‘Rejtélyes eltűnések’ kategória archívuma

“Minden békés és derűs, Isten velünk van!”

Nem kötelező, hogy a fél világot beborító óceán kellős közepén történjen a rejtélyes eltűnés, éppen elég, ha közel van a víz ahhoz, hogy elmossa a nyomokat. Ahogy az a sokszor megénekelt, thrillerbe illő esetnél történt 1900. december 20-án a Flannan-szigeteken: a világítótorony három szolgálatban lévő őrének egyszerűen nyoma veszett.

Azon a héten a viharos, különösen rossz időjárás miatt a szolgálati idő lejárta előtt indították útjára a váltást, mert féltették a szigeten lévő őrök épségét. A váltólegénység azonban se a szigeten, se a világítótoronyban nem találta meg a társait. Úgy vélték, az eltűnés oka a mostoha időjárás, feltételezték, hogy a szélvihar a tengerbe sodorta a három férfit, ám ezt két különös dolog is cáfolta: egyrészt megtalálták meleg felsőruházatukat a világítótoronyban felakasztva, vagyis az eltűnésük pillanatában ingujjban voltak. Kevéssé hihető, hogy a tomboló szélben fedetlen felsőtesttel akartak volna bármilyen feladatot megoldani a torony tövében.

Másrészt a szigetre érkező társak rábukkantak egy sokkoló naplóbejegyzésre, mely szerint: “A szél elállt, a tenger nyugodt. Minden békés és derűs, Isten velünk van.”
Vajon miért és hogyan tűnt el a vihart épségben átvészelő, három életerős, edzett és extrém körülményekhez szokott férfi egy szigetről? Konfliktus tört ki hármójuk között? Valamelyikőjük legyilkolta társait, majd a tengerbe ölte magát? Íme, egy apró adalék, amelynek igazságtartalma kérdéses, de ha mégis van köze a valósághoz, az még több megválaszolatlan kérdést vet fel: a világítótorony földszintjének padlózatán olyan tengeri hínárfélét találtak, amely csak a tengerekben fordul elő, és amely megtelepszik a hideg víz miatt hosszú ideig oszló tetemeken.

 

Párhuzamos világok között
Benjamin Bathurst brit diplomata eltűnése a maga idején, 1809-ben nagy port kavart, és nem csak azért, mert politikai figuráról volt szó (sokáig azt feltételezték, hogy valamelyik ellenfél egyszerűen eltette láb alól). A hírverés sokkal inkább annak szólt, hogy a férfi egyik pillanatról a másikra eltűnt társai környezetéből.

A legenda szerint Bathurst egy kisebb csapattal hintón utazott Hamburg felé. Dél körül megéhezett a társaság, ezért megálltak ebédelni egy perelbergi fogadóban. A beszámolók szerint a társaság hangulata derűs volt, semmi nem utalt arra, hogy a csoport bármely tagja szervezkedett volna Benjamin Bathurst ellen. A fogadót is találomra választották ki az étkezéshez, így megdől az a feltételezés is, hogy valakik előre megszervezték a diplomata látványos eltüntetését. Ebéd után a férfi a többiekkel együtt kiment a fogadó elé, Bathurst megkerülte a hintót, de abba már nem szállt be. Nyom nélkül eltűnt. Társai nem hallottak, nem láttak semmit, nem voltak zajok, nem leltek dulakodásra utaló nyomokat sem, és hiába keresték napokig a férfit, soha többé nem akadtak nyomára.

 

Az ufók rabolták el őket?
Talán még nehezebb ésszerű magyarázatot találni olyankor, amikor nem egy személy vagy egy pár, hanem egy egész közösség tűnik el a föld színéről. 1930-ban az Angikuni-tó partjánál történt az eset: egy eszkimófalu teljes lakossága, nők, férfiak, gyerekek, öregek, mintegy kétezer ember tűnt el nyomtalanul. A hivatalos kutatások során a falu temetőjét is megvizsgálták, és kiderült, hogy a titokzatos eltűnés a holtakat is érintette: nemcsak az élőknek, a holtak csontjainak is mind egy szálig nyoma veszett a településről.

A mai napig csak feltételezések vannak a rejtélyes esettel kapcsolatban. Néhányan úgy vélték, hogy medvetámadás érte a falut, és hogy a támadás miatt menekülő emberek szakadékba zuhantak, vagy egy addig feltáratlan barlangba húzódtak és elzáródott a kivezető út. Ennek ellentmondott az a kép, amely a faluba érkezőket fogadta: semmi sem utalt fejvesztett menekülésre, nem voltak felborított bútorok, vérnyomok, eldobált eszközök sem. Pedig ha medve támad a falura, akkor azt a kutyák nem hagyták volna annyiban, és ha mást nem, akkor szétmarcangolt ebtetemeket kellett volna találniuk a keresőknek, ahogy találtak is, ám azokról a vizsgálatok bebizonyították, hogy az állatok egyszerűen éhen haltak.

Elvándorlásról szó sem lehetett, hiszen minden meleg ruha a faluban maradt, valamint az eszkimók nem hagyták volna őrizetlenül a kunyhók tüzét. Márpedig ebben az esetben ez történt: az emberek egy átlagos hétköznapon egyik pillanatról a másikra tűntek el.
Az eset egyébként az UFO-kutatók figyelmét is felkeltette, különösen a csontok eltűnése volt érdekes számukra. A legvadabb feltételezések szerint a földönkívüliek egyszerűen begyűjtötték az embereket, élőket és holtakat egyaránt egyféle természettudományos adatok beszerzése céljából.

 

Iron Mountain gőzhajó

1872 Júniusának egyik napján indult útnak Vicksburgből teljes személyzettel, hordókkal és gyapotbálákkal, és az északi Pittsburg-be tartottak. Néhány percen belül eltűnt egy kanyarban, és soha többé nem került elő.
Az Iroquois Chief gőzhajó délelőtt a folyón hajózott, amikor lefelé csorgó uszályokat vettek észre. Kikerülték, majd vontatókötélre vették őket, azt gondolva, hogy elszabadultak a vontatóhajójukról. Várták, hogy felbukkanjon a hajó, de nem jött. Az uszályok vontatókötelét elvágták, ami arra utalt, hogy az Iron Mountain legénysége bajban volt. Azonban a hajónak semmi nyoma nem volt, se a rakománynak vagy a legénységnek.

Az Iron Mountain gőzhajó rejtélyére soha sem derült fény.

 

a

Kategória