‘Osho’ kategória archívuma

Rajneesh Chandra Mohan Jain (1931. december 11.1990. január 19.), más néven Bhagwan Shree Rajneesh, majd későbbi közismert nevén Osho, egy Indiában és az Amerikai Egyesült Államokban élő vallási vezető; egy új, sokat vitatott vallási mozgalom megalapítója volt.

A szanszkrit Bhagwan szó jelentése „Az Áldott”. Eredetileg ezt a szót általában hindu istenekre használták, mint Bhagwan Ráma vagy Bhagwan Krisna, emellett azonban használják olyan személyek jelölésére is, akik gazdag szellemi tudással rendelkeznek. A hindu történelemben ezt a nevet sokszor használták keresztnévként is – sok hindu gyerek kapja meg valamelyik isten vagy spirituális tulajdonság nevét. Rajneesh 1971-ben, saját döntésére vette föl ezt a címet.

Osho – állítása szerint – az élete végén használt nevét William James „Oceanic” szavából képezte; tudjuk azonban, hogy az Osho a zen tradícióban a „szellemi mester” megnevezésére szolgál (például Osho Bodhidharma).

Osho India Madhja Prades nevű államában, Kuchwadában született 1931. december 11-én. Már kora gyermekkorától önálló, szabad életet élt, próbára téve a vallási, társadalmi és politikai tradíciókat. Későbbi élete során is mindig azt hangsúlyozta, hogy „a tudást az embernek magának kell megtapasztalnia, nem pedig vakon elfogadnia mások tudását és hitét”.

A huszonegy éves korában történt – állítólagos – megvilágosodása után még befejezte egyetemi tanulmányait, majd évekig filozófiát tanított a jabalpuri egyetemen. Eközben széltében-hosszában bejárta Indiát, nyilvános vitákra hívva az ortodox vallási vezetőket, megkérdőjelezve létjogosultságukat. Rengeteget olvasott; hogy ismereteit gyarapítsa, mindent elolvasott, ami a mai hit- és filozófia-rendszerekkel, valamint a mai pszichológiával foglalkozik.

A hatvanas évek végén sajátos dinamikus meditációs technikák kifejlesztésébe kezdett. „A mai embert – mint mondja –, annyira leterheli a múlt élettelen hagyományainak a súlya és a mai kor rohanó életmódja, hogy csak egy katarzis-technika alkalmazásával képes ellazulni, és a gondolat nélküli meditáció állapotában feloldódni.”

Élete során Osho az emberi tudat kibontakoztatásának szinte minden aspektusáról beszélt, lámpást adva a mai lelki kereső kezébe. Tanítását nem intellektuális megértésre, hanem megtapasztalásra alapozta.

Osho nem tartozik egyik hagyományos tradícióhoz sem: „Én egy teljesen új vallás-tudat kezdete vagyok – mondja –, kérlek, ne próbáljatok a múlttal összekapcsolni, a múlttal nem érdemes foglalkozni.”

Előadásaira a világ minden tájáról érkeztek tanítványok, barátok, útkeresők. A számukra tartott előadásokat több mint hatszáz kötetben adták ki, és több mint harminc nyelvre fordították le. Úgy mondta: „Az én üzenetem nem egy doktrína, nem egy filozófia. Az én üzenetem egy bizonyos alkímia, egy tudomány az átalakuláshoz, tehát csak akik készek egójukban meghalni és újjászületni valami merőben újban, valamiben, amit most el sem tudsz képzelni… csak annak a kevés embernek lesz bátorsága meghallgatni, mert engem hallgatni veszélyes.”

„Ha engem hallgatsz, akkor megtetted az első lépést az újjászületésed felé. Tehát ez nem egy filozófia, amit magadra ölthetsz, mint egy kabátot, s aztán henceghetsz benne. És nem is doktrína, amiben vigaszt találsz gyötrő kérdéseidre. Nem, az én üzenetem nem valami verbális kommunikáció – ennél sokkal kockázatosabb: nem egyéb, mint halál és újjászületés.”

Osho 1990. január 19-én elhunyt, vagy ahogy tanítványai mondják: „elhagyta a testét”.

Bár követőinek és központjainak száma mára drasztikusan megcsappant, tanítása most is virágzik, meditációs módszerei az egyéni kutatás műhelyének fontos kellékei. Poonai asramját ma is útkeresők ezrei látogatják a világ minden tájáról, hogy részt vegyenek a belső növekedést elősegítő meditációs programokon.

