‘Vaslady’ kategória archívuma

Margaret Hilda Thatcher, Thatcher bárónő (Grantham, 1925. október 13. – 2013. április 8.) brit konzervatív politikus, 1975 és 1990 között a Konzervatív Párt vezetője, 1979 és 1990 között az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt, egyben az eddigi egyetlen nő, aki ezen tisztségeket betöltötte.
1944-ben vegyésznek kezdett tanulni Oxfordban, majd 1959-ben Finchley választókerületben megválasztották országgyűlési képviselőnek. 1970-ben Edward Heath kinevezte oktatásügyi miniszternek. 1975-ben Thatcher legyőzte Edward Heath-t a Konzervatív Párt választási választmányon, ezzel Thatcher lett az ellenzék vezére, valamint az első nő, aki vezetett egy nagy politikai pártot az Egyesült Királyságban. 1979-ben megnyerte a választásokat és miniszterelnök lett.


Miután belépett a Downing Street 10-be, Thatcher bevezetett egy sor politikai és gazdasági kezdeményezést, ezekkel akarta visszaszorítani a recessziót. Politikai filozófiájában és gazdaságpolitikájában kiemelt szerep jutott a deregulációnak (különösen a pénzügyi szektorban), a rugalmas munkaerőpiacnak, az állami tulajdonú vállalatok privatizációjának, és a szakszervezetek hatalmának és befolyásának csökkentésének.

Hivatalának első évében meglévő népszerűsége később a recesszió közepette és a magas munkanélküliség miatt csökkent, de az 1982-es Falkland-szigeteki háború és a gazdasági fellendülés hatására ismét nőtt, olyannyira, hogy 1983-ban újraválasztották. 1984-ben járt Magyarországon is. 1987-ben Thatchert harmadszor is újraválasztották, ám az általa ekkor bevezetett Community Charge (közismertebb nevén “poll tax”) adózási rendszer széles körben népszerűtlen volt, és az Európai Unióra vonatkozó nézetetit sem mindenki osztotta a kormányban. 1990. november 28-án, miután Michael Heseltine kihívta a pártelnöki székért, Thatcher mind miniszterelnöki mind pedig pártelnöki tisztjétől lemondott.

Thatcher főnemes, mint Thatcher Kesteven, Lincolnshire megye bárónője, s mint ilyen tagja a Lordok Házának.
Egy szovjet újságíró adta a „Vas Lady” becenevet, a rendíthetetlen politikai vezetésért, melyet büszkén vett tudomásul. Hevesen ellenezte és napjainkban is ellenzi Nagy-Britannia EU-tagságát.

Margaret Hilda Roberts néven született a Lincolnshirei, Granthamben, 1925.október 13.-án. Apja Alfred Roberts és anyja Beatrice Ethel. Margaret gyermekkorát Granthamben töltötte, ahol apja tulajdonában volt két élelmiszerbolt. Az apja aktívan részt vett a helyi politikában és az anglikán egyház szolgálatában állt, metodista prédikátor, lányait szigorú metodistaként nevelte. Függetlenként polgármestere volt Granthamnak.
Margaret a Huntingtower úti Általános Iskolába járt, ahol ösztöndíjat nyert a Kesteven Grantham leányiskolába. Az iskolában szorgalmasan tanult és folyamatosan fejlesztette magát, tanórán kívüli tevékenységei közé tartozott többek között a zongora, a gyeplabda, a költészet, az úszás és a gyaloglás is. 1942-1943 között lányvezető volt.

Kérvényezett egy kémiai ösztöndíjat az Oxfordi Egyetemen. Jelentkezését eredetileg visszautasították, azonban miután egy másik jelentkező visszalépett, mégis elfogadták azt. 1943-ban érkezett Oxfordba, és 1947-ben kémia BSc diplomát szerzett. Utolsó évben Dorothy Hodgkin vezetésével röntgenkrisztallográfiára szakosodott. Később elnöke lett az Oxfordi Egyetem Konzervatív Szövetségének 1946-ban. Egyetemi évei alatt olyan politikai művek hatottak rá, mint az Út a szolgasághoz Friedrich von Hayektől.
Diploma után az Essexi Colchesterbe költözött, itt kutató vegyészként dolgozott a BX műanyag cégnél. Csatlakozott a helyi konzervatív egyesülethez az University Graduate Konzervatív Egyesülethez és részt vett egy konferencián Llandudnoban 1948-ban, mint az egyesület egyik képviselője. Habár nem volt a Konzervatív Párt tagja, mégis listára választották, majd 1951 januárjában lép be a pártba. 1951 februárjában, egy konzervatív vacsorán találkozott Denis Thatcherel, egy sikeres, gazdag de elvált üzletemberrel, akihez később férjhez ment. Hogy felkészüljön a választásokra, Dartfordba költözött. Kutató vegyészként dolgozott J. Lyons and Co. társaságnál Hammersmithben.

Az 1950-51-es választásokon indult konzervatív jelöltként Dartfordban, ezzel felkeltette a média figyelmét mint a legfiatalabb és egyetlen női jelölt.

Versenybe szállt az 1950-es és 1951-es választások alkalmával. Eközben ismerkedett meg Denis Thatcherrel, a gazdag üzletemberrel, akihez 1951-ben férjhez is ment. Végül az 1959-es választások során jutott be a Parlament alsó házába.
Az 1970-es választások után a konzervatívok alakíthattak kormányt, amelyben Thatcher az oktatási miniszteri posztot töltötte be Edward Heath kormányában. 1974-ben a konzervatívok elvesztették a választásokat. 1975-ben indult a Konzervatív Párt elnöki posztjáért, ő volt Heath egyetlen komoly kihívója. A választást kisebb meglepetésre február 11-én meg is nyerte.
A hetvenes évek második felétől egyre inkább megerősödött az a meggyőződése, hogy Nagy-Britanniának radikálisan meg kellene változtatnia politikáját, hogy olyan szabad magánvállalkozások jöjjenek létre, melyeknek működésébe nem szólhat bele sem az állam, sem pedig a szakszervezetek. Az 1978-79-es sztrájkhullámok alatt politikájának népszerűsége annyira megnőtt, hogy 1979-ben megnyerte a parlamenti választásokat is. A kampányban Thatcher üzenete az volt, hogy a Munkáspárt az állami beavatkozások pártja és hogy a szakszervezetek túszává vált.
Így 1979-ben ismét a konzervatívok alakíthattak kormányt, és május 4-én Thatcher lett az első női brit miniszterelnök.
1984-ben ír terroristák merényletet követtek el ellene, de neki sikerült megmenekülnie. 11 évig volt miniszterelnök. 1990. november végén visszavonult.
Férje – Denis Thatcher (1915. május 10. – 2003. június 26.) – 2003 júniusában bekövetkezett halála után egyedül élt a saját négy emeletes házában a londoni Belgravia kerületében. Háztartási alkalmazott felügyelete alatt állt, miután több szélütés érte és dementia során szellemi képességei leépültek. 87 éves korában érte a halál.

Margaret Thatcher Alapítvány honlapja:

http://www.margaretthatcher.org/

a

Kategória