‘Tihanyi legendák’ kategória archívuma

Hogyan keletkezett a tihanyi visszhang, és hogyan kerültek a Balatonba kecskekörmök? Milyen legendák terjedtek el ezekről a jelenségekről? Ha már tombol a nyár, és a Balatonon töltesz egy kis időt, úgy érzem, ez egy aktuális cikk, és egy kis turisztikai érdekesség is egyben.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű királylány. Ám hiába jártak messze földről csodájára szépségének, senki sem válthatott szót a szépséges hajadonnal, mert néma volt. A Tihany környéki dombokon legeltette aranyszőrű kecskenyáját.

Megpillantotta egyszer a lányt a Balatonból kiemelkedve az ősz hullámkirály. Kért egy korsó kecsketejet beteg fiának, cserébe – ígérte – feloldja a hajadont a némaság alól. Így is történt. A királyfi azon nyomban erőre kapott a kecsketejtől, a lány pedig csengő hangon megszólalt. Az ifjú amint megpillantotta a lányt, beleszeretett, de a királylány szívét kevélység töltötte el. Nem állt szóba senkivel, kegyetlenül elutasította a hullámkirály fiát is, aki belehalt bánatába.

Szörnyű haragra gerjedt a király: megátkozta a kegyetlen leányt és egy sziklába zárta. A gazdátlanul maradt aranyszőrű nyáj a Balatonba veszett, a kecskék körmeit (patáit) azóta vetik partra a tó hullámai. És a gőgös királylány? Nem látta azóta emberfia. Fogott rajta a király átka: ahogy korábban senkivel nem ereszkedett szóba, úgy a sziklába zárva készségesen felelget minden arra járónak, aki megszólítja. Belőle lett ugyanis a tihanyi visszhang – legalábbis egy 19. századi költő, Garay János költeménye szerint.

Valójában a tihanyi visszhang nem egy királylányhoz, hanem az apátsághoz kötődik. A jelenlegi apátsági épület északi fala ugyanis visszaveri a mintegy 300 méterre lévő Visszhang-dombról elkiáltott szavakat. A hagyomány úgy tartotta, a domboldalon felállított kis oszlop, az úgynevezett ekhókő mellől kell a templom felé kiáltani azt, amit az ember visszhangként akar hallani.


A 20. század elején a visszhang ereje érezhetően csökkenni kezdett. Többnyire az újonnan épült házakat okolták ezért, ám azóta kiderült, hogy a templom és a domb közé ültetett fák egyre terebélyesebb lombja veszi el a visszhang szavát – no meg a lármás turistacsoportok.

A kecskekörmök valóban állati maradványok, azonban nem kecskéktől, még csak nem is emlősöktől, hanem puhatestűektől, egész pontosan kagylóktól származnak. Sok-sok millió esztendővel ezelőtt a Kárpát-medencében (így a mai Magyarország területén is) hatalmas, ám meglehetősen sekély tó hullámzott, a Pannon-tó. Ennek vizében rengeteg különös, csak ezen a helyen honos csiga, kagyló és más puhatestű élt.

Az egyik, a Pannon-tóban valaha rendkívül nagy tömegben előforduló kagyló héját nevezte el a néphagyomány később kecskekörömnek – és valóban, ha két aprócska kagylóhéjat egymás felé fordítasz, a kecskepatára emlékeztető formát láthatsz. Bár a legenda a kecskekörmöket az északi parton lévő Tihanyból eredezteti, a Balaton déli partján is találhatsz belőlük.

a

Kategória