Bhagwan sokszor szembehelyezkedett a régi vallásokkal, mivel szerinte ezek már alkalmatlanok a felgyorsult, modern élet számára. Mindent megtett azért, hogy a követői ne szervezzenek egy új vallást a tanításaiból a halála után. A legfontosabb értékek az életben szerinte a szeretet, a meditáció és a nevetés, és az emberi élet egyetlen valódi célja az, hogy elérje a szellemi megvilágosodást. Mindeközben nem kevesebbet állított magáról, minthogy ő „Isten megtestesülése”.

Több vallásos forrásból is átvett és magyarázott különböző technikákat. Beszédei során több mint 10 millió szót jegyeztek le, és legalább 600 könyv jelent meg a nevében hindi és angol nyelveken, melyek többek között Buddha, Krisna, Jézus, Szókratész, Zen és más mesterek tanításairól, valamint a legkülönfélébb témákról szólnak.

Rengeteget olvasott és tanításaiban sokszor használt szellemes vagy akár vaskos vicceket. Erőteljes szónoki tehetségét használta fel az üzenete továbbítására, viszont folyamatosan emlékeztette követőit arra, hogy beszédeinek egyetlen célja a hallgatóit elindítani a meditáció útján. Újra elővett és felújított több régi meditációs technikát, különböző tradíciókból, és több egyedi technikát is kifejlesztett (Dinamikus meditáció, Kundalini meditáció, Nadabrama stb).

Követői szerint Osho egyedülálló volt abban, hogy több különböző, egymásnak ellentmondó filozófiát is képes volt egyesíteni, mint például az antik görög tanításokat (Epheszoszi Hérakleitosz, Pitagorasz és Szókratész), a keleti filozófiákat (iszlám, buddhizmus) és Nietzsche ateizmusát. Véleménye szerint minden vallás valódi volt, amikor a megvilágosodott mesterek megalapították őket (mint Jézus, Buddha, Mohamed), és később romlottak el a hivatalos egyházak megjelenésekor. Ez az elképzelése sok teljesen különböző kultúrákból származó követőt eredményezett. Tanításaiban összehozta a nyugati és keleti, az anyagi és szellemi világot, és többször hivatkozott a jövő modern, tudatos emberére úgy, mint „Zorba, a Buddha”.

Indiában gyakran hívták „szex gurunak”, miután több felkavaró beszédet tartott ortodox közösségekben, a szabad szerelemről és a szabados szexualitásról. Tanításai szerint „a tantrában minden szent, és semmi sem szentségtelen”.

Filozófiáját episztemológiai szempontból nyugati kategóriák szerint leginkább radikálisan szkeptikusnak, relativisztikusnak lehetne besorolni. Alaposan tanulmányozta és ismerte a keleti tanok szinte mindegyikét, bár beszédeiben gyakran következetlenül keverte a tanításokat. Ugyanakkor a nyugati tanításokat részletesen nem ismerte, nem hivatkozott rájuk pontosan, és nem ebben a kategória-rendszerben helyezte el magát. Hatalmas erő és tekintély áradt belőle, szavait kinyilatkoztatásként fogadták a tanítványok – még akkor is, amikor az összeollózott tanok eredményeképpen súlyos ellentmondásokba keveredett önmagával.

Osho a meditációról is másoktól eltérő véleményt hangoztatott. Szerinte a meditáció egy elmén kívüli állapot, nem pedig koncentráció. Elme nélküli, az elméhez való „nem ragaszkodás” állapota. Ez egy olyan dolog, ami valakivel „megtörténhet”, egy olyan állapot, amiben létezhet, de nem olyasmi, „amit csinálhat”. Szerinte a modern ember számára egyáltalán nem egyszerű csak ülni és meditációban lenni, ezért létrehozott olyan aktív meditációs technikákat, amelyek az embert természetes úton viszik a meditáció állapotába. Ezek a technikák – állítása szerint – lehetővé teszik, hogy egy személy felszínre hozza a mélyen elnyomott vágyait, gondolatait. Több technikájában használja fel a táncot, a szexualitást. De mint sokszor felhívta a tanítványok figyelmét, a meditációs technika még nem maga a meditáció, ez csak egy módszer a meditációs állapot elérésére.

A későbbi Osho egy kis indiai faluban, Kuchwadában született. A szülei a dzsainizmus követői voltak. Születésekor a csillagjós azt jósolta, hogy valószínűleg még hét éves kora előtt meg fog halni, ezért a szülei az anyai nagyszüleihez küldték, amíg el nem éri ezt a kort.

