‘Tikal-Guatemala’ kategória archívuma

Tikal titokzatos piramisai.

A Guatemala északi részén található Tikal Közép-Amerika egyik legrejtélyesebb romvárosa.

Az i.e. 900 körül alapított ősi maja település 16 négyzetkilométernyi területén fénykorában mintegy háromezer épület állhatott, lakóinak száma pedig 20-30 ezer lehetett.

Ám az áthatolhatatlan dzsungel övezte városban sem folyó, sem állóvíz nincs. Mivel vizet a több mint negyven kilométerre fekvő Petén Itza-tóból kellett hozni, később tíz víztározót alakítottak ki, s ezeket egy gigantikus csatornarendszerrel kötötték össze.

A hajdan oly fenséges város még romjaiban is a maja civilizáció csúcspontját képviseli, s a maja építészet jó néhány páratlan remekét őrzi. Tikalban a II. évezred elejére lakóházak, paloták, szentélyek, gazdasági épületek százai készültek el. Napjainkban egyedül piramisból, illetve piramismaradványból hatvanat tartanak nyilván.

Valamennyi korai civilizációval kapcsolatban önkéntelenül is felvetődik a kérdés: mi céljuk volt a monumentális építkezésekkel? Vajon miért emelték Tikal sokszor 70 méteres magasságot is elérő, meredek építményeit? Az uralkodók személyes dicsőségét szolgálták, nekik állítottak haláluk után is személyes emléket? Talán obszervatóriumként vagy különböző gondolkodási irányzatok iskoláiként működtek? Akkor viszont minek belőlük ilyen sok ezen a kis területen?

Ismeretes, hogy több indián nép, köztük a maják is döbbenetes emberáldozatokat mutattak be. A piramisok mégsem szolgálhattak áldozati helyül, ugyanis az ősi Tikalt akkor már régen elhagyták lakói.

Az sem valószínű, hogy az uralkodócsaládok emlékműveivel állunk szemben, mivel több piramist építettek egy időben. Ráadásul Tikal régi piramisain nem található ennek írásos nyoma. Jogosan merülhet fel a kérdés: vajon milyen kényszerítő körülmény miatt kezdték el a maják Tikal építését egy ilyen víztől távoli helyen, s miért emelték a hatalmas templomokat?

A talány megoldásához egy, a hollandiai Leyden városka múzeumában őrzött kis kőlapocska vezethet el. Ebbe egy ismeretlen név után a következőket vésték be maja írással: …ide ereszkedett le a tikali égi család eme uralkodója….

De miféle égi uralkodóról lehet szó a szövegben? Számtalan maja mítosz és legenda tudósít arról, hogy hajdanán hatalmas, emberhez hasonló lények látogattak meg bennünket. Jó néhány indián mondában szerepelnek a nagy fehér istenek, akik évszázadokkal ezelőtt többször is jártak közöttük, hogy megtanítsák őket a földművelésre, majd tűzesőben távoztak az égbe.

Később azok a helyek, ahol az istenek megjelentek, rövid időn belül zarándokközpontokká váltak. Szent helyek keletkeztek, ahol a szemtanúk és az őket követő generációk oltárokat és templomokat emeltek az égi tanítómesterek emlékére. Minden bizonnyal így történt ez Tikal esetében is!

Lehetséges, hogy a papok ezeken az őserdőből kiemelkedő magaslatokon várták égi tanítómestereiket, akik megtanították őket írni, asztronómiai és matematikai ismereteket közöltek velük? Talán azért emelték a templomokat és a piramisokat, hogy az idegeneket megfelelően ünnepélyes keretek között tudják levezetni az egyszerű emberek közé?

Ennek a lehetőségnek nem mond ellent az, hogy sok piramis áll viszonylag szűk területen. Számos középkori városunk tucatnyi templommal is büszkélkedhetett, melyek nem ritkán közvetlenül egymás mellé épültek. Ebben az esetben tehát Tikal piramisai az ég és a föld kölcsönhatását jelképezték.

Így valóban okkal feltételezhetjük, hogy egykor Közép-Amerikának ezt a részét is meglátogatták egy földönkívüli civilizáció követei. S reméljük, nem kell újabb évszázadokat várnunk arra, hogy a kezünkben legyen a tikali piramisok rejtélyének kulcsa…

a

Kategória