‘Titanic’ kategória archívuma

A Titanicot a belfasti Harland and Wolff hajógyárban építették.A Titanicot a konkurens Cunard Line hajózási társaság két óriáshajója, a Lusitania és Mauretania vetélytársának szánták. A Titanic és testvérhajói, az RMS Olympic és Gigantic  lettek volna a leghosszabb óceánjárók  melyek egyben a legnagyobb luxussal is szolgálnak (a Gigantic nevét a Titanic katasztrófája után Britannicra változtatták).

A maga korában óriásnak számító hajó 300 m hosszú volt és 66 ezer tonna vízkiszorításával a kor technikájának csúcsterméke volt. A hajó már az első útján; Angliából Amerikába tartva elsüllyedt. Ez a hajó melyet a maga korában elsüllyeszthetetlennek tartottak 1912 április 14-én 23.40-kor az Atlanti-óceánon jéghegynek ütközött és április 15-én 02.20-kor végleg elsüllyedt. A fedélzetén lévő 2227 utasból 1513-an vesztették életüket a jeges vízben. Az utasok közül főleg az első és második osztályon utazók menekültek meg mivel ezek voltak legközelebb a mentőcsónakokhoz. A Titanic SOS-jelzéseit több közelben tartózkodó hajó is vette, de mire a helyszínre értek az óceánjáró már a fenéken pihent. Feltételezések szerint a hajón egy kb. 100 m hosszú repedés keletkezett és ezen áramlott be a hatalmas mennyiségű víz a hajóba.

Több próbálkozás történt a hajó kiemelésére, de mivel ezen a részen rendkívül mély az óceán (3800 m) ezek rendre megbuktak. Végül is az amerikaiak és a franciák speciális tengeralattjáró segítségével felhoztak jó pár tárgyat a hajóról.

Amire nincs magyarázat: A duplafenekű hajó törzse 14 vízhatlan kamrából állt.Tény, hogy a Titanic akkor is felszínen maradhatott volna, ha az első négy kamrát elárasztja a víz.

A jéghegy azonban az ötödik kamrát is átszakította. A tervezés hiányossága folytán az ötös válaszfal nem volt olyan magas mint a többi, így a víz ezen keresztül a többi kamrákba áramolhatott, ami végül is a hajó elsüllyedéséhez vezetett. Tény, hogy a Titanic pusztulása emberi mulasztások sora miatt következett be. Vajon miért haladt a Titanic olyan gyorsan 22 csomóval, amikor rengeteg jéghegyet jelentettek azon a területen. Az ütközés előtt az óceánjáró teljes sebességgel haladt előre, annak ellenére, hogy az est folyamán más hajókról, köztük a Baltic-ról is rádión keresztül jelezték: a Titanic egyenesen egy jégmező felé tart. Vajon miért szerelték fel a Titanicot mindössze 16 mentőcsónakkal, összesen 1250 üléssel 2300 ember számára. Összesen hat hajó indult a Titanic megsegítésére, de érdekes módon a Titanic-hoz legközelebb tartózkodó két hajó a California és a Carpatia csak nagyon nagy késéssel vette az SOS jeleket.

Sokáig úgy állították, hogy azalatt a közel két óra alatt, amíg elsüllyedt a Titanic, egyben merült el, ám későbbi bizonyítékok szerint már azt mondták, kettő, a tenger fenekén három részre szakadt. Egy túlélő, Lawrence Beesley például azt állította, hogy kettétört, a végső “stádiumában”, az ő elbeszélésében osztozkodik Susan Webber, másik túlélő is: “Láttam, hogy a leviatán középen kettéválik…”

Egyes források alapján 1494, mások szerint 1517 ember veszett oda. Az első osztályon utazók közül a nőknek 94%-a, a férfiaknak 31%-a menekült meg. A fedélzetközben utazó nőknek 47%-a, a férfiaknak 14%-a maradt életben, vagyis 210 személyzettag, 126 férfi, 317 nő és 52 gyermek menekült meg, összesen 705-en élték túl a katasztrófát, ez körülbelül a hajón utazóknak az egyharmada.

Éjfél után öt perccel, huszonöt perccel az ütközést követően Smith kapitány tudatára ébredt, hogy a Titanic helyrehozhatatlanul súlyos sérüléseket szenvedett. Parancsot adott, hogy szedjék le a mentőcsónakokat borító ponyvákat, és mindenki készüljön a hajó elhagyására. A következő két órában teljes káosz uralkodott a fedélzeten a southhamptoni indulás óta még nem tartottak mentőgyakorlatot, és sem az utasok, sem a legénység nem tudta, hogy pontosan mi a teendő ilyen esetben. Sajnos egyetlen tiszt sem tudta, hogy a mentőcsónakokat teljes terheléssel is le lehet engedni a vízbe. Ha ezt tudták volna, akkor 706 HELYETT 1178 embert lehetett volna megmenteni. Tehát 472 ember szabadulhatott volna még meg. (forrás: könyv, szemtanú: Titanic, park könyvkiadó) A Titanic húsz mentőcsónakkal rendelkezett (ebből négy összecsukható volt), és azon a végzetes éjszakán a luxushajón 2207 utas utazott. Ez azt jelenti, hogy a hajón utazók valamivel több mint a felének, 57 százaléknak biztosítottak csónakot, tehát összesen 1178 férőhely volt a csónakokban. Egy mentőcsónak átlagosan hatvanöt férőhellyel rendelkezett. A parancs szerint először csak a nők és a gyermekek szállhattak be. A hajó jobb oldalán voltak a páratlan, a bal oldalán a páros számú csónakok. A csónakok megtöltésével is bajok voltak, például az 1-es számút 12 emberrel (5 első osztályú utassal és 7 személyzettaggal) bocsátotta alá a daru, pedig a csónakban 40 férőhely volt. A törvénykönyv minden 10 000  BRT feletti hajóra 16 mentőcsónakot kötelez felszerelni. A Titanic kapacitása 46 328 GRT volt, ehhez képest csupán húszat szereltek fel.