Elbeszélése szerint ez nagy hatással volt további fejlődésére, mivel a nagyanyja teljes szabadságot és tiszteletet adott neki, valamint a nagyapját és másokat is erre biztatott. Így Osho nagyrészt gondozás nélkül maradt, szigorú nevelés és merev szabályok nélkül.

Osho szerint a gyerekek fejlődését életük első hét évében jelentősen befolyásolja a tanulás erőltetése és a nekik kijáró tisztelet hiánya. Ideális esetben ennek fordítva kellene lennie: az emberek újra megtanulhatnának a gyerekektől azokat a dolgokat, amelyeket már elfelejtettek. Ha a gyerekek szabadon nőnek fel az első éveikben, elég erőt és intelligenciát szereznek ahhoz, hogy később képesek legyenek önállóan dönteni és véleményt alkotni.

Pontosan ez történt vele is. Amikor először iskolába ment, képes volt beszélgetni és meggyőzni a tanárát, aki nagyon szigorú volt a gyerekekkel. Osho szerint azok a gyerekek, akik tiszteletet kapnak, sokkal szófogadóbbak. Ha a szülő nem foglalkozik a gyerek személyiségével, hamarosan kikerül a gyerek figyelméből.

Miután betöltötte a hetedik évét, visszakerült a szüleihez, ahol az addigihoz hasonló tiszteletet kapott az ott élő nagyapjától, akivel ezért nagyon őszinte kapcsolata alakult ki. A nagyapja többször mondta neki: „Tudom, hogy jól csinálod. Sokan mondhatják, hogy ez nem így van, de senki nincs a te helyzetedben. Csak te dönthetsz a te helyedben. Csinálj bármit, amiről úgy érzed, hogy jó. Én támogatlak, mert szeretlek és tisztellek téged.”

1953. március 21-én, 21 éves korában, saját elmondása szerint, elérte a megvilágosodást. Elbeszélése szerint ez egy teliholdas éjszakán történt, és utána a kertben ült egy bodhi-fa alatt. Az 1960-as években filozófia professzor volt a Jabalpur egyetemen. Ekkoriban kezdett a jóga tanításával és átadásával foglalkozni, s az általa kiválóan ismert filozófiai és vallási művekből egy személyes világnézetet összekovácsolni.

„Nem hivatalos” életpályája

A kezdetek, India

Az 1960-as évek elején Osho első hivatalos tanítványnak, Lakshminak a lelkesedése volt a szellemi megalkotója mindannak, amit ma Bhagwan-, vagy Osho-jelenségnek nevezhetünk. Rajneesh nagyon különleges és újszerű előadásainak hatására, egyre több ember szeretett volna a közelébe férkőzni, és állandó közeli tanítványává válni. Lakshmi volt az első, aki – miután a tökéletes bölcsességet és tisztaságot, a végső mestert látta Rajneeshban – megkérte őt, hogy fogadja tanítványává.

Az egyetemről, ahol Rajneesh Indiában tanított, csakhamar kitiltották a jóga-foglalkozásai kapcsán napvilágra került szexuális visszaélések, kábítószer-terjesztés és bírósági perek miatt (a hívek befolyásolására, hogy nagyobb adományokat csaljon ki tőlük, Extasyt, MDMA-t használt).

Ekkor tanítványai segítségével önálló vallási szervezet kialakításába fogott. Lakshmi megtervezte a hivatalos öltözetet, és állandó lakást szerzett az összejövetelek részére, valamint Rajneesh állandó lakás-gondjának a megoldására. Népszerűsítő könyvet írt a „megvilágosodott mesterről”, amellyel kiadóknál házalt. Ekkoriban változtatta meg Rajneesh az Acarya (acsarja: professzor) rangot Bhagwanra. Eredetileg ugyan a Maharishit (Nagy Látó) szerette volna használni, de az akkoriban már foglalt volt (Maharisi Mahes jógi). Természetesen az indiaiaknak nem szívesen akaródzott Rajneesht Bhagwanként elfogadni, mert az túlságosan is tiszteletreméltó cím volt az „önmagát előléptető”, akkor már „szex-guruként” ismert tanítóhoz. Hogy hírnevét táplálja, Bhagwan hatalmas mennyiségű, gondosan megvilágított műtermi fényképet készíttetett magáról, drámai beállításokkal bemutatva az átszellemült és megvilágosodott spirituális tanítót.

Fotók és publikációk, életrajzi és tanító jellegű könyvek lepték el az utcákat. Művészek, írók, színészek, zenészek, televíziós személyiségek keresték fel Bhagwan indiai ashramját, a világ minden tájáról, csak hogy a messzi földön híressé vált tanító közelében lehessenek.

