‘Testünk üzenetei’ kategória archívuma

 

Egy betegség mindig tükröt tart elénk. Minden betegség először elménkben, pszichénkben kezdődik, és amikor kicsúszunk a rendből, és nem a Sors törvényei szerint cselekszünk, lelkünkben és a szellemünkben egyensúlytalanság keletkezik. Ha ezt nem tesszük helyre időben, az egyensúlytalanság testi tünetként, betegségben manifesztálódik. Meggyógyulni annyit jelent, hogy a hiányosságot, egyensúlytalanságot, kibillentséget helyreállítva újra egésszé leszünk.

Ha gyógyszert veszünk be, az okozatot csillapítjuk ugyan, de ez tüneti kezelés. Problémánk helyreállni sosem fog, csak enyhülni, vagy egy időre eltűnni legfeljebb. A teljes és végleges gyógyuláshoz mindig a probléma gyökerét, a valódi okot kell megtalálni. Mert a betegséget nem legyőzni kell, hanem megérteni. És amikor megértjük, hogy honnan jött a betegség, mi alakította ki bennünk, akkor azt is tudni fogjuk, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy a valódi okot megszüntethessük, ennél fogva a természetes gyógyulási folyamat beinduljon.

Ha egy ember tette ellenkezik saját belső hitrendszerével, akkor fizikai énjét tudattalanul betegséggel bünteti. Azzal, hogy megfigyeljük, milyen esemény vagy hatás következtében, melyik testrészünkön jelenik meg a megbetegedés, azt is megállapíthatjuk, hogy miről szól az üzenete, hiszen minden testi tünetnek megvan a maga jelentése. Szervezetünk ugyanis mindig jelez, ha valami nincs rendben. Betegségeink tehát egyúttal arra is felhívják figyelmünket, hogy lelki úton honnan erednek, vagyis mi az, amit magunkban helyre kell tennünk. Csak meg kell tanulnunk olvasni ezekből a jelekből.

Néhány betegség, testrész szimbolikus jelentése:

  • láb: rossz úton járunk, állásfoglalás, megértés, meg kell változtatni álláspontunkat, megtenni a szükséges lépéseket, “messzire mentünk”.
  • fogak: visszafojtott agresszió, megragadás, megtartás, rágódás.
  • csonttörés: megtöri az eddigi életutat, felhívja a figyelmünket egy fejlődési folyamat végére (mivel nem vettük észre, hogy változtatnunk kell életutunkon, ezért a testnek kell eltörnie a régit, hogy az új teret nyerhessen)
  • fertőzés: aki a konfliktust nem hajlandó befogadni, tudatosan feldolgozni, annak testében valamilyen gyulladás fogja erre felhívni a figyelmét, hiszen ha nem vagyunk hajlandók befogadni a problémát, kénytelenek leszünk befogadni helyette a kórokozót.
  • ízületek: vizsgáljuk meg kapcsolatainkat és vágjuk el túl a szorosra kötött szálakat, hogy újra mozgékonnyá válhassunk (ebből is ered, hogy a túlzott merevség, keménység és a rugalmasság hiánya előbb-utóbb ízületi fájdalmakhoz, csontrendszerrel és gerincoszloppal kapcsolatos megbetegedésekhez vezet)
  • cukorbetegség: szeretethiány, szeretetéhség.
  • szorongás: valamit akarunk, amit nem lehet akarni.

 

Test-lélek-szellem harmóniája

“Aki egészségesen akar élni, annak nem elég egészségesen táplálni a testet. Egészségesen kell táplálni a lelket is, amely majd táplálja a szellemet. Ám ennek a fordítottja is igaz: csak ép lélekben lakik ép test. És ha gondolataink nem tiszták, nem egyenesek, a lelkünk fáj, akkor ép testben csak épphogy élünk.

/Nagy Ágnes Hannah: A tükröd válaszol/

Mivel a test, az agy, az érzelmek (lélek) és a szellem elválaszthatatlanok egymástól, elég csak az egyiket rosszul használnunk, az a másik háromra is kihat. Környezetünk milyensége, és a személyek, akikkel körül vesszük magunkat szintén befolyásolnak, ugyanis ha nincs összhang a munkában, a barátainkkal vagy otthonunkban, nem lehet összhang lelkünkben sem.

TEST: “Ép testben ép lélek”

Testünk, lelkünk és szellemünk szoros együttműködésben van. Ahogyan mozgunk, kihat lelki és szellemi állapotunkra is, amiként gondolataink, érzéseink is közvetlenül befolyásolják, hogyan járunk-kelünk napközben. Ördögi kör ez, amely megrontja az élet örömét.

/Richard Brennan: Az Alexander-módszer alapjai/

Mivel testünk a lelkünk temploma, fontos, hogy sokáig “lakhassunk” benne, és egyáltalán nem mindegy, hogy ezt milyen körülmények között tesszük. Ugyanúgy, ahogy mi sem szeretünk a rendetlenségbe, koszba hazaérkezni, a lélek sincs ezzel másképp, tehát éppúgy, mint lakásunkat, környezetünket rendben tartjuk, rendszeresen takarítjuk, ápoljuk, színesítjük és odafigyelünk rá – mindezt a testünkkel is meg kell tenni. Testünk külső tisztítása, a napi mosakodás és bőrápolás mellett gondot kell fordítanunk szervezetünk belső tisztán tartására is.

