‘Ouija-tábla’ kategória archívuma

1848-ban New York államban különleges dolog történt. Két testvér, Kate és Margaret Fox, sikeresen kapcsolatba lépett egy halott ügynök szellemével.

Rögtön híressé váltak, s elindítottak egyfajta divathullámot, ami bejárta az Egyesült Államokat és Európát.

Úgy tűnt, a nyugati világ is megérett a halottakkal való kapcsolat-tartásra. Spiritualista csoportok formálódtak mindenfelé és jelentős igény támadt azoknak az embereknek a felkutatására, akik rendelkeztek azzal a különleges képességgel, hogy a szellemvilág felé csatornák lehessenek. Ezek az emberek, akiket „médiumoknak” neveztek, révén különböző világok – az emberi világ és a szellemvilág – között teremtettek kapcsolatot, változatos módokat dolgoztak ki a szellemvilággal való kommunikációra. Ezek közül az egyik az asztaltáncoltatás volt.

Kevésbé zajos és félelemkeltő technika a szellemírás volt, ehhez kis kosárkát használtak, melynek egyik végéhez ceruzát rögzítettek. A médium rátette a kezét a kosárkára, érintkezésbe lépett a szellemvilággal, majd az entitás átvette az irányítást és leírta a túlvilági üzenetet. Ez a kosárka alakult át később a planchette-é (falapocska), egy sokkal finomabb eszközzé, a két görgőt és harmadik lábként ceruzát tartalmazó „jelzővé”.

Az elkövetkező évek az útkeresés jegyében teltek el, míg aztán 1886-ban a hírek egy újfajta és sokat ígérő beszélő tábláról szóltak, egy tábláról, melyen betűk és számok vannak, tartozékként a jól megismert planchette, ám ceruza nélkül, s mindennek használatához semmiféle különleges képesség sem kell. Az első bejegyzés a Találmányi Hivatalban 1891. február 10-re datálható, Elijah Bond és társai, Kennard és Maupin, neve alatt. Állítólag Kennard adta neki a Ouija-tábla nevet, a szó egyiptomi jelentésére hivatkozva (talán már legalább 5000 évvel ezelőtt is ismert volt az Ouija-tábla?), ám ezt nem sikerült igazolnia, viszont a beszélő tábla többször nevezte magát ezen a néven, az elnevezés tehát rajta maradt.

Forrás: aranylaci.freeweb.hu

a

Kategória