Az Indiában történt botrányos események és a bíróság elmarasztaló ítéletének hatására, Bhagwan Shree Rajneesh új élettér keresésére kényszerült, ezért hamarosan a lehetőségek földjére, Amerikába utazott, hogy ott kiteljesedve megvalósíthassa a személyes küldetését.

Amerikában a vagina gurujának hívták. Ő volt a szabad szerelem guruja, akinek a hatalma és mérhetetlen gazdagsága csúcsán 93 Rolls-Royce állt a rendelkezésére, karjait gyémántokkal kirakott színarany karórák borították, s aki arra biztatta híveit, hogy a legvadabb nemi kicsapongások segítségével keressék a megvilágosodást. Pályafutása során hatalmas lexikális tudásanyagra tett szert, s bár a különböző filozófiai tanok taglalása során nem egyszer súlyos ellentmondásokba keveredett önmagával, előadásai mindig egyedülállóak voltak a maguk nemében. A szegénység spirituális értékeit Osho nyíltan bírálta, gyűlölte és megvetette a nyomort – s életvitele, főleg a kései éveiben, igazán erre vallott. Több magánrepülőgépe volt, s lépéseit gépfegyveres kísérők biztosították. Rajneeshpuram néven egy hatalmas város felépítésébe kezdett az USA-ban, mely a felekezetének adott volna otthont. A Rajneesh-vállakozások több mint 100 millió dollárt halmoztak fel, s tanai, uralkodásának tíz éve alatt meghódították a világot. Szavain királyi hercegek, művészek, zenészek és filmsztárok csüngtek. Szemben azzal, mikor hívei Indiában még a tisztaság narancsszínű leplét viselték, az Amerikai Egyesült Államokban az elkeseredett hatalmi harcoktól a zsarolásokig, mérgezésekig, gyilkossági kísérletekig, nemi betegségekig és a közösség széthullásáig mindenben része lehetett.

Bhagwant akkoriban már sokféle súlyos betegség gyötörte, többek között cukorbetegség, asztma, és sokféle allergia, valamint szélsőségesen hipochonder volt.

Az Amerikai Egyesült Államok elleni, eddigi egyetlen sikeres biológiai terrortámadást – amelyről elkövetéskor még nem is derült ki, hogy miről volt szó tulajdonképpen – 1984-ben követték el Bhagwan Shree Rajneesh követői. Szalmonellával (Salmonella Typhiuriummal) fertőztek meg egy tíz étteremből álló salátabár-hálózatot, aminek következtében több ezer ember betegedett meg.

Négy év megfeszített rendőrségi nyomozás és több kötetnyi nyomozati anyag eredményeképpen, 1985. október 26-án az USA-beli Charlotte-ban tartóztatták le, amikor éppen menekülni próbált Amerikából. Pár órával később, Németországban letartóztatták Ma Anand Sílát, a Rajneesh-szervezet elnökét, gyilkossági kísérlet és gyilkosság céljából történő összeesküvés vádjával.

Bhagwant 1985. november 15-én Portlandban, tízévi felfüggesztett börtönbüntetésre és 400 000 dollár pénzbüntetésre ítélték embercsempészet és ál-házasságkötések, valamint további harmincféle, bizonyított bűncselekmény vádjával.

Számtalan tanítványa hagyta ott a mozgalmat, s Bhagwan, miután rádöbbent, hogy szépen felépített mesés gazdagságú birodalma összeomlóban van, a következő szavakkal fenyegette a távozókat: „Ha elhagytok, örökre kísérteni foglak benneteket, soha nem lesz tőlem békességetek”.

1985 végén Bhagwan Shree Rajneesht végleg kitoloncolták az Amerikai Egyesült Államokból.

Az utolsó évek

Rajneesh 1985 végén visszatért az indiai Púnába, s változásként a Bhagwan név helyett a buddhista Osho címmel szólíttatta magát. Ettől eltekintve változatlanul hirdette tovább a tanait. 1990. január 19-én, 58 éves korában hunyt el, hosszú betegeskedés után. Az általa alapított szervezet vezetését huszonegy tanítványa vette át.

Bár a híveinek a száma napjainkra erőteljesen megfogyatkozott, a könyveinek és a kiadók üzleti érzékének köszönhetően tanításait világszerte tízezrek olvassák.

Az Osho hamvait tartalmazó urnát Púnai házában helyezték el. Az emlékkönyvön, melyet mellette helyeztek el, arany betűkkel ez áll: „Osho – sohasem született, sohasem halt meg.”

a

Kategória