Táplálkozás:
Nem mindegy, hogy milyen összetételű, tisztaságú ételeket eszünk, és persze az sem, hogy mindezt mekkora mennyiségben fogyasztjuk. Az egyoldalú táplálkozás is megbetegedéshez vezet (amikor többnyire ugyanolyan típusú és hasonló összetételű ételeket eszünk), hiszen minden alapanyag más-más vitamint és nyomelemet tartalmaz, és ezeket folyamatosan kell a szervezetünkbe juttatni, hogy semmiből ne keletkezhessen hiány. Az egyensúly megtartása érdekében fontos gondoskodni a különböző összetételű és alapanyagú ételek váltogatásáról is.

A helyes táplálkozásban segítenek a különböző táplálkozástudományi könyvek (pl. ayurvéda, gabona alapú táplálkozás, stb.).

Néhány jótanács:

  • figyeljünk az összetételre (ha lehet minél kevesebb zsírt és mesterséges anyagot, tartósítószert tartalmazó, lehetőleg friss alapanyagokat használjunk)
  • minél több (nyers) zöldség, gyümölcs, csíra fogyasztása
  • húsmennyiség csökkentése (korunk népbetegsége ugyanis a savasodás, amelyet a hús túlzott mértékű fogyasztása csak még jobban elősegít, ezért csak annyit együnk belőle, amennyire tényleg szükségünk van! Ne feledjük, elődeink is csak vasárnap ettek húst…)
  • ne együnk többet, mint amennyire valójában szükségünk van (emésztési zavarok, elhízás elkerülése)
  • változatos étrend (pl. egyes napokon tészták, másnap főzelékek, aztán jöhetnek a húsok, majd a gabonák, a zöldségek, stb.)
  • megfelelő mennyiségű folyadék, ha lehet tiszta víz fogyasztása
  • időszakonkénti méregtelenítés, léböjt-kúra

Mozgás, légzés:
Számtalan tudós megfigyelte, hogy az oxigén-dús vérellátásnak milyen fontos szerepe van egészségünk megőrzése szempontjából. Ezt mozgással, illetve tudatos légzéssel érhetjük el. A rendszeres mozgás emellett karbantartja izmainkat, testünk állóképességét, ráadásul a tevékenység alatt bőven van időnk gondolatainkat is rendezni, ami kihat lelkünk és szellemünk egyensúlyára.

LÉLEK (érzelmek):

Vitathatatlan, hogy érzelmeink befolyásolják döntéseinket. Olyannyira, hogy sokszor nem is az számít, amit döntünk, hanem az, ahogyan azt megéljük.
Sokan mondják, hogy életük célja a boldogság. Ezt persze nehéz mérni. A szívünket betöltő jó érzés mindenesetre fontos, és könnyen érzékelhető, észrevehető, egyértelműen erőt adó történés bennünk. Amikor jól érezzük magunkat, az visszajelzés a lelkünktől, hogy most épp tápláljuk. Ennek pedig szerencsére rengeteg módja van: egy tartalmas beszélgetés, egy felszabadult társaság, ha segíthetünk, vagy ha nekünk segítenek, annak érzése, hogy fontosak vagyunk, hogy szerethetünk és hogy szeretnek bennünket, stb.
Lelkünk színterén mindennek az érzelmi megélése, nem a felsorolása, összefoglalása számít. Lelkünk az ITT és MOST-ban él. Mindig a jelenben. Mert a múlt MÁR nincs, a jövő pedig MÉG nincs, ezért ha ezekkel foglalkoznánk, pontosan a jelen megéléseit veszítenénk el. És azt minden pillanatban ÉLNI kell, mert mostani jelenünk lesz következő pillanatunk múltja… És ha a jelent jól éljünk, nem lesz mit megbánnunk sem.

SZELLEM:

Ha az ember érzelmileg nyugodtabb, mentálisan kiegyensúlyozottabb és fizikailag jobban érzi magát, könnyebben tapasztalhatja meg szellemét – a létezés örömét.

/Richard Brennan: Az Alexander-módszer alapjai/

Szellemünk ugyanúgy, mint testünk, csupán eszköz lelkünk számára. Szükségünk van rá, hogy céljaink legyenek, amelyekért küzdhetünk, amelyeket megvalósíthatunk, és a megvalósítás érdekében tapasztalatokat gyűjthetünk és tanulhatjuk az életet.
Ismereteink folyamatos bővítése, az olvasás, különböző hobbik űzése, a nyelvtanulás, a bal (racionális) és jobb (intuitív, művészi) agyféltekénk harmonikus használata, stb. mind-mind segítenek, hogy korunk előrehaladtával szellemünk ne felejtsen és öregedjen, hanem egyre inkább kiteljesedjen. Tudásunkat nem elég csak bővítenünk, hiszen a cél az, hogy ne tartsuk meg magunknak mindazt, amit összegyűjtöttünk, hanem adjuk tovább, hogy általunk környezetünk (család, barátok, munkatársak) is tanulhasson. Ha hamarabb nem, hát legkésőbb unokáinkat taníthatjuk, akik nagyon hálásak lesznek majd mindezért.

 

 

a

Kategória