‘Tudomány’ kategória archívuma

 

A Rosette-i kő egy sötét gránitdarab amely egy ősi szöveg három fordítását nyújtja a mai kutatóknak.  Egyiptomi démotikus írással, görög nyelven és egyiptomi hieroglifákkal. Mivel a görög nyelv jól ismert, e kő volt a kulcs 1822-benJean-Francois Champollion és1823-banThomas Young számára a hieroglifák megfejtéséhez.

Napóleon 1798-ban azért szállt partra Egyiptomban, hogy visszaszorítsa az angol befolyást a Földközi-tenger térségében. A francia offenzíva összességében nem volt sikeresnek nevezhető, azonban az egyiptomi építőművészet és kultúrtörténeti örökség a maga nagyságában és fenségében akkor tárult a modern európai szem elé.

A hadjárat során egy bizonyos Pierre-Francois Bouchard mérnök, aki 1799 augusztusában a Nílus nyugati deltájában fekvő Rosette város melletti Fort Julien erőd falainál vezetett építési munkálatokat, egy asztallapnyi (114cm x 72cm x 28cm) fekete gránittömbre bukkant a sáncásási munkák irányításakor. A táblán három írást vélt felfedezni, az írások közül azonban csak a görögöt tudták a hozzáértők elolvasni. Bouchard azonnal megértette a lelet jelentőségét és intézkedett annak Kairóba szállításáról, ahol a francia Egyiptomi Intézet tudósai megkezdték a háromnyelvű ősi szövegvéseteket tartalmazó törvényoszlop vizsgálatát. A rosette-i kő megtalálása és jelentőségének felismerése egyet jelentett a modern egyiptológia kezdetével. Hamarosan megállapítást nyert, hogy a kő a Kr.e. II. századból származik és ugyanannak az ősi szövegnek három különböző nyelvű fordítását tartalmazza.

V. Ptolemaiosz Kr. e. 196-ban  kelt rendelete olvasható a kövön. A görög szöveg kezdete: „Basileuontos tou neou kai paralabontos tén basileian para tou patros…” (Az új király, atyjától átvéve a királyságot…). A rendelet különféle kivetendő adókról, a templomokban felállítandó szobrokról rendelkezik, valamint arról, hogy a rendelet három nyelven adandó ki: az „istenek szavaival”, azaz hieroglifákkal, a nép nyelvén (démotikus írással) és ión (görög) nyelven.

 


Mivel az uralkodó parancsára ugyanazt a törvényt írták le hieroglifákkal, démotikus írással és görög nyelven, könnyen belátható volt, hogy a rosette-i sztélé kulcs lehet a hieroglifák jelentésének megfejtéséhez. Ez a felismerés olyannyira jelentős szenzációvá tette a rosette-i követ, hogy az angolok a háborút lezáró fegyverszünet egyik feltételeként követelték a törvényoszlop átadását.

Az 1801-es Alexandriai béke értelmében az angolok magukkal vitték a követ, amely egy éven belül a British Múzeumba került és mai napig is ott őrzik.

a

 

 

 

 

Az Egyiptomi  tanulmányokban szerepel mindig egy olyan személyiség neve, aki nem volt  hódító, vagy fáraó, hanem művész és bölcs tudású ember volt. Ő Imhotep, Dzsószer fáraó (Kr.E. 3150 körül) orvosa, építésze és  főtanácsadója.

Szakkara Egyiptom egyik legnagyobb rejtélye. Története a leghihetetlenebb válaszokat fedi fel, kezdve a sokoldalú géniusszal, a fantasztikus férfival, a komplexum építőjével és az építés irányítójával. Ő az építész Imhotep. Nevének jelentése: “Aki békében közlekedik”. Ő volt a Hórusz Szeme Misztériumiskola főpapja, aki fontos szerepet játszott az emberiség történelmében.

Az egyiptológusok azt állítják, hogy Imhotep Memphiszben született és bölcsességének köszönhetően oly sokat tett az egyiptomi orvoslásért, hogy idővel az ismeretek isteneként tisztelték. A tudományok és művészetek megalapítójaként hódoltak neki. Azt mondják, hogy Imhotep és Hertataf (Keopsz fáraó fia) voltak az ősi Egyiptom legbölcsebb emberei. A hagyomány úgy tartja, hogy Imhotep tette le a műépítészeti iskola alapjait és az ő vezetése alatt építették fel Egyiptomban az első kőházat, majd  szintén ő emelte a legrégebbi egyiptomi műemléket, amely a mai napig megmaradt: Szakkara lépcsős piramisát.

Ezek a lépcsők a szimbolikus szinteket jelképezik, amelyeken a halott fáraó lelke kell fölmenjen, hogy felemelkedjen szellemi atyjához: RA Naphoz.

