‘Péntek 13’ kategória archívuma

 

Péntek 13.: a gonosz napja?

Ókori gyökerei vannak a tizenhármas számtól való félelemnek, péntek pedig a bibliai események miatt számít szerencsétlen napnak. Mi történik, ha a kettő találkozik? Egyeseket tán épp ma ér őrült szerencse.

 

A világ egyik legelterjedtebb babonája a péntek 13-ától való félelem: ma sokan még elővigyázatosabbak, ha fekete macska vagy kéményseprő tűnik fel közelükben. Néhányan úgy vélik, ezen a napon nagy baj érheti őket, így ki sem dugják az orrukat otthonról – nem mennek dolgozni, nem szállnak repülőgépre.

A félelem a tizenhármas számtól, vagyis a triszkaidekafóbia az ókorba nyúlik vissza. A tengerentúlon olyannyira tartja magát ez a szokás, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a felhőkarcolóknak nincsen tizenharmadik emeletük, a kórházakban nincs tizenhármas szoba. Franklin Delano Roosevelt sosem volt hajlandó olyan asztaltársaságnál étkezni, ahol tizenhárman ültek. Rendszerint odarendeltek még egy embert.

Bibliai oka van, hogy a pénteket a legszerencsétlenebb napok között jegyezzük. Ezen a napon feszítették meg Jézus Krisztust, és állítólag ez volt a paradicsomi bűnbeesés napja is. Az utolsó vacsorán tizenhárom vendég volt: tizenkét apostol és maga, Jézus. Ezért tartja magát az a hiedelem is, hogy tizenhárom emberrel étkezni egy asztalnál: veszedelem. Más források szerint a Messiást eláruló Júdás személyére utal a szám, mert ő volt az, aki utolsóként ült le az asztalhoz. A középkorban ezen a napon éhgyomorra tüsszenteni nagy szerencsétlenséget jelentett. A péntek – a néphit szerint – a gonosz napja, vagyis nem alkalmas házasságra, vagy arra, hogy új házba költözzünk, új állást vállaljunk, nagy útra induljunk. A pénteki naptól való félelem másik gyökere, hogy a XIX. századig ez a nap volt Európában a hóhérok napja: rendszerint ekkor hajtották végre a nyilvános kivégzéseket. A XX. században az Apolló 13 katasztrófája után mai napig tartja magát az a téveszme, hogy az űrrakéta 13 óra 13 perces fellövési kísérlete a harminckilences indítóállványról meghiúsult.

Márai Sándor így ír a babonákról, a péntekről, a tizenháromról:

“Nem szabad babonákkal élni. A pénteket, a tizenhármat, a szemmelverést, a számok és jelek vajákos magyarázatát a gnosztikusok hozták világunkba, a korai kereszténység Rómába tóduló, gyülevész és zagyva szekták, szíriaiak és alexandriai csepűrágók, kancsi szövegmagyarázók, habzó szájú és sunyi rajongók.

A fiatal kereszténységnek nem volt még ereje, hogy megverje azokat, akik szemmel vernek, a péntekre ezt mondja: “Egy nap”, a tizenháromra:”Egy szám, mint a többi.”

A sztoikusok már nem parancsoltak Rómában, a keresztények még nem uralkodtak. Az ember elhagyatva állt szemközt természetével és a természettel. Félt, szűkölt, babonáskodott és varázsolt. Ember vagy, hited van, tudod, hogy rend van a tünemények mögött, felsőbb értelem. Vesd meg a babonákat.

De tudjad azt is, hogy értelmed és hited büszke öntudata nem fegyelmezi és félelmíti a világ titkosabb erőit, melyek születésedtől halálodig lopakodnak és settenkednek körülötted.

A baleset, a számok összjátéka, a nagy számok törvénye, a föld, a lég, a sugarak érthetetlen szándékai és tervei, mindez beláthatatlan. Valamilyen kevés alázatot és remegést azért megőrizhetsz szívedben.

A világ nemcsak fényes és sötét, nem; a világ zavaros is. Nemcsak sugár, fény és hő van; démonok is vannak. (Goethe hitt a démonokban.) A világ nemcsak értelmes és következetes; valahol bujkál a tüneményekben a varázs is.

“Nem szabad babonásnak lenned, mert ez nem illik emberhez. De nem szabad teljesen megvetni a babonákat, mert ez emberfölötti, illetlen gőg. Inkább csak szelíd gúnnyal kell bánni babonáinkkal, mint aki mosolyog – de kissé fél is.”

A néphit szerint a pénteki munkán nincs áldás, és nem szabad vállalkozásba sem kezdeni.

Észak-Amerikában 18-21 millió embert érint a péntek 13 fóbia, amely sokaknak egy teljes munkanap veszteséggel jár. Becslések szerint az ilyen napokon 800 milliárd dollár vész el, amiért az emberek nem teszik a dolgukat -írja a National Geographic.

Az Amerikai Egyesült Államokban péntek 13-án sokan ki sem kelnek az ágyból, mások pedig még véletlenül sem kötnének üzletet. Donald Dosse, az észak-karolinai Stess Management Center and Phobia Institute alapítója szerint ez a fóbia az enyhe borzongástól akár a pánikrohamokig terjedhet.

A középkorban terjedt el Európában az a hiedelem, hogy pénteken rossz, szerencsétlen dolgok történnek. Legfőképpen attól óvták az embereket, hogy bármilyen új vállalkozásba fogjanak ezen a napon. Úgy hitték eleink, hogy a pénteken kezdett munkában nincs szerencse vagy köszönet. A magyar néphagyomány szerint ez egy úgynevezett “dologtiltó nap” volt.

A péntek megítélése kedvezőbb volt a szláv népek körében, ám a munkavégzés tiltása náluk is megjelent. A keleti szlávok Szent Paraszkeva Pjatnyicának, a délszlávok pedig Szent Petkának hívták a “péntek istennőt”, akit egy lenfonó szent asszonynak tartottak. A néphit szerint pénteken nem volt szabad szőni, fonni, varrni, ugyanis ezzel “bepiszkítják Péntek szemét” – aminek az eredménye szembetegség vagy akár más balszerencse is lehet.

Nos mindenki gondolja át, érdemes-e rettegni ettől a naptól, vagy ugyanúgy venni, mint bármelyik más napot….

Anyumnak mindig szerencsés napja volt, mesélte nekem és én sem vagyok eme nappal “rosszban”, de gondolom sokan örülnének, ha nálunk, Magyarországon is bevezetnék, a péntek 13 “nem dolgozom” napot 🙂

 

 

a

Kategória