A katasztrófát követően törvényben írták elő, hogy minden hajó köteles az utasai számára maradéktalanul elegendő mennyiségű mentőcsónakkal rendelkezni. Előírták azt is, hogy a rádió mellett 24 órás szolgálatnak kell lennie. Előírták továbbá, hogy nyílt vízfelületen nem szabad tűzijátékot fellőni, hajóról (csak partközelben), a jelzőrakétákkal való összetéveszthetőség miatt. Az S.O.S. jelzést nem sokkal korábban határozták meg egy hírközlési konferencián, mint a könnyen azonosítható egyszerű segélykérő morze-jel sorozatot. A közhiedelmmel ellentétben a Titanic esete nem az első volt – mindenesetre a leghíresebb és ez a jelsorozat elterjedését nagyban segítette- amikor az S.O.S. jelsorozatot adták le segélykérésként.

A Titanicnak magyar utasai is voltak. A tragédiát túlélte Reischl Mátyás, az egyik első osztályú étterem magyar pincére, a hajón utazó magyar kivándorlók azonban nem mindannyian maradtak életben. Megmenekült például a soproni Hoffer Lujza és a harmadosztályon utazó Kisik Antal és felesége, de a tengerbe fulladt Kisik Vince és a 18 éves Kisik Mária.

A Titanic segítségére siető hajó – a brit Carpathia  – hajóorvosa magyar volt: dr. Lengyel Árpád, aki a megmenekült utasoktól hálából emlékérmet kapott. Az orvos sírja a budapesti Kerepesi Temetőben van.

Az atom-tengeralattjárók megjelenésével a nagyméretű hajóroncsok helye katonai titkot képezett, mert a nagy tömegű vas vagy acél mágneses zavarokat okoz, a pörgettyűs iránytű pedig egy idő után elállítódik. Ezért a roncsok pontos helye fontos a tengeralattjárók vízalatti navigációjához. Feltehetőleg a roncs helyét már korábban is ismerték az atom-tengeralattjáróval rendelkező haditengerészetek, így valószínű, hogy a műszerek fejlődése miatt tovább már nem volt érdemes titkolni 1985 után.

A hajó megtalálását dr. Robert Ballard jelentette be 1985-ben. A roncs két nagyobb darabban, 3821 méter mélyen fekszik az  Atlanti Óceán fenekén, 900 km-re Új Fulland partjaitól. A megtalálást követően a különböző nemzetiségű kincsvadászok többször fosztogatták a luxushajó maradványait. Próbálták ellopni a megmaradt értékeket (aranyórát, ékszereket, tányérokat, szobrokat), amelyeket a Titanic kiállításon is meg lehetett nézni. Ballard célja, hogy a Titanic roncsát védett, háborítatlan emlékhellyé nyilvánítsa.

A Ballard álláspontjával szemben állók szerint a hajó jóvátehetetlenül pusztul, a természetes folyamatok következtében is előreláthatóan 40-100 év múlva eltűnik. A megőrzésére az egyetlen lehetőség, hogy amit lehet, kimentsenek a hajóról, és védett körülmények között konzerválják. Sajnos a hajó teljes kiemelése lehetetlen, mivel süllyedéskor kettétört, és a hátsó része összeomlott.

2004-ben Ballard visszatért a Titanichoz melyet a National Geographic Channel dokumentumfilmként mutatott be. Továbbá Ballard könyvet írt az új látogatásról.Vizsgálatai alapján kiderült,hogy a látogatók és egy új vasevő baktérium hatására a roncs már 2035-ben összeomolhat. Ballard kezdeményezésére ezen évben az USA, Kanada, Nagy-Britannia és Franciaország szerződést írt alá a roncs védelmére. Ezek után minden merülést ellenőrizni fognak és minden felhozott tárgyat nyilvánosságra kell hozni.

 

Elárverezték azt az aprócska kulcsot, amely a feltételezések szerint megakadályozhatta volna, hogy az 1914-ben bekövetkezett hajószerencsétlenség megtörténjen.

Az elmondások szerint a kulcs azt a fadobozt nyitotta, amely egy távcsövet tartalmazott.A kulcsot hivatalból David Blair másodtisztnek kellett őriznie, őt azonban indulás előtt néhány nappal áthelyezték. A férfi pedig a nagy sietségben elfelejtette átadni a doboz kulcsát az utódjának. Mivel a távcső nem állt rendelkezésre, nem vették idejében észre a közelgő veszélyt. A jéghegyet Fred Fleet vette észre. A férfi túlélte a katasztrófát, és az azt követő vizsgálat során beszélt is arról, hogy korábban észlelték volna a veszélyt, ha hozzáférnek a távcsőhöz.

Blair megőrízte a kulcsot, s később ajándékba adta lányának, aki tovább adta a Brit és Nemzetközi Tengerészek Szövetségének az 1980-as években, ezt kilencvenezer fontért árverezték el.

 

 

 

a

Kategória