Az egyiptomiak azért imádkoztak Imhotephez, hogy ruházza fel őket a művészethez szükséges intelligenciával és ihlettel. Ezáltal, mielőtt az írnokok munkához láttak volna, általában áldozatot mutattak be az írásra használt tinta egy cseppjével.
Memphisz városában Imhotep kétségtelenül mély kultusznak örvendett. IV. Ptolemaiosz elrendelte, hogy emeljenek neki templomot Philae szigetén.

A templom hieroglifái így szóltak: „Nagy Isten, Ptah fia, az isteni formák ura, te adsz életet az embereknek. Az istenek legintelligensebbje vagy. Thot képe és hasonlatossága vagy.”

A szobrai mindig a térdére terített papirusztekerccsel jelennek meg, mintegy készen állva arra, hogy azt felolvassa a népnek. Imhotep indította el a halottak bebalzsamozásának tudományát, azzal a céllal, hogy századokra megőrizze a testeket. Az orvostudományban pedig ugyanazt a helyet foglalta el, mint Hippokratész a görögöknél, vagy Aszklépiosz az ősi Rómában. Az egyiptomiak az orvoslás atyjának tartották, és joggal gondolták ezt.

Napjainkban fedezték fel a legrégebbi sebészeti értekezést, amely a Smith papiruszhoz köthető, amelyben különféle operációkat írnak le, és úgy tartják, hogy ezek Imhotep által végzett sebészeti eljárásokat írnak le.A Smith papiruszt Luxorban vásárolta meg, 1862-ben az amerikai Edward Smith, és manapság pedig New York Történelmi Társaságának egyik kincse. James H. Breasted, a híres egyiptológus, megfejtette a hieroglifákat, és kiadott egy tanulmányt, amelyet a tudósok rendelkezésére bocsájtott.

A Smith Papirusz negyvennyolc esetet ír le a hátgerinc vagy a koponyacsont töréseiről.
Minden egyes esetet egy rövid bevezető előz meg, amely egy összefoglaló diagnózist mutat be, majd egy bővebb elemzést, végezetül pedig egy világos diagnózist.
Azonban csak két esetben írja le a kezelést is. Kétségtelen, hogy az ősi Egyiptom orvosaként, a Smith papirusz Imhotep egyik nagyszerű műve.

Samael Mesternek, az egyiptomi misztériumok ősi hierofánsának hála, ma már tudjuk, hogy az orvostudomány nagyon előrehaladott volt az évezredes Egyiptomban, és általa az egyiptomiak olyan gyógyításokat végezhettek, amelyeket a mai orvostudomány el sem tudna képzelni.
Az elmondottak tanúságtétele az is, hogy a  tudomány a mai napig nem volt képes megfejteni a mumifikálás folyamatának pontos szakaszait.
A mumifikálás és más ősi orvosi eljárások ennek az EMBERNEK köszönhetőek, aki megérdemelte, hogy istenítsék, és az ő szent neve: IMHOTEP.

Ő volt az emberiség történelmének első, isteni rangra érdemesült orvosa. A világűrrel, az idővel, a térfogattal, a betegségek természetével, isten létezésével, a halhatatlansággal kapcsolatos gondolatoknak szentelte magát. Megfogalmazta az egyiptomi civilizáció fogalmi alapját, az egyebek között a tudat fejlődését az igazság, az igazságosság, a harmónia és egyensúly, a “Maath” felé. Asztrológusként és asztronómusként ő készítette el az első rendszeres feljegyzéseket az éggömbről és az első térképeket a csillagképekről. Ismerte a napéjegyenlőségek tengelyforgását, és a korok változását felhasználva ő határozta meg a reveláció állomásait az egyiptomi civilizáció spirituális fejlődésében.  Egyik tanítása szerint a világegyetem Isten elméjében létezik, és minden ember ezeknek a gondolatoknak egyike, de egyúttal maga is képes a gondolkodásra. A valóság egy nagy rendszer, melyben minden kapcsolatban áll egymással, és tudattal bír.
Imhotep tanító volt. A hieroglifák kőbevésését, írását is tanította, és ezzel létrehozta a történelem első vallásos szövegeit. Imhotepet Toth-tal, az isteni elvvel hozták összefüggésbe, akit egy íbiszfejű ember, az isteni ige, a szavak teremtője jelképez.


Sírjának holléte már az ókorban feledésbe merült és a megtalálására tett kísérletek ellenére a mai napig ismeretlen. Valószínű, hogy Szakkarában található. Imhotep személyének történetisége minden kétséget kizáróan bizonyítható korabeli feliratok alapján, amit még életében írtak Dzsószer egy szobrának talapzatára (Kairó, JE 49889) egy másik felirat Szehemhet befejezetlen lépcsős piramisa körzetének falán említi.Utóbbi alapján feltételezhető, hogy Imhotep valamivel túlélte Dzsószert és utóda, Szehemhet uralkodása idején a fáraó piramisán dolgozott, amit Szehemhet uralmának rövidsége miatt nem fejeztek be

a

Kategória