbukkannak a megüresedett házak, a temető és a templom is láthatóvá válik, és újra megcsillan a napfény a falakon.

A különleges falu megóvása miatt, illetve azért, hogy a turisták ne csak tízévente lássák, felmerült az ötlet, hogy egy hatalmas üvegkupolát építenek köré, ám erre máig minimális az esély.

Arra azonban már nagyobb, hogy egy műanyag csővel kerítsék körbe a települést, mellyel megvalósítják az állandó kivilágítást, ezzel együtt pedig a víz alatt is láthatóvá válnak Fabricche di Careggine házai. De addig is, 2014-ben várható a tó vizének újabb leeresztése, mely minden bizonnyal ismét szép számban vonzza majd az utazókat.

a

Kategória