‘Rigó János’ kategória archívuma

A magyar konyha természetesen számos újdonsággal szolgálta a nemzetközi cukrászművészetet is; e remekművek ma már világszerte ismertek, még ha nem is mindenütt tudják, honnan erednek.
A dobostortát például egy Dobos C. József nevű pesti cukrász találta fel, akinek csemegeboltja és vendéglője is volt a régi Pest-Budán. Az 1855-ös országos kiállításon mutatta be először tortáját, s nyomban nagy sikert aratott vele. Dobos mester tudása persze nem volt meglepő, hiszen ősei is értettek a sütéshez, főzéshez. Nagyapja például a Rákócziak szerencsi kastélyában volt szakácsmester, akadt hát kitől örökölnie tehetségét és képzelőerejét….
A rigójancsi feltalálóját nem ismerjük, csupán a névadóját. Rigó János varázslatosan hegedülő cigányprímás volt, akibe egy arisztokrata hölgy, bizonyos Chimay hercegné bolondult bele olyannyira, hogy hamarosan világgá szöktek. Ez a 19. századi botrány ihlette meg a honi cukrászokat, s megalkották a kis krémtornyocskát, amelyben a csokoládé jelképezi a prímást, míg a tejszínhab a hercegné fehér bőrére utal.


Az indiánert Pállfy Ferdinánd gróf találta ki az 1890-es évek első harmadában. A meglehetősen bohém természetű úr egy gyenge pillanatában megvásárolta a bécsi Theater an der Wien nevű színházat, ahol az éppen műsoron futó operetthez szerződtetett egy indián artistát. A darab azonban gyenge volt s a produkcióból kilógó indiánnak sem lett sikere, ezért a gróf bereklámozta, hogy a nézők minden jegy mellé egy indiánert kapnak ajándékba. Pállfy végső kétségbeesésében találta ki az ötletet, tejszínhabot addig ugyanis senki sem láthatott Bécsben, hiszen azt nem sokkal korábban találta fel egy olasz operaimpresszárió. A gróf maga alkotta meg a habos, csokoládés fánkot és azért nevezte indiánernek, hogy indián artistáját népszerűsítse vele. A dolog azonban fordítva sült el, mert az artista szinte senkit sem érdekelt, a sütemény viszont világhódító útra indult.

a